Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-19 / 42. szám

alkalmas eszközöket, ha csak hitetlenségünkből is, közönyösségünkből is, önzésünkből is, elvilágiasodottságunkból is a Krisztushoz meg nem térünk. Már maga az is helytelen felfogás, hogy a pápistákat és a szektákhoz tartozókat ugy tekintjük, mint ellenségeinket, a kiket vissza kell vágni, meg kell cáfolni, visszaverni s azután nem törődni velők, akármit csinálnak, csak minket hagyjanak békében. Nem; nekünk csak azok a tévedések ellenségeink, a melyek embertársainkat a rossz útra vezérlik, nem az egyének. Azért nekünk azt kell mondanunk: segítsünk katholikus testvéreinken is, a szektákon is és igyekezzünk őket a vakbit és a féktelenségből kiszabadítani. Törekvéseinkben ne az legyen a főgondolat, hogy jó protestáns leszek, mert a pápisták nagyon mozognak s a szekták lopkodják híveinket, hanem az: jó protestáns leszek, mert a Krisztus hí, a Krisztus buzdít és a Krisztus erőt ád. Azért az evangélium erejét hittel és szeretettel be kell juttatni először saját híveink szivébe, hogy azután katholikus testvéreink is vehessenek abból annyit, a mennyi annak belátására szükséges, hogy a csalhatatlan pápaság rendszere nemhogy conserváló hatalom lenne valamely nemzet életében, sőt a legbomlasztóbb tényező, mert mig emberi igába veri és megbénítja ez előtte meghajoiókat, addig a teljes vallástalanság malmára haj (ja a vizet, a mely igy okoskodik: »Ez az egész pápaság, a melyet a legkitűnőbb püspökök képtelenségnek tartottak még néhány év előtt s ez az egész papság, a melyben senki sem hisz már, ez mind egy nagy képmutatás, hát minden vallás, minden papság csalás«. Épen azért nem szabad soha feladnunk azt a reményt, hogy a mai pápistaság egy oly konzervatív egyházzá alakul át, a mely szervezetét, szertartásait, még tanait illetőleg is eltér a miénktől, de a nemzet fejlődésének, a közerkölcsiség erősödésének és őszinteségének, a Krisztus evangéliuma terjedésének gátja nem leszen. És jegyezzük meg jól a szektákkal szemben, hogy a Krisztus igazi evangéliuma nemcsak uj hitet, uj erőket, uj szellemet ád, de hogy az józan tudomány is s oly egyháznak a legerősebb támasza, a mely a világosságot Isten előtti megalázódással köti össze a szabadságszeretet sem merev egység, sem féktelenségért oda nem adja. Vessük azért félre kételyeinket, balvéleményeinket s áldozzuk fel kényelmünket és rossz szokásainkat. Ne engedjük egyházunkat megsemmisülni, de ne felejtsük el, hogy az evangéliumi egyházat sem vagyon, sem szervezet, sem jól egybeszerkesztett hitrendszer, sem a világhoz való simulás fenn nem tarthatja, mert az evangéliumi egyház csak akkor erős, ha minden egyes tagja a Krisztus által áthatva és ösztönözve munkálkodik, épít, gyógyít. A pápistaság sötétsége ellen harcoló s a Krisztust, az igazi Krisztust megtagadó világ nem boldogul sehogysem, mert bizonyosságot, vigaszt, örök életet nem tud nyújtani a magasabb javak után vágyódó léleknek. Azért, nehogy végzetes romlás következzék be, álljunk a Krisztus zászlaja alá s törjünk új utakat a társadalom sokféle bajainak megorvoslására. Oly népnek vagyunk tagjai, a melyre dicső feladat vár még, másként a gondviselő Isten nem tartotta volna fenn oly sok száz éven át ellenséges népek között. E népnek, a magyar nemzetnek, emberfeletti erőre van szüksége erkölcsiségének megszilárdítása s közéletének megjavítása végett. Oh oly sok az aggasztó jelenség. Hit dolgában az általános bizonytalanság. Az élvezetek hajhászasa sokszor az erények árán is. Az erkölcsi mérték megromlása. Az öngyilkosságok szaporodása. Ki segít a magyar nemzetnek, ha az evangéliumi egyházak nem segítenek?! Nekünk arra kell törekednünk, hogy minden magyar át legyen hatva ama nagy célok iránti lelkesedéstől, a melyeket Isten elénk tűzött s át legyen hatva a legmagasabb értelemben vett erkölcsiséggel, a mely el nem csügged és utálja a léhaságot, pusztulásnak indult népek e jellemvonását. Ilyen erkölcsiség csak az evangélium fáján terem. Azért figyelmes, gondos és szeretetteljes munkával tegyünk meg mindent, hogy először is minden protestáns magyar, azután általában minden magyar bevegye ama beszédeket, a melyek megmaradnak, habár az ég és a föld elmúlik is. Dr. Szabó Aladár. Az ág. hitv. ev. zsinat munkája. 5. A zsinati törvénykönyv tartalma. Ismertetésem ezen befejező cikkének késése ne legyen rossz omen az egyházi háztartás gyakorlati keresztülvitelére nézve. Igaz, hogy a gyakorlati élet körülményei többnyire hatalmasabbak az ember szándékánál s nem áll az a philisophiai nagy hangú tétel mely szerint az erős akarat mindent megvalósíthat. De dacára ennek szivemből kívánom, hogy az, a mi az ág. hitv. ev. zsinat az egyházi háztartásra vonatkozólag elhatározott, mi hamarább valóságnak bizonyuljon mindenütt és minden kivétel nélkül. Annál inkább kívánom ezt, mert ha való igaz is, hogy egyháziasságot, vallási buzgóságot §-ok által teremteni nem lehet, de kétségbe vonbatatlanul igaz az is hogy helyes gazdálkodást, észszerű háztartást csakis akkor lehet megvalósítani, ha e körüli eljárásunk bizonyos szabályokhoz van kötve, ha tüzetes, §-okba foglalt határozatok által biztosítva van a lelkiismeretes pontosság, takarékosság és előmenetel. A belső egyházhitből él, a külső egyháznak rend a lelke. A zsinat a háztartási intézkedésekben egy egészen uj, eddig egyetemlegesen nem szabályozott alapot vetett meg az egyházi élet fejlesztésére. Ki nem tudná, hogy