Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-28 / 39. szám

tatva én is erélyesebben, de sértő, vagy bántó szó nélkül kijelentettem, hogy ezt a mi megjelenésünket a törvénynyel egyezőnek és a — bármily durván nyert — feleletet tudomásvételnek veszem. Nem irtam meg ezeket akkor, mert meg akartam becsülni az öregebb embernek orcáját, mert a m.-ladiak örömében, hogy egy ilyen lelketlen, kényurnak született pap kezei közül kiszabadultak, az én lelkem kárpótlást nyert Derzsi ur gorombasága ellenében. De most provokálva voltam erre. Még egy másik szavához is szólok Derzsi urnák. Azt a szokást, hogy egyik lelkész a mást kidobja, én sehol sem láttam; de a milyennek Derzsi urat ama nevezetes egynehány perc alatt megismertem, ha a többi unitárius lelkész is ilyen, elhiszem, hogy ez unitárius szokás. Végül még egy jó tanácsot. Fiatal vagyok ugyan, de ugy látom, hogy nem illetéktelen. A helyett, hogy adalékokat gyűjtene Derzsi ur, jobb lesz, ha olvasgatja a szent irást. Többek között az Ef. IV. 31 ben is találni fog egy locust, a melyet megszívlelhet s a mely még a jelzőit is meg fogja finomítani: »Minden mérges beszéd, hirtelen való felgerjedés, harag, kiáltás és káromlás ti közületek kivettessék minden gonoszsággal!« Budapest, 1893. szept. 22. Haypál Benő, ref. s.-lelkész. REGISEGEK. Alvinezi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) II. A helyzet II. Mátyás alatt; az 1618. és 1619. évi országgyűlések s a protestánsok sérelmei. Mielőtt tovább kisérnök az eseményeket, mikben Alvinczinak is szerepe volt, vessünk egy pillantást az ország helyzetére s az uralkodási irányra II. Mátyás és utóda alatt. A török porta 1615-ben hajlandó lett volna Bethlen Gábort feláldozni és azon tanácsot adta II. Mátyásnak, hogy a várakat német őrséggel rakják meg magyarok helyett, a kiket aztán egyedül a föld mívelésére szorítsanak. A tanács török szempontból nem is volt helytelen, mert nem egy győzelmet s nem egy erősség megszerzését köszönhetett a török, a Magyarországért épen nem lelkesülő idegen zsoldosoknak és ügyetlen, vagy hűtlen vezéreknek. Mátyás kapott e tanácson és igy ir felőle öcscséhez Alberthez, a németalföldi kormányzóhoz: »Igen nagy fontosságú e tanács, kivált miután az egész (magyar) nemzetre sérelmes... Előttünk isteni végzésnek tűnik fél, hogy maga a török eltörölni óhajtja a Bocskay idejében alkotott törvényeket. Ha megfontoljuk, hogy Magyarország a mi magas házunk öröksége (???) s e mellett mily különös ártalmas fondorlatokat szőnek a magyarok, hogy a szabad választást mindenütt künn és benn megállapítsák : ügy találjuk nem nyúlhatunk jobb eszközhöz, mint ha a török kívánsága szerint is, némettel helyettesítsük a magyarokat stb.« E levélből kettő világos: először, hogy a ki épen választásnak köszönhette királyságát, az Magyarországot családi örökségnek tekinté; másodszor, hogy a koronázása előtt hozott törvényekre s általában letett királyi esküjére semmi tekintettel sincs. Igy II. Mátyás uralkodása folytonos alkotmánysértéssel teljes Magyarországon. Császári titkos tanácsa, melynek feje minisztere Kiesi bibornok volt, a magyar ügyekre is kiterjeszté hatóságát. A magyar hatóságokat és tanácsosokat kihallgatták ugyan; de meghallgatni csak akkor hallgatták, a mikor és a mennyiben nézeteik a titkos tanács felfogásával találkozott.1

Magyarország közjoga iránt mi"tekintettel sem voltak; a vallásszabadságot biztosító bécsi békét meg nem tartották. Kormányzásukat tiszta világításban tüntetik fel Kiesi bibornok eme meglepő őszinteséggel mondott szavai: »Magyarországban még egy embert sem nyertünk meg, sőt a magyarokat mind megsértettük, ellenségeinkké tettük*.2 »Az elégületlenség komolyabb szint nyert ugy a protestánsok, mint a katholikusok közt. Ezek pedig a kormány iránt, mely vallási érdekeiket előmozdította (más szóval: nekik a protestánsokat kiszolgáltatta), határozott kíméletet tanusítottak«. »A protestánsok nem érezték indíttatva magukat kíméletre. Azt tapasztalták, hogy a hatalom, mely az alkotmányt sérti vallási célzataiknak is útjában áll. És látván, hogy annak keze csak a katholikusokra oszt áldást, annál súlyosabban érezték a másik kéz közösen szenvedett csapásait. A nemzeti és vallási sérelmekből származó elégületlenség a kormány elleni ellenséges indulattá, sokakban halálos gyűlöletté fokozódott. Ezt még növelte azon körülmény, hogy a vallásos sérelmeket okozó kormány ellen, valahányszor a protestánsok fel akartak lépni, mindég a katholikusok állottak utjókba*. »Nem lehet tehát feltűnő, ha a kormány és a katholikusok közt solidaritást láttak s midőn eltávolítani kívánták az egyik akadályt, nem hitték megkímélhetni a másikat*.3 De II. Mátyás és kormánya a király rokonai szemében mégis nagyon alkotmányosak és szabadelvűek voltak. A király 62 éves korában nősült s utódra nem lévén kilátása: rokonai unokaöcscsét, Ferdinándot jelölték ki örökösül. Ez a vakbuzgó főherceg, midőn 1600-ban Stájerország kormányzójává nevezték, fogadást tett a lorettói Sz. Mária ké*p előtt, hogy a protestantizmust kiirtja. E fogadásához, hiven, még Mátyás életében megsértette Ferdinánd a csehországi protestánsok vallásszabadságát. A cseh protestánsok az udvartól orvoslást kértek: de nem nyertek. Most tehát maguk akarták orvosolni bajaikat: gróf Thurn Mátyás vezérlete alatt két helytartót kidobtak a prágai vár ablakán s a jezsuitákat elkergették Ezzel kigyuladt az úgynevezett 30 éves háború (1618 —1648) A királyválasztó országgyűlés nálunk 1617. december 13-án nyílt volna meg Pozsonyban, de azt újra meg újra elhalasztották. Pázmány Péter már előre szétbocsátotta leveleit, melyekben II. Ferdinánd megválasztatása mellett korteskedik. A protestáns rendeket azzal biztatta, hogy ha a csehek és morvák is megválaszthatták Ferdinándot, a kiknek pedig több szabadságuk van a hit dolgában, hát a magyarok sem félhetnek tÖle. A bécsi udvar mégis félt a választás kimenetelétől és már spanyol kato-1 Franki: »Pázmány P. és kora*. I. köt. 543. lap. 2 Ugyanott I. köt. 306. lap. 3 Franki : »Pázmány P. és kora*. 1. köt. 497—498. lap.