Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-14 / 37. szám

volna stb*.1 A vetélkedést tehát utón kezdődteti és folytattatja Alvinczi, a prédikátor és a jezsuita között, ennélfogva a könyv helyesen ^Itinerarium* és helyesen »Nevezetes vetélkedés« is, mert a prédikátor és a jezsuita pro et contra felelgetnek az uton. A könyvben rend és methodus is van. A címlap és az ajánlólevél után ez olvasható: »Ez vetélkedésben feljegyzett dolgoknak lajstroma*, melyben feljegyeztetik: 1. A vetélkedésnek rövid summája (Pag. 5.) 2. »Az előszámlálónak Pázmány Péter jezsuita páter ítéleti és feleletei alá való ajánlása. (Pap. 7. lten. 383.)* És így tovább 20 pontban. Pázmány nem értvén, vagy érteni nem akarván a kassai magyar pap ama törekvését, hogy a kálvini és lutheri ellentétek lehető elsimításával a két felekezetet egy magyar protestáns egyházban egyesítse, azt mondja: »noha a katholika igazság ostromlásában egyez a kálvinistákkal és lutheristákkal, noha külsőképen valamelyik társasághoz adja magát, de valóban két szék közt a földön marad; és arra az állapotra jutott, hogy semmit sem hiszen (?), vagy csak azt hiszi a mi neki tetszik.2 Ezen vád nincsen beigazolva. Alvinczi ugyanis jelzett álláspontjához hiven, csak is Krisztus követőjének tekinti magát s épen azért nemcsak tiltakozik a lutherista és kálvinista elnevezés ellen, hanem még Luther és Kálvin szavait sem idézi, hogy a lutheristaság, vagy kálvinistaságnak még a látszatát is elkerülje; ellenben a szentírás alapjára állva tesz vallást hitéről, kimutatva, hogy egyháza a Krisztus egyháza, de nem a római pápáé, vallása melyet követ, Krisztus és apostolai s az apóst, és egyházi atyák vallása s következőleg nem uj, hanem régi. Nagyon természetes, hogy a szentíráson kívül a tradíciókon is építő Pázmány nem ismeré el, hogy a szentírásra támaszkodó Alvinczi által meg van cáfolva. Ez okból még egyszer ismétli azon érveket, melyeket Magyari ellen, a Luther és Kálvin tanai újságának bizonyítgatására felhozott. Hiúnak mondja az Itinerarium azon törekvését, hogy az ő argumentumait megdöntse. Az ítinerariumban a protestáns tanok régiségének bizonyítására idézett tanuk munkáira megjegyzi, hogy azokból csak egy két, három hely van felhozva. De »ha egy, két vagy három dologban való egyezés elégséges, hogy valakit lutheristának, vagy kálvinistának mondhassunk: tehát a törököt, zsidót, tatárt, arianust és anabaptistát is lutheristának és kálvinistának mondhatjuk. . .« Az Itinerarium tanúit Öt osztályba sorozza. Az első osztályba tartoznak, kik hivei voltak a római egyháznak s csakis a korukbeli gonosz egyházi férfiak felett erkölcseit korholták. A második oszlályba tartoznak, kik a pápa hatalmát támadták meg; de ez okból a törökök és zsidók is luthero-kálvinisták. A harmadik osztályba tartoznak a kath. egyháztól elszakadt eretnekek. Ezekről azt mondja, a mit az előbbiekről mondott. A negyedik osztályba jőnek Krisztus és az apostolok, kiknek némely mondásait idézi ugyan — azt mondja — az Itinerarium: de azért azok nem lesznek luthero-kálvinistákká. Végre ötödik osztályba tartoznak a szent atyák. Polycarpust, Quadratust és Aristidest — igy érvel Pázmány — azért vonja magához, mert ezek azt tanították, a mit az apostoloktól tanultak; Justinust, Iraeniust és Alexandriai Kelement azért, mert a szentírást dicsérik és azt mondják, hogy abból kell állítani az igaz tudományt. Azonban a szentírás tekintélyét a római egyház is elösmeri. »A több doktorok irásaibót egy-két mondást is előhoz, a melyben a csipás szeműek árnyékát látják a luthero-kálvinistaságnak. Ezeket a szent doktorok 1 Itinerarium 7. lap. 3 Franki: »Pázmány Péter és kora*. I. k. ÍM. lap. mondásait in propriis materiis Bellarminus és a többi kathol. doktorok előhozták és megmutatták, hogy a páterek szavaiban hiába vadászszák a luthero-kálvinistaságot.* Végül azt igyekszik kimutatni, hogy az Itinerarium azon vádja, miszerint a római egyház az apostoloktól eltért stb. »kemény vádolás, de merő sült káromlás*.1 Ezek ellenében : bármely elfogulatlan ember is meggyőződketik, az Itinerarium föntebb vázolt tartalmából, hogy Alvinczi Pázmánynak Magyari ellen felhozott kérkedő szavaira teljesen megfelelt. Nevezetesen azon kérkedésre, hogy 1517 előtt egyetlen egy ember sem volt. a ki Lutherrel és Kálvinnal egyetértett volna azon dolgokban, a melyekben azok a római egyháztól elszakadtak. (P. Contra Magyari fol. 3) ^Alvinczi egész sorát hozta fel azoknak, a kiknek tudománya Luther és Kálvinéval egyezik * Pázmány »életek veszte alatt igérte, hogy megmutatja, miszerint ők soha egy mangurni dologban is az apostolok irásai ellen nem tanítottak*. (P. Contra Magyari fol. 42.) »Alvinczi pedig egész sorát mutatja ki a szentirástól eltérő római tanoknak, nemcsak egy mangurnit« az ő Itinerariumában. Ezekből önként következik, hogy az Itinerarium Írója helyes uton jár. Ugyanis: a) Nem volt szükség reá, hogy az apóst, és egyházi atyák minden tantételeit felhordja; mert csakis azt kelle igazolnia, hogy Kálvinnak és Luthernek a róm. katholikusok által újnak kiáltott tanai régiek s az apóst, és egyházi atyáknál is föltalálhatók és erre »egv, két, három mondás* elégséges volt. b) Az egyházi férfiak erkölcstelenségeinek visszaéléseinek s kapzsiságának hosszú láncolata összefügg a hierarchikus szervezettel s legnagyobb részben ez a szervezet az oka; a hierarchia pedig a szentírásnak csak helytelen magyarázatára alapítható és a midőn ezeket is kárhoztatták Luther és Kálvin, szintén a régi atyák nyomain jártak. c) A pápa hatalma sem alapszik a szentíráson,~és e hatalom kárhoztatása szintén »nem uj tudomány.« d) Ha egyedül csakis a szentírást fogadjuk a hit és erkölcs, a kultusz és a szervezet tekintetében döntő bíróul, ugy az eretnek, címet, melyet Pázmányék oly könnyen osztogatnak, a legjogosabban Pázmányékra lehetne ruházni. e) Netn az Itinerarium akarja Krisztust és apostolait luthero-kálvánistákká tenni; hanem ellenkezőleg azt bizonyítja be, hogy Luther és Kálvin a lutheristák és kálvinisták hű követői. /) Polycarpus, Quadratus és Aristides igenis azt tanították, a mit az apostoloktól tanultak, de ugyanazt tanítják Luther és Kálvin is, a mit az apostolok tanítottak. .lustinus, Iraeneus és Alexandriai Kelemen a szentírást dicsérik és abból tartják — helyesen — előállítandónak az igaz tudományt, de ugyanazt teszik Luther és Kálvin is. g) Végül : Alvinczi a vádakat nemcsak felteszi, hanem be is bizonyítja, miként erre tanít az Itinerarium. »Pázmány tehát az Itinerariumot nem cáfolta meg.* V. 1616-1619. I. Alvinczi magyar papi segéde Velechinus. Ellenfelének — Pázmánynak — esztergomi érsekké tétetése. Intriguák Pázmány ellen. Budens fondorlatai Alvinczi ellen. Thurzó Imre uniokisérlete. Alvinczi meghivatása udvari-, majd eskető papul Thurzó Imréhez 1618. Alvinczi magyar papi segéde Kovásznai Imre, még 1615-ben Szepsibe menvén ref. lelkésznek, segédre volt 1 Franki: ^Pázmány P. és kora*. I. k. 145 , lí6. lap.