Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-14 / 37. szám

bert pedig nem bocsáthattam el vezető nélkül az előttük teljesen ismeretlen útra. Tehát a megmaradt összeg, melyről számadásom és jelentésem a legközelebbi kerületi gyűlésen bemutatva lesz, letétben van addig, míg a kerület kellő mennyiségre vagy kipótolja, vagy más utat és módot ajánl az unitáriusok visszatérésére. Ha Derzsi utána nézett annak, hogy a kerület e célra adományozott, csudálom, hogy számadást vár tőlem előbb, mintsem erre a legelső alkalom, a kerületi gyűlés ideje megérkezik. Gyanúsítását visszautasítom. Hivatkozik Derzsi a b.-somogyi egyházmegyére, a dunántuli egyházkerületre, mintha ezek, az ő javára, határoztatot, döntvényt hoztak volna. Hát ez, röviden, de igazán szólva, nem áll. Teljes határozottsággal állíthatom, hogy a b.-somogyi egyházmegye, kivéve az esperesi jelentésekben előforduló, kitérésekre vonatkozó száraz jelentéseket, az unitáriusokat, visszatérítés tekintetéből soha egyetlen szóval sem hozta elő, annál kevésbbé vette tárgyalás alá (a mit én hibául rovok fel neki.) A kerület sem foglalkozott ez ügygyei, mivel az egyházmegyétől felterjesztést vett. Az unitáriusoktól kivánt személyes jelentkezés jogosultságának elismerése s az adománygyűjtés eszközlése tehát nem a b.-somogyi egyházmegye, sem nem a dunántuli egyházkerület, hanem egyedül és kizárólag az én személyes felfogásom kifolyása volt. Épen ezért kár volt Derzsinek egyházmegyénket és kerületünket ily kicsinyes dologban, minden ok nélkül kompromittálni. Még egy megjegyzéssel adósa vagyok Derzsinek. Azt mondja, hogy hivei itt, M.-Ladon pressio alatt vannak. Igaz, hogy e vád, bizonyítás hiányában, magától elesik; de én, méltatlanul és igazságtalanul sértett fél, most ezzel meg nem elégedhetem. Nevezzen meg nékem Derzsi M.-Ladról, vagy bárhonnan a világon egyetlen unitáriust, kit fizetésbeli, vagy bárminémü tekintetben kelleténél feljebb sújtottam, kivel szemben fenyegetéssel éltem, vagy nevezzen meg olyan unitáriust, kit ígéretekkel, rábeszéléssel, vallásának elhagyására bírtam, akkor megfogadom, hogy unitáriussá lett híveink közül soha egyet sem veszek vissza egyházam kebelébe ; ha pedig ilyet megnevezni nem tud, akkor — mint rágalmazót — a közvélemény és hivei ítéletének kiszolgáltatom. S hogy ne legyen oka mosolyogni sorsaim fölött, eszébe hozom azon egy órai beszélgetést, melyet visszatért híveinkkel folytatott s azon itt meg nem nevezhető, vérlázító kifejezéseket, melyekkel a reformátusokat illette; eszébe hozom azon — a szeretet evangéliumát prédikáló lelkészhez épen nem illő — goromba eljárást, melyet a másodszori jelentkezéskor tanúsított s rá bízom annak megítélését: az unitáriusok, vagy a reformátusok gyakorolnak-e papi torturát ? De a papi tortura még hagyján volna. Becsületszóval, esküvel megígérteti Derzsi eltévedt híveinkkel, hogy soha többé egyházunk kebelébe vissza nem térnek. Ez már aztán semmivel sem menthető lelketlen agitálás a lelkiismereti szabadság és az országos törvény ellen és mint ilyen, mélyen a jellembe vág! Részemről nem törődném vele, bárhol és bárminő mértékben aratná Derzsi a herostrátusi dicsőséget, csak azt ne kellene látnom és tapasztalnom, hogy türelmességemért, jóindulatomért, rágalommal, gyanúsítással fizet. No de alapos a reményem, hogy nem sokáig vesződünk egymással, mert M.-Ladon néhány év múlva csak szomorú emlékeiben él a híveink által hamar felkapott, de hamar meg is unt unitárius vallás! M.-Lad, 1893. Ifj. Máté Lajos, ref. lelkész. REGISEGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) Az Itinerarium jezsuitája most a mit a prédikátortól hallott, megcáfolni nem birván, »minthogy lassú tudománynyal volna« kényszerül »Pázmány tündöklő lábaihoz borulni* és annak segítségét kérni, mondván: »Annakokáért minden szép tudománynyal, ékesenszóllással, szentírás magyarázással, mivel annak doktora is vagy, páterek és minden régiségeknek értelmével felékesíttetett méltóságos páterem, nyúlj hozzá és gyorsan folyó pennádnak sebes folyó vizével hova hamarébb tégy választ azon kondíciók szerint, a mint azt a prédikátor én tőlem kívánta, .... melylyel engemet a római vallásban vastagabbá tehetsz; értelmünkre köntöst adhatsz és a római kathol. uraimtól minden kedvességet várhatsz . . . . J. Calend. Maji Anno Dui 1616. Tekintetes paternitásodnak alázatos tanítványa Menander Pistolucius Societatis Jesu alunmus«.1 Pázmány nem is hagyta felelet nélkül az »Ilinerariumot«.2

»Sok rossz írásait— úgymond— és eszeveszett papiros mocskolásait olvastam az uj tanítóknak; de nem emlékszem, hogy gazabb szelességet láttam volna, mint minap egy magyar könyvecskében. A ki irta e nyálaskodást, nem akarta, hogy nevét tudjuk. írásai elébe ily cégért függesztett: * Itinerarium, az az nevezetes vetélkedés*; maga könyvének előszavát és felfüggesztett titulusát sem értvén, Mert >Molnár Vocabulariumában az »Itinerarium* nem »nevezetes vetélkedést* hanem utonjárás megírását jegyzi. Az egész könyvben pedig semmi rendet és methodust nem tart, részekre és caputokra nem osztja beszédét, tétováz mindenben, egyebütt zavar mindeneket*.3 Hogy azonban a cím helyesen van-e megválasztva, azt a tartalom dönti el. Ugyanis »a jezsuita házából kilépvén, akada egy evangélikus prédikátorra, s akarván ennek személyét és tudományát meggyülöltetni, szemére lobbantotta, hogy több társaival együtt uj tudomány is 1 Itinerarium 386. lap. 2 E eáfolgatás megjelend Pázmány Kalauza 1637-ki kiadásában (Appendix II) ily cím alatt: »Mint bizonyították vallásuknak régiségét a kálvinisták*. De Franki valószínűnek tartja, hogy 1616. után külön is közrebocsátotta Pázmány ily cím alatt: >Rövid felelet két kálvinista könyvecskére. Melyiknek egyike okát adja miért nem felelnek a kálvinista prédikátorok a Kalauzra. Másika Itinerarium catholicumnak ismertetik. Nyomatott 1620*. (Hely és név nélkül 4-rét.) Ezt sok változtatással közli a Kalauz Appendixe. Franki V. Pázmány Péter és kora I. k. 143. lap. 3 Franki V. »Pázmány Péter és kora* 1. k. 143—144. lap.