Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-28 / 39. szám

már meg is kezdve s jövőre a remélhetőleg állandósítandó segély mellett, egész rendszeresen folytatni fogja. Kétségtelen, hogy e belmissziói munkához a lelké­szek és tanítók buzgólkodásán tul mindenekelőtt pénzre van szükség. Azért a missziói bizottság javaslata alapján az iránt keresi meg majd egyházmegyénk a ft. egyház­kerületet, hogy tekintettel arra, miként egyházkerületünk­ben csupán Vértesaljának vannak ily nagy terjedelmű szór­ványai, miket rendszeres lelki gondozás alá venni immár elodázhatatlan szükség, s tekintettel arra, hogy e bel­missziói munka sikeres megkezdésére s folytathatására elegendő anyagi erővel sem egyházmegyénk, sem egyes egyházaink nem rendelkeznek: méltóztassék a ft. egyház­kerület a vértesaljai misszióra egy bizonyos évi összeget (körülbelől 800 frtot) már vagy saját missziói pénztárából kiszolgáltatni, vagy az országos közalaptól kieszközölni. E kérésünket bátor vagyok e helyen is egyházkerü­letünk intéző férfiainak nagybecsű figyelmébe, mély tiszte­lettel ajánlani. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy az elszórt csontok összeszedését itt, az egyházkerület s orszá­gunk szivéhez közel, legfőbb ideje immár megkezdeni s épen ez annyira fenyegetett pontokat, e zűrzavaros időben, a katholikus főurak s püspökök nyomása s a jezsuita-barátok fanatikus térítgetése ellenében tovább is őrizetlenül, védtelenül hagyni nem lehet. Nem kevésbbé fontos e kérdés anyagi oldala mellett a szellemi oldal. Múlhatatlan szükséges ugyanis egy olyan speciális vall ástam kézi könyv, mely röviden és érthetően s egyszersmind erősen kidomborítva, mindazon hitelveinket és vallásos szokásainkat feltüntesse, a melyekben eltérünk katholikus vallású atyánkfiaitól, mely kézi könyvecske egyúttal mintegy dióhéjban magában foglalja ugy imád­ságainkat és énekeinket, mint szertartásaink, bibliánk, hittanunk s egyházi életünk múltjának és jelenének rövid ismertetését is. Ily irányú s szellemi munka megírását kisérlette meg a misszió-bizottság jegyzője (e sorok írója) elkészítvén s a közgyűlés rendelkezésére bocsátván azt a »Kis Hitoktató« címet viselő munkácskát, melynek első fejezete imádságainkat, számszerint 17-et, második fejezete zsoltár- és dicséret-verseket, számszerint 42-őt tartalmaz, további fejezetei pedig kérdések és feleletek formájában s lehetőleg a gyermeki felfogáshoz alkalmazotlan vannak megírva, következő cimek alatt: 3. ünnepeinkről; 4. a református istenitiszteletről; 5. a bibliáról; 6. a keresztyén hitről; 7. a sákramentomokról; 8. az egyház rövid története; 9. a keresztyén felekezetekről; 10. a református egyház szervezete. E könyvecske 2—3 évfolyamra beosztva, ugy véljük, sikerrel lenne használható a pusztai iskolákban a vallás­oktatásnál. sőt a hova a hitoktató személyesen el nem mehetne is, e »Kis Hitoktató* oda is bejuttatható volna s mind a szüléknek, mind különösen gyermekeiknek hitök ismeretére, erősítésére hasznos tényezőül szolgál­hatna. Második kérése tehát egyházmegyénknek oda irányul: méltóztassék a ft. egyházkerület e »Kis Hitoktatót«, iro­dalmi birottsága által, az egész egyházkerület szórványai számára kinyomatni s a kellő számú példányokat ingyen missziói bizottságunk illetőleg pusztai iskolás gyermekeink rendelkezésére, használatára bocsátani. Magára, a tulajdonképem belmisszói munkásság mily irányban leendő megindítására s folytatására vonatkozó­lag, a missziói bizotts'ág e három pontban foglalja össze nézetét és javaslatait: l. Oly központi helyeken, hol egy vagy több pusztai iskola ref. gyermekei egybegyüjthetők volnának, hetenkint vagy kéthetenkint egyszer iskoláink tanítója vagy a lelkész által e növendékek vallásos okta­tásban részesíttessenek. 2. Népesebb szórványainkban, kivált más felekezetűek által lakott községekben, évenkint néhányszor, kivált a katholikus ünnepek alkalmával, az anyaegyház lelkésze által rendes istenitisz lelet tartassék, vagy mas vallási összejövetelek, áhitatossági gyakorlatok vétessenek szokásba. 3. Szükséges volna ezenkívül, hogy minden lelkész, kivált a távolibb szórványban lakó híveit magán lakásukon legalább évenkint egyszer személyesen megkeresse s a velők folytatott lelkipásztori beszélgetés utján s vallásos olvasmányok (Kis Biblia, Kis Tükör, Téli Újság stb,) kiosztása által igyekeznék éreztetni velők szent vallásunk vigasztaló, bátorító erejét s ekkép megtartani őket a hitben s az egyházunkhoz való hűségben és sze­retetben. Igy nézne hát ki nálunk in concreto — a gyakor­latban — az evangélizáció. Mit szólnak hozzá igen tisz­telt kartársaink ? Mert nem ok nélkül terjeszkedtem ki e tárgyra oly részletesen. Szeretném, ha irodalmi úton is hallanánk valami útbaigazítást, tanácsot azok részéről, kik egyházépítő munkásságunk iránt érdeklődéssel visel­tetnek s netalán más felfogással birnak a belmissziói mű­ködés eszközei és módjaira nézve. Ezek után közgyűlésünk további tárgyairól röviden referálhatok. Gyámintézetünk alaptőkéje — Isten jóvoltából — immár 20 ezer frtra szaporodván fel s nagvobbára takarék­pénztárilag gyümölcsözvén, az az indítvány merült fel, hogv fektessük e 20 ezer frt tőkét, nagyobb biztosságot s esetleg nagyobb kamatjövedelmet is nyújtó ingatlan bir­tokba. Az eszme általános helyeslésre talált s esperes urat azonnal megbíztuk, hogy kisérje szemmel az eladásra kerülő s a megvételre alkalmasnak mutatkozó birtokokat. A féléves segédtanítóságok ellen ismét erélyes hangok emelkedtek s Esperes ur megbízatott., hogy a hatáskörébe eső eszközökkel e rendellenesség meggátlására minden lehetőt kövessen el. A segédtanító-hiány pedig arra a határozatra bírta egyházmegyénket, hogy az egyházkerületi közgyűlést felkérje, miként mondja ki, hogy a n.-körösi tanítóképezde első sorban a saját kerületünkbeli gyüle­kezeteket igyekezzék tanítókkal ellátni s a végzett növen­dékeknek más kerületekbe való kimenetelét lehetőleg aka­dályozza vagy tegye épen lehetetlenné. Farkasdy Dezső az egyházmegyei ügyészi állásról lemondván, helye dr. Szilts Andor világi tanácsbiró és székesfehérvári ügyvéd úrral töltetett be. Biczó Pál, pátkai lelkész iskolai körfelügyelővé választatott. Ugyanőt kül­döttük a kerületre is egyik képviselőnek, hogy mint egyház­megyénk történetének irója, a kerületi gyűlés alkalmából a fővárosi levéltárakban is buvárkodhassék. Világi kép­viselő : Csordás Sándor tbiró. A Rozgonyi György halálával megüresedett egyház­megyei világi főjegyzői és egy vil. tanácsbirói állásra a szavazás elrendeltetett. A külsősomogyi egyházmegye át­irata az államsegély kölcsönadása tárgyában tudomásul vétetett. Az egyházmegyei tanítótestület alapszabályai, melyek már ismételve megjárták a magas minisztériumot, végre a jóváhagyó záradékkal ellátva megerősíttettek. Két hivatal-csereügy is tárgyaltatott. Az acsai lel­kész a dunántuli kerülethez tartozó arácsi lelkészszel, továbbá a felcsúthi lelkész a pesti egyházmegyébe kebe­lezett vasadi leányegyház h. lelkészével kiván cserélni állomást. Mindkét lelkésztársunk áthelyeztetésébe készség­gel belenyugszik egyházmegyénk, hogy ez által ugy magok a lelkészek, mint mostani gyülekezetük óhajtott békéjöket feltalálhassák. A felcsúthi egyház lelkésze különben, igen

Next

/
Oldalképek
Tartalom