Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-28 / 39. szám
botrányos ügyben, az egyházmegye törvényszékének is dolgot adott, elrendeltetvén ellene a fegyelmi vizsgálat. ' A közgyűlés délelőtt, a törvényszéki ülés a délutáni órákban folyt le. Estére a gviilés több tagját — mint már máskor is — Sárközy Aurél alispán ur, a királyi kamarásságot nyert világi tanácsbirája egyházmegyénknek hivta meg vendégszerető asztalához a közeli pettendi kastélyba. Lévay Lajos. A tiszáninneni egyházkerület közgyűlése. Ez egyházkerület f. hó 19. és 20. napjain tartotta őszi közgyűlését Sárospatakon, Kun B-rtalan püspök s Comdromy László legidősb tanácsbiró elnöklete alatt, mivel br. Vay Miklós főgondnokot hajlott kora s egészségi állapota mindenek igaz sajnálatára ismét megakadályozta a társelnöklésben. A püspök buzgó imája nyitotta meg a főiskola tanácstermében tartott s rendkívül látogatott gyűlést, mely számos nagyobb, kisebb fontosságú, részben közérdekű tárgyat intézett el. A nagyobb fontosságúak közt is kétségtelenül első helyet foglal el a kerület ama határozata, melynek értelmében a sárospataki főiskola, a rimaszombati egyesült protestáns, a miskolczi református főgimnázium s az ottani felsőbb leányiskola tanári karával belép a közoktatási miniszter által a felekezeti, törvényhatósági és községi tanárok részére tervezett országos nyugdíjintézetbe, s igy ennek csak theologiai tanárai nem lesznek tagjai. Ha tehát a miniszter tervezete csakugyan törvénynyé válik, s kerületünk kérelmezi, hogy már ez évi költségvetés keretében azzá váljék, akkor a tiszáninneni ev. ref. tanárok nyugdíjáról immár gondoskodva van s ezzei a protestáns tanügy egyik legégetőbb sebe nyert orvoslást, legalább részünkre, bár nem kételkedünk, hogy nem igen lesz protestáns iskola, mely e nagyszabású kezdeményből, e korszakalkotó intézményből magát kizárná s fejlődésének lehetőségét vágná el. A theologiai tanáról,ra vonatkozólag kimondotta az egyházkerület, hogy mihelyt az említett országos nyugdíjintézet ténynyé válik, számukra azonnal hasonló előnyt adó nyugdíjintézetet fog felállít ni s ennek első tőkéje gyanánt oda szánta azt a 6000 frt alapítványt, a melyet főiskolánk egyik bérlője, ki különben izraelita vallású, Schivarz N. tett oly módon, hogy 12 év alatt 500 írtjával fizeti be. Ugyancsak a főiskola fejlődésével áll szoros kapcsolatban a ssupplikáció megváltásának kérdése is. A kárpótlandó összeg a kerület egyházmegyéiben összeiratott, s annak alapján, hogy a libellusokba tényleg mennyit szoktak beirni, 600 frt körül ajánlottak fel az iskolának. A főiskola igazgató tanácsa, tekintettel arra, hogy a libellusokba beirt összeg az adományoknak csak kisebb részét képezi, 2000 frt megállapítását s az egyházmegyékre lélekszám szerinti elosztását kérte a kerülettől, mert ez összeg a valóságnak inkább megfelel, deficittel küzdő iskolánkon is segít némileg s lehetővé teszi a gömöri egyházmegye amaz okos indítványának megvalósítását, hogy a megváltási jövedelemből egy égetően szükséges uj theologiai rendes tanári széket állítsanak föl s a mellett egy kitűnő theologus ifjúnak évi 500 frt stipendiumot adjanak bel- vagy külföldi egyetemre. Azonban e nagy fontosságú kérdés nem nyert megoldást, mert bár az egyházkerület elvileg elfogadta és az igazgatótanács számítását, hozzájárulás végett visszatette az ügyet az egyházmegyékhez. Hiszszük, reméljük, hogy az egyházmegyék e szép alkalmat fölhasználják s még a 2000 forintnál is többet ajánlanak föl sok anyagi bajjal küzdő főiskolánk fölsegélésére. Érdekes két kérdés volt az utólagos anyakönyvelések és a Itl késztanít óság oh ügye is. Előbbire nézve oly rendeletet bocsátott ki a kultuszminiszter, mely az egyházkerület felfogása szerint a mily gyakoriatiatlan, nehézkes, époly mértékben sértő gyámkodása s bizalmatlansága által egyházunkra s anyakönyvvezető közegeinkre. Épen ezért a konventnél kérelmezni fogja, hogy tegyen lépéseket e rendeletnek, mint sérelmesnek és célszerűtlennek, félretétele végett. A lelkésztanítóságok fönnállását mind kevésbbé akarja a közoktatási miniszter tűrni. Mivel pedig egyházunk anyagi ereje külön tanítóságok szervezését — legtöbb oly helyen, hol eddig lelkésztanítóság volt — nem engedi, ha a tanügyi kormány indokolt esetekben sem volna hajlandó túlzott követeléseitől elállni, a kerület az oly helyeken lemond felekezeti iskolájáról s átengedi a tért az állami és községi iskolának. LükŐ Gézának, a tornai egyházmegye néhai gondnokának, e kitűnő s lángbuzgalmu református férfiúnak, emlékét jegyzőkönyvében örökítette meg az elhunyt által roppant veszteséget szenvedett kerület. Jegyzőkönyvi köszönetet szavazott Debreczeni Gábornak, ki 23 éven át volt a f.-borsodi egyházmegye buzgó esperese és most aggkora miatt székéről lemondott s föleskette utódát, Vadászy Pál s.-szentpéteri lelkészt. Jegyzőkönyvileg adott kifejezést elismerésének Mitrovics Gyula akad. s Szinnyei Endre, gimnáziumi igazgató, sárospataki tanárok iránt, 25 éves szolgálati jubileumok alkalmával. Fölemlítésre méltó, hogy a hernád-németii egyház 30 ezer forint költséggel díszes templomot épít s erre már 16 ezer forintot Összehozott, a hiányzó összegeket törlesztés és kölcsönnel szerzi be. A rimaszombati gimnázium a jövő tanévtől 11500 frt évi államsegélyt veend igénybe. A egyházkerületi biróság megerősítette a nagy port fölvert takta-szadai papválasztást, melynek ügye e lapokban is volt szellőztetve, még pedig azért, mert a lelkészre nézve nem is állíttatott, nem is bizonyíttatott a korteskedés; a kik pedig a legnagyobb mérvű korteskedést * követték el, a két ellenpárt feje: Román Ferencz gondnok és Molnár József biró és presbyter, egyházi hivataluktól három év tartamára megfosztattak; az a segédlelkész pedig, kire önmagára s más jelöltre való korteskedés derült ki, egy évre szenvedő választói jogától. Helybenhagyta a biróság a garbóc-bogdányi lelkész választást is, mely ellen némelyek egész alaptalanul kérvényeztek, de azért a panaszlók vezére ahhoz a többé már nem szokatlan eszközhöz nyúlt, hogy az egyházból való kitéréssel fenyegette meg maga s elvtársai nevében a bíróságot igazságos ítéletéért. A csomonyai, ungmegyei választást az egyházmegye példájára a kerület is megsemmisítette, de azzal az enyhítéssel, hogy az egyházmegye által az uj pályázásból kizárt segédlelkésznek e jogát visszaadta, mert oly kisebb megtévedésről volt szó, a mely e szigort nem indokolta volna. Kisebb fontosságú ügyek nagy számmal voltak, de hát azok szélesebb kört nem érdekelnek. B. B. * Mégis csak igaza volt Hegyaljaiunk, midőn épen a Hegyalja környékén lett tapasztalataira hivatkozva, egyházunkat az elharapózni kezdő corruptiótól féltette s annak kiirtását sürgette Lapunkban. Szerlc.