Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-05 / 40. szám

Esperesi jelentés után, elnökség előterjesztésére, az összes tisztikar mandatuma lejáratának ideje tudomásul vétetvén, áz uj választás elrendeltetett. Az időközben történt lelkész- és tanítóválasztások megerősítése után, a vaiszlói iskolának, községiből felekezetivé visszaváltoztatására vonatkozó bizottsági jelentés olvastatott fel. Ez a kemény dió akképen töretett meg, hogy esperes ur a kifejlendőkhöz képest, a további intézkedéssel megbízatott. Természetes, hogy ezen ügynek végmegoldása igen sok nehézségekbe ütközik, bár nincs értelme annak, hogy egy községben, mint pl. Vaiszlóban, két fő felekezet, t. i. ev. reform, és római kath. lévén, az előbbinek iskolája községi, a másiké felekezeti, de azért az előbbit nem a község, hanem az általa elhagyott felekezet tartja fenn. És mégis községi! Kevésbbé fontos apróbb ügyek elintézése után, Dányi Gábor lelkész s e. m. tanácsbirónak, az egyházak csoportosítását célzó indítványára került a sor, mely még a gyűlés folyama alatt előterjesztendő véleményezés végett egy bizottságnak adatott ki s a bizottság beterjesztvén véleményét, az indítvány, a kivitelre vonatkozó némi módosítással elfogadtatott. A legnyomottabb kedélyhangulattal tárgyalta gyűlés a monosokori leányegyház elöljáróinak folyamodványát, melyben hivatkozással csekély népességük és általános elszegényedésükre, kérik leány-egyházuknak fiókegyházzá változtatását s előkönyörgő-tanítói állomásuknak beszüntetését. Tekintettel kérelmezőknek, a helyszínén működött, esperesileg kiküldött bizottság jelentésével teljesen beigazolt sajnos helyzetére, folyamodók kérelmét a közgyűlés elvben elfogadta s egyúttal ez ügyet jegyzőkönyvében az egyházkerületre felterjeszteni rendelte. Számos apróbb ügyek letárgyalása után, az egyházmegye tanügyi bizottságának jelentésére került a sor, mely szerint egyházmegyénkben a tanítás eredményét illetőleg jeles iskola van: 20; jó: 18; kielégítő: 28; nemkielégítő: 2. Községi iskolák közül a vallás tárgyait illetőleg; jeles: 5 ; jó : 2. A nemkielégítő osztályzattal bíró iskolák tanítói ellen a fegyelmi eljárás elrendeltetett. Építkezési bizottságunk is lesz, egyházmegyei szakértő építész alkalmazásával. E tárgyban nyújtottak be indítványt a közgyűlésre Morvái Ferenc lelkész és Benkő Gyula e. m. tanácsbiró urak, mely indítványt tekintettel arra, hogy ezzel az egyházak, az általuk célba vett építkezéseknél, mind az épületek célszerűsége, mind azok költségeinek helyes felszámítása tekintetéből nagy előnyben részesülnek — a közgyűlés elfogadta és annak mihamarabb leendő életbeleptetését elhatározta. Közgyűlésünk az 1892. évi egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyve 88. száma alatt olvasható azon indítványnyal szemben, mely az egyházmegyék gyámegyletei alapszabályait, felülvizsgálás és megerősítés végett, az egyházkerületi közgyűlésre — mint illetékes felsőbb hatósághoz indítványozza felterjeszteni — kellő megokolással ellentétes állást foglalt el. Következtek ezután a terjedelmes számvevőszéki jelentések, melyekre nézve a számszék javaslatait a közgyűlés legnagyobb részben elfogadta, jelentéseit tudomásul vette. Az 1892. évi egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyve 40-ik sz. 1. római sz. c) pont alatt, nyilatkozatra hívja fel egyházmegyénket, a kebelbeli tanítóknak, a nagykőrösi tanítóképezde tápintézete javára leendő megadóztatása végett. E tekintetben egyházmegyénk véleménye oda terjed, hogy bár óhajtandó volna, miszerint egyházkerületünk egyetlen tanítóképezdéjének tápintézete ily módon is segélyeztessék, de tekintetbe véve tanítóink legnagyobb részének igen szük anyagi javadalmazását, inkább önkéntes adakozásra lennének felhiva tanítóink az évenkénti egyházlátogatás alkalmával. Ha azonban az egyházkerület mégis kötelezni akarná tanítóinkat ezen megadóztatására, akkor közgyűlésünk óhaja az, hogy ez alól a 400 frt jövedelemmel nem bíró tanítók vétessenek ki. Majd nagy számú apróbb ügyek letárgyalása után közgyűlésünk szept. 20-án délután 1 órakor bezáratott. Ugyan e nap délután, két törvényszéki ügy nyert elintézést; az egyik a rádi lelkészválasztás. mely itéletileg megerősíttetett; a másik egy fegyelmi ügy, mely felebbezésbe ment. y. Levél Felső-Baranyából. Nagytiszteletü Szerkesztő úr! Ön felhívott engem, hogy tekintsem magamat Lapja tudósítójaként, s minden felmerülő nevezetesebb egyházi és iskolai mozzanatról értesítsem. Azonban, mint irtam, az egyházmegye legszélén lakásom ugy, mint az intéző köröktől való teljes elszigteltségem és az a kedvező helyzet is, hogy — divina favente— az egyházmegyén ügyeim nincsenek, érzem, hogy a tudósítói tisztre alkalmatlanná tesznek. De, mert egyházamat, s annak érdekeit meleg buzgósággal felkaroló, becses Lapját szeretem: nem mulasztok el egy alkalmat sem azzal az érintkezést fenntartani, aggodalmaimat, reményeimet elmondani. És ugy lehet, hogy épen elszigeteltségem, mely az apró érdekek nyomásától megment, alkalmasabbakká tesznek olykor-olykor a f.-baranyai helyzet jellemzésére. Helyesen vélekedem-e ? ez a közlemény fogja erre nézve a próbakövet szolgáltatni. A szép szeptemberi napok is csábítottak, hogy a Harkány-fürdőben szept. 19-én összehívott egyházmegyei gyűlést, melyre Szilágyi D. miniszter ur is kilátásba helyezte megjelenését, meglátogassam, s régi ismerőseimmel kezet szoríthassak, s végre, nem tagadom, hogy e válságos időkben egyházmegyénk helyzetéről némi általános tájékozódásra tehessek szert. Szeretett gondnokunk csakugyan megérkezett szeptember 18-án este fél 7 órakor, csak is az egyházmegyei intéző köröket értesítve, s így Villányon a világi hatóság részéről, az Ő kívánságához képest, nem is várta fogadtatás. Talán jelezni akarta ezzel is, hogy most nem a miniszter, hanem az egyháza sorsa iránt melegen érdeklődő gondnok kívánja nem a vármegyét, hanem a felsőbaranyai egyházmegyét tisztelni meg látogatásával; nem magát ünnepeltetni, hanem egyházmegyéje helyzetét vizsgálni, s e válságos időkben annak ütereit megtapintani, bajait kipuhatolni, a bekövetkezendő válság természetével megismertetni, a jövőre bizalmat, reményt adni, de egyúttal komoly és nemes munkára serkenteni, hogy a válságos idők zivatara el ne söpörhessen. A fürdő étkező-termében elköltött vacsora után, hol a titsztviselőkön kivül néhány közpap is jelenvolt s igy én is ott lehettem, alkalmam nyilt az ékesen-szóló gondnok ajkairól méz gyanánt folyt s feszült figyelemmel hallgatott, eszmékben gazdag s protestáns érzettől lüktető fejtegetéseit meghallgatni, melyek érdekességét, tagadhatatlanul, nagyban fokozta az, hogy a ki nyilatkozik, az a reform, törekvések legtitkosabb, legelrejtettebb mozzanatait is ismeri, sőt e mozgalmak lelke, rugója. A reform, törvényjavaslatokról szólt. Ugy tüntette föl, mint a kor — régen érzett — szükségét, mely egyszer-valahára napirendre kerülvén, onnan eltűnni többé nem fog. Mostanában, vagy későbben emelkedik-e törvény-