Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-19 / 42. szám
eddig egy általános kulcsa az egyházi adózásnak nem létezett. Az egyházi szükségletek fedezésére megkívántató évi járulékok legtöbb helyen igazságtalan, vagy enyhén kifejezve, nem méltányos arányban voltak kivetve. Számtalan egyházközség létezik, a melyben a papi és tanítói fizetésekre az egyházi egyéb kiadások fedezésére szükséges összegek előteremtéséhez a zsellérnek ugyanannyi val kellett járulnia, mint az egész telkes, vagy még nagyobb birtokú gazdának. Ez igen sok keserűséget okozott: a zsinat bölcs intézkedésekkel utat jelölt meg, melyen érvényesíthető leend a szentírás azon mondása, hogy a kinek sok adatott, attól sok kívántatik. Nézzünk azonban a zsinatnak ezen intézkedéseit közelebbről. Ezen intézkedéseket a törvénykönyv ötödik része, hat cim alatt, a 224-től a 322-ik §-ig foglalja magában. És pedig szól az első cím 224—238. §. az általános határozatokról; a második cím 239—282. §. az egyházközségi háztartásról; a harmadik cím 283—292. §. az egyházmegyei; a negyedik cím 293—303. §. az egyházkerületi és egyházegyetemi háztartásról; az ötödik cím 304—311. §. az egyházi közalapról és végre a hatodik cím 312—322. §. azon intézkedésekről, melyek az összes, a háztartásra vonatkozó határozatok végrehajtását célozzak. Az általános határozatok megmondják, hogyan kezelheti vagyonát és jövedelmét az egyházközség; miképen történjék az ellenőrzés és a számvitel felülvizsgálata, ki és mily módon felelős a szabályellenes kezelés, a hiányos ellenőrzés és felülvizsgálat által okozott károkért, miképen kezelendők az alapítványok, mily díj engedhető meg az alapítványokat kezelő hivatalnokoknak és ezeknek kötelességei miben állanak. Továbbá, hogy az ingó és ingatlan vagyonról évenként leltár készítendő, évenként előirányzat összeállítandó, pontos pénztári napló vezetendő, az év végén a cselekvő és szenvedő vagyonállapotról pontos kimutatás szerkesztendő s mind ez felülvizsgálat végett feljebb terjesztendő. Az egyházi épületek biztosítandók, az egyházi telkek jó karban tartandók; miképen helyezendők el a tőkék, az egyházi vagyon az egyház tulajdona marad és jövedelme kizárólag az ág. hitv. ev. egyház céljaira fordítandó. A 234. §. meghatározza, hogy ki tartozik az egyház szükségleteihez hozzájárulni s ezen kötelezettséget az egyenes államadóhoz és a kereset képességhez köti. Ugyanezen §-us második kikezdése egy uj, felette fontos és életbevágó intézkedést tartalmaz, melyet eddig nagy kárunkra nélkülöztünk. Meghatározza ugyanis, hogy az összes politikai községek, puszták, telepek ... az illetékes egyházmegyei hatóság által azon anyaegyházközség jogkörébe beosztandók, a mely a hivek egyházi gondozása szempontjából erre legalkalmasabb. Ez által a szórványokban lakó hivek lelki gondozása megindíttatik, másfelől meg egy eddig nem is sejtett jövedelmi kutforrás meg fog nyilni az egyházközségekre nézve. Hány evangélikus birtokol oly helyeken ingatlanokat, a hol evangélikus egyházközség nem létezik s igy ily birtokok egyházilag adómentesek voltak. Most minden tagja az ág. hitv. összegyháznak hozzá fog járulni az egyház anyagi fejlődéséhez. Lehet, hogy sokaknak az intézkedés nem fog tetszeni, de kétségtelen, hogy a zsinat ez által üdvös és igazságos intézkedést tett. A 235. §. meghagyja, hogy az egyházi tisztviselők illetményeit az erre megbízott kezelő beszedni és kiszolgáltatni köteles. Elhatároztatott továbbá, hogy a hiványi fizetéseket csonkítani nem szabad; hogy rendes lelkész évi fizetésének minimuma 800 frt; hogy a tanárok fizetését és nyugdíjazását az egyetemes gyűlés fogja szabályozni. Következnek az egyházközségi háztartásra vonatkozó, nagy gonddal és tüzetesen kidolgozott intézkedések. Ha ezek egész odaadással és egész pontossággal életbe léptetnek, akkor sok helyen az eddig oly gyakran előfordult elgazdálkodások, rendetlenségek és felületességek és az azok miatti panaszok meg fognak szűnni és helyökbe rendezett bevételi és kiadási viszonyok fognak lépni. Azon határozatok, melyek a 239—249. §-okban foglaltatnak, megmondják, miképen szerkesztendő a leltár, az előirányzat, mik a rendes és rendkívüli szükségletek, ezekre mily jövedelem fordítható. Ha a hívek vagyonuk jövedelméből és szabad adakozások által egyházi és iskolai szükségleteiket nem fedezhetik, mily megadóztatás van megengedve. Szabályoztatik aztán a következő §-okban ezen megadóztatás alapja és az mondatik, hogy minden önálló, illetve nagykorú, keresetképes egyháztag személyes járandósággal terhelhető, mely azonban huszonöt forintnál nagyobb nem lehet. Kivetés történhetik továbbá az egyenes állami adó után és ezt fizetni tartoznak azok is, kik máshol laknak, de az adókivető egyház területén ingatlanokkal bírnak: és pedig tartoznak fizetni a künlakók, ha az illető egyház, hol fekvőségeik vannak, fiókegyház vagy szórványhely, egy negyed részét ha anya- vagy leány egy házközség, egy fele részét annak, a mit a benlakó egvháztag egyenes évi államadója után fizet. Első esetben ezen egyházi fizetés 50 frtnál, második esetben 100 frtnál nagyobb nem lehet. A következő §-sokban a számadások elkészítési, beterjesztési és felülvizsgálati módozatairól s az ezt teljesítő közegekről intézkedik. Az egyházi számadásokat az egyházmegyei számvevőszék vizsgálja felül. Az egyházmegyei háztartás felett az egyházkerület, ennek a háztarlása lelett az egyházegyetem, az egyházegyetem háztartása felett pénzügyi szakbizottság őrködik. Következik e téren legfontosabb intézkedése a zsinatnak, mely az egyházi közalapról szól. Azt mondja a 304. §, hogy a magyarországi ág. hitv. ev. egyház az első egyetemes zsinat százados emlékére közalapot alkot. Folytatólag jeleztetik, hogy ezen alap célja az egyház egyetemének fejlesztése s ez aztán részletesen fejtegettetik, mily módon mozdítandó elő ezen fejlődés. Ezen közalap jövedelme előteremtendő az egyháztagok által fizetendő évi egyenes adó 1 /2 százalékából, kegyes adományokból, az alaptőke kamataiból, egyéb rendkívüli bevételekből. Az egyházi háztartásra vonatkozó intézkedések végrehajtását tárgyaló hatodik cim 314. §-ában kimondatik, hogy a közalap a zsinati törvények szentesítését követő évben lép életbe, melynek végrehajtását az egyetemes közgyűlés szabályozza. Nem tehetek róla, de ha ezen 314 §-t összehasonlítom a 316. §-sal, akkor a 314. §-ban foglalt intézkedés »filius ante patrem*. A 316. §. ugyanis azt rendeli, hogy az egyes egyházközségekben a törvény szerinti kivetés alapjául szolgáló adatok alapján a kivetés 1896. évre történjék és a költségelőirányzat 1895 végéig elkészüljön. Igen, de arra, hogy a közalap 1894-ben életbe léptettessék, okvetlenül szükséges, hogy minden egyes egyházközség részéről az egyenes állami adónak pontos adatai már ez évi december végéig az egyházmegyei számvevőszék előtt legyenek s ez az egyes egyházközségekre ezen adatok alapján a l /2 százalékot kivethesse, mely munka — keveset számítva — legfeljebb két hónapot igénybe vesz. Nagyon fontos dolgok ezek, melyek az illető körök egész figyelmét és erejét igénybe veszik és arra intenék az ág. hitv. ev. egyházat, miszerint ideje volna, elvalahára felhagyni a meddő és áldatlan nemzetiségi civakodásokkal és egész időnket és erőnket ezen, előmenetelünket biztosító kérdések kerésztülvitelére fordítani.
