Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-14 / 37. szám

elöljárósága szigorúan utasíttatott, hogy a legrövidebb idő alatt a kor kívánalmának megfelőleg alakítsa át iskoláját. A Dezső Lajos, tiszáninneni népiskoláink részére készített tantervére vonatkozólag a tanügyi bizottság két munkát terjesztett fel az egyházmegyéhez, melyből örömmel győződött meg arról, hogy lelkészeink és tanítóink érdeklődnek a tanügy iránt s beható tanulmánnyal és tárgyilagos bírálattól is kívánják előbbre vinni népiskolai állapotainkat. Az egyik bírálat szerzője Szuhay Benedek f. barczikai lelkész, a másiké: Sulyok József parasznyai tanító. Mindkét munka fölterjesztetett az egyházkerületi tanügyi bizottsághoz azon megjegyzéssel, hogy az abban hangsúlyozott elvek és nézetek a tantervben kifejezésre találjanak ! Némi módosítással elfogadtatott azon indítványa is a tanügyi bizottságnak, hogy a sárospataki »Irodalmi kör* által népiskoláink részére készített mindennemű tankönyve, habár utólagosan is, de leküldessék az egyházmegyék tanügyi bizottságainak megbírálás végett, mert mi is szívesen részt akarunk venni abban a nagy munkában, mely felekezeti népoktatás ügyünket a tökély lehető magas fokára kivánja emelni. Tanügyi bizottsági elnökké Csizmadia Jenő bánhorváti lelkész, gyámtári választmányi tagokká Debreczeny Gábor, Botos József választattak. Köztetszéssel találkozott Doktor Gyula s.-kazinczi lelkésznek azon indítványa, mely szerint egyházmegyénkben is tarthassanak gyűlést megelőzőleg egyetemes lelkészi értekezletek, a hol mindnyájunkat érdeklő felolvasások tartatnának s megvitatnánk azon napi kérdéseket, melyek égető szükségként égetik lelkeinket. Itt van az ideje, hogy mi is társuljunk, szövetkezzünk és az erők összehatása által élesítsük ki azon régi fegyvereket, melyekkel legyőzhetjük régi ellenségeinket. Legyünk készen a harcra, de legyünk készen arra is, hogy elébb önerőnket ismerjük meg, hogy a nemes harcot megharcolhassuk. E fontos indítvány egyhangúlag elfogadtatott s az alapszabályok elkészítésére egy 5 tagból álló bizottság választatott, melynek tagjai: Vadászy Pál esperes elnöklete alatt, Bartha Mihály, Csizmadia Jenő, Doktor Gyula, Szuhay Benedek. Igen sok. egyházainkat érdeklő ügyes-bajos dolog elvégzése után, azzal az édes reménynyel oszlottunk szét, hogy az uj esperes vezérlete alatt, uj élet fog pezsegni az egyházmegye kebelében s a lelkészi értekezlet hathatós segítő eszköze lesz mind társadalmi tevékenységünknek, mind egyházmegyénk boldog felvirágzásának! F.-Barczika, 1893. Szuhay Benedek. ev. ref. lelkész. Megjegyzések Derzsi K. adalékaira. Nem levén azon kedvező helyzetben, hogy egyéb újság mellett a »Prot. Egyh. és Isk. Lap«-ot is járathatnám, csak most, lelkésztársaim figyelmeztetése és szívessége folytán olvashattam Derzsi K. budapesti unitárius lelkésznek, e becses Lap 32. számában megjelent azon közleményét, melyben egyházamra s rám is hivatkozás történik. Legyen szabad ezen közlemény — engem érdeklő — egyes részleteire néhány rövid megjegyzést tennem. Tény az, hogy Derzsi K. M.-Ladon unit. fiókközséget alakított; hogy azonban mi módon történt ez ? — azt bővebben emlegetni nem akarja. Bizony helyesen is teszi, mert még utóbb kisülne, hogy a ladiak és ő egymást soha még csak fotográfián sem látták. És ezen körülményből igen könnyen levonhatnák némelyek a következtetést a m.-ladi unit. egyház törvényességére és létjogosultságára nézve. Vagy ugy-e bár ez . esetben a polgárdii segéd lenne előrántva ? — mikor pedig kitérés fenyegeti a »jövő vallását*, akkor azonnal — a szegény ember által meg nem közelíthető — budapesti lelkész lesz a bíró, élők és holtak felett?! Igazán ügyes eljárás, méltó nagy mesteréhez! Csakhogy nagyon kirí belőle az unit. erőszakosság. Vádolva vagyunk, hogy beiktatásom alkalmával hajszát indítottunk az unitáriusok ellen. E dologra — mint a kit közelebbről érdekelt — beiktatom válaszolt. Felhozza Derzsi, hogy ő, esperesünk s gondnokunk előtt tett ígérete dacára, mivel a kitérés Lapban is közöltetett (nem általam), nem adta és ezután sem adja ki az elbocsátót személyes jelentkezés nélkül. Itt már a helyes felfogás szerintem csak egy lehet. Ki kell adni az elbocsátót, ha ezt törvény kivánja, és nem szabad kiadni az elbocsátót, ha ezt törvény tiltja. Derzsi pedig mit tett? Ugyanazon körülmények között egyiknek kiadta, másiknak nem adta. Sőt tovább ment: némely irásos jelentkezőnek kiadta s a m.-ladiaknak még személyes jelentkezéskor sem adta ki. Ezt nevezi ő aztán törvényességnek. Lehet, hogy az, csakhogy nem református, hanem unit. felfogás szerint. Méltatlankodva és gúnyolódva említi Derzsi, hogy a visszatérésre nálam önként jelentkezett m.-ladi szerencsétlen unitáriusok számára útiköltséget gyűjtöttem. Mi okból kifogásolható eljárás ez? azt én meg nem foghatom. Hiszen e körülményt, ha a szemérmes levelező átallotta közölni, a »Dunántuli Prot. Lap« szerkesztője is közzé tette, Lapjának 1892. évi 38. számában a 615. lapon. Hiszen az illetők könyörgésén kívül különösen Derzsi eljárása kényszerített e lépésre; hiszen csak ezen egy utat hagyva nyitva a körmei közül való szabadulásra, melyet hogy megtaláljunk s rajta sikerrel haladhassunk, nem tette fel rólunk. Hogy túl jártunk az eszén, természetesen nem tetszik neki. (Különben ki fog ő még rajtunk. Egyszer már csaknem megjártam vele. Épen akkor, midőn a m.-ladi visszatérőknek szükségök volt rá, elutazott székhelyéről s csak egy utolsó órákban érkezett sürgönynek, melyet egy ép Budapesten időzött somogyi lelkész szívességéből vettem, köszönhetem, hogy ez utazás kárba nem veszett s hogy a közköltséget meg nem kellett vigyázatlanságom következtében térítenem.) Hogy az a pénz, mely a m.-ladi unitáriusok útiköltségeiből megmaradt, hol van? Kinél kamatozik ? ahhoz Derzsinek semmi köze; arról senkinek másnak, mint a kerületnek, a ki adta, tartozom számadással. De mert nyilvánosságra hozatott s Derzsi is kíváncsi rá, megmondom. Azon időben, mikor a személyes jelentkezés első ízben történt, nem volt kezem között a kerület 100 írtja s midőn megkaptam, s belőle a másodszori jelentkezés költségeit pótoltam, nem maradt annyi, mennyivel az ujabban jelentkezettek felutazhattak volna, két-három em-74*