Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-28 / 39. szám

Mi célja lehet a szavak és fogalmak ezen felcserélésének? Hisz az az ének, melyben Kis János öntötte ki a maga hűséges szülői szivének keservét, csak ugy szép és csak ugy bír irodalmi becscsel, a mint azt Kis János maga megirta! Lehet, hogy t. lelkésztársam Ízlésének jobban megfelel, ha egy kedves gyermek koporsójánál, »szülői hűség* helyett »szerelem«-ről szól az ének és ha a Mária néma fájdalmára emlékeztető »tőr« helyett »jajgatást* hall: de abból nem következik, hogy a maga Ízlését a magyar nemzeti irodalom eme klasszikus alakjára és ráoktroyálni joga volna! A magyar klasszikusok közül még Vörösmarty Mihálynak a »Kis gyermek halálára« irt és Tompa Mihálynak »Széles országút az élet* kezdetű költeményét is közli a füzet t. szerkesztője, hasonlóképen »átidomítva«! Hát vájjon ezek a nagy költők már annyira tul lettek szárnyalva a haladó kor által, hogy alkotásaik módosításokra, javításokra szorulnának. Ha a magyar klasszikusokból akarunk valamit érnekeskönyvünkbe bevenni, akkor szerény nézetem szerint azt csak ugy szabad tennünk, hogy azon semmit se változtassunk. Mert a mi tökéletes magában véve, az változtatás által tökéletlenné válik. A klasszikus írókban a nemzeti typus stereotvp vonásai tükröződnek vissza s azért az ő müveiknek változtatása egyértelmű a bennük revelációképen nyilvánuló isteni eszmének lealacsonyít ásával. Erre pedig különösen a templomokat nem szabad felhasználni. Ifj. Jeszenszky Károly. BELFÖLD. A vértesaljai egyházmegye közgyűlése. II. Az esperesi jelentés végül a lelkészi és tanítói karban előfordult változatosságokról emlékezett meg, megható szavakban róván le a kegyelet adójat egyházmegyénk egyik világi tanácsbirája, Rozgonyi György, kir. tanácsos iránt, ki ez év májusában titokzatos körülmények közt eltűnvén családja köréből, a Duna hullámaiban keresett zaklatott lelkének, testének nyugodalmat. Egyházmegyénk népessége a szórványokkal együtt 4-0,837 lélek, a szaporulat a megelőző évihez képest 107. Születet 707 fi, 695 nő, összesen 1402. Meghalt 651 fi, 676 nő, összesen 1227. Házasult 315 pár. Konfirmáltatott 381 fi, 334 nő, összesen 715. Egyik nem kis fontosságú tárgya volt közgyűlésünknek a mult évben alakított egyházmegyei missziói bizottság jelentése. Tekintettel ugyanis arra, hogy a Fejérvármegyében levő nagy uradalmak cselédsége, különösen azok iskolás gyermekei eddigelé lelki gondozás és vallásos oktatás nélkül szűkölködtek: egyházmegyénk most egy éve egy missziói bizottságot alakított, feladatául tévén annak, hogy nagy számú szórványainkban a belmissziói munkát mielőbb indítsa meg, illetőleg erre nézve javaslatot tegyen a közgyűlésnek. E missziói bizottság tehát mindenekelőtt egy táblás kimutatást készítelt egyházmegyénk szórványainak népességéről s a csaknem kivétel nélkül római katholikus iskolákba járó s református vallásoktatásban nem részesült iskolás gyermekek létszámáról. A kimutatás adatai, valóban megszívlelésre méltók. Egyházmegyénk 33 anya és 3 leányegyháza közül ugyanis 24-nek, tehát összes egyházaink két-harmad részének van többékevésbbé népes, némelyiknek több száz lélekre menő diasporája; igy pl. Iváncsának 273, Sárbogárnak 309 Sárkeresztúrnak 455, Seregélyesnek 693, Ercsinek 805 lélekből álló szórványa van. Nincs szórványa 12 egyház nak, mig a többi 24 egyházhoz jelentékeny számú fiókegyházak csatlakoznak, melyek népessége megközelíti az ötödfélezer lelket, E hitsorsosaink többnyire szegényebb sorsú cselédek, kik közül mintegy negyedfél ezeren az anyaegyházaktól nagyobb távolságra s e miatt a vallásos közösség áldásából kizártán, minden lelkipásztori gondviselés nélkül élnek. Még ennél is végzetesebb baj az, hogy ezek tanköteles gyermekei pedig vagy egyáltalában minden iskolázás nélkül nőnek fel, vagy — a mi legszokottabb eset — az uradalmak által alapított s fenntartott tanyai iskolákba járnak, teljesen katholikus szellemben és irányban nyerik valláserkölcsi neveléseket és saját hitfelekezetök részéről eddigelé vagy épen nem, vagy legfölebb annyiban részesülnek vallásos oktatásban, hogy közülök némelyek iskoláztatásuk utolsó évében, némelyek azonban csakis konfirmáltatásuk előtt pár nappal az anyaegyház iskolájába küldettek el szüleik által. A táblás kimutatás szerint, az ilyen, római katholikus tanyai vagy község iskolába járó vagy legalább járni kötelezett református gyermekek létszáma 609! Roppant nagy szám! s ezek eddigelé úgyszólván csak pápistás tanokat és szertartásokat láttak, hallottak, mig saját vallásuk hitelveivel és szokásaival megsem ismerkedhettek, ennélfogva annak öntudatos és buzgó hiveivé sohasem is válhatnak. E pusztai iskolás gyermekek elnevelését lehetőleg meg kell akadályoznunk. Ez irányban, mint a missziói jelentés mondja, a munka részben már meg is indult egyházmegyénkben. Lelkésztársaink közül többen vettek maguknak fáradságot, meglátogatni a szórványukban lévő híveiket. A pátkai lelkész és tanító különös elismerésre méltók, a mennyiben a pusztai iskolás gyermekeket már mintegy 12 éve minden télen többször meg-meglátogatták, s azokat vallásunk elemeire, imákra, énekekre tanítgatták. Egész rendszeresen indult meg a belmissziói munka a mult év őszén a sárkereszturi egyház szórványaiban, lehetővé tévén ezt az egyházkerületünk által — mult évi fölterjesztésünkre — a saját missziói pénztárából kiszolgáltatott 60 forintnyi segélye. Két tanyai iskolában kezdte el az anyaegyház tanítója a vallásoktatást, melyben mindössze 26 gyermek részesült (10 gyermek azonban részint a távolság, részint más ok miatt ezúttal még kivonta magát alóla). Az egyik szórványban, Belső-Ágothán, kétszer tartatott istenitisztelet; a többi szórványokban levő hitsorsosok pedig lelkipásztori látogatásban részesültek. A sárbogárdi egyház szórványaiban, az anyaegyház híveinek áldozatkészsége mellett, kik 22 ingyen fuvart teljesítettek, valamint a lelkész és tanító önzetlen buzgólkodásával, szintén kezdetét vette az istenes munka. A tanító az egyik tanyai iskolába hónapokon keresztül rendszeresen kijárt minden héten; a lelkész pedig a többi, nagy számmal levő, tanyai iskolát kereste fel s irta össze a hiveket és iskolás gyermekeiket. Legnagyobb szórványnyal Ercsi leányegyházunk bir, melyre nézve egyházmegyénk már régebben kimondotta, hogy az országos közalap támogatásával missziói központtá tétessék; mint ilyen a mult évben csakugyan 300 frt egyszersmindenkori közalapi segélyben részesült. De e segélyt állandósítani kellene, hogy az ercsii h. lelkész a szórványai területén levő hat pusztai iskolába rendszeresen kijárhasson, a mellett, hogy az eresii és ráczkeresztúri iskolás gyermekeket is vallástanításban részesíti. Itt bizony széles mező tárul fel a missziói lelkész előtt, a melyben a munkát itt-ott