Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-14 / 37. szám

már tisztelendő testvérek, ugyanazokat a lelkipásztorokat határozottan meginteni, hogy lelkiismeretbeli dolognak tartsák még a legkisebben sem térni el azoktól, miket az apostoli szék fölállított vagy elhatározott, ami pedig a papoknak nem szabad, nyilvánvaló, hogy világiaknak sem lesz szabad. Egyébiránt a legtöbb rossz erejének meg­akadályozása végett igen igen nagyfontosságú dolog az, hogy a lelkészek soha se szűnjenek meg a sokaságot in­teni, hogy a más vallásuval kötendő( házasságtól, ameny­nyire csak lehetséges, őrizkedjenek. Értsék meg jól a hivek, legyen ismeretes lelkük előtt, hogy az ilyen házasságok­tól, a mi az egyháztól mindig rosszalva volt, azért kell leginkább irtózni, mert, mint mi magunk mondjuk ezt más helyen: »alkalmat nyújt a szent dolgokban tiltott közösségre és érintkezésre, a katholikus fél vallásának veszélyeket teremt, akadálya a gyermekek jó nevelésének és különösen arra ösztönzi a lelkeket, hogy minden vallás­nak egyenlő értéket tulajdonítsanak, megfosztván igy min­den különbségtől az igazságot és a hamisságot.« De a magyarok ősi vallását, mint említettük, nagyobb veszélyek fenyegetik. Melyek legyenek ezek, a katholikus név ellenségei nem színlelik, nyiltan bevallják, mit akar­nak : kétség kívül elérni azt, hogy minden alkalmas fegy­verrel ártsanak, hogy az egyház s a katholikus ügy napról­napra rosszabb helyzetbe sodortassék. Titeket tehát tisz­telendő testvérek, keményebben, mint bárki mást valaha intünk és buzdítunk, hogy semmi munkát se kíméljetek, a mivel ezt a veszedelmet a reátok bizott nyájtól, a ti hazátoktól eltávolíthatjátok. Mindenekelőtt arról gondos­kodjatok s azt valósítsátok meg, hogy a ti példátok és tekintélyetek által megerősítve minden katholikus a vallás ügyét bátran és lelkesen magáévá tegye, hősiesen védelmezze. Mivel pedig, nem ritkán megtörténik — s mi nem hallgathatjuk el azt, a mi ugy van — hogy némelyek a katholikusok között midőn éppen a leg­nagyobb erővel és állhatatossággal kellene törekedniök óvni, védelmezni az egyháznak jogait, az emberi okos­ság bizonyos fajától vezettetve, vagy az ellenkező oldalra fordulnak, vagy a harcban magukat szerfelett félénknek s gyengének tanúsítják, könnyen be lehet látni, hogy ez az eljárás kétségen kívül a legnagyobb veszedelmeknek nyit utat, különösen ha azokat illeti, kik vagy tekintélyük­nél fogva bírnak befolyással, vagy a tömeg véleményére tudnak hatni. A katholikus név ellenségeit semmi sem érintheti kellemesebben, mint ez a dolog, tudniillik a ka­tholikusoknak tétlensége avagy egyenetlensége, egyik által ugy, mint a másik folytán az történvén gyakran, hogy az ellenségnek magának szabad s biztos utat hagynak, hogy még rosszabbra törekedjenek. Kétségenkívül szükséges ugyan, hogy minden dologban a szándéknak az okosság és a mérséklet legyen a két társa, s az egyház maga is az igazság védelmében tervszerű eljárást óhajt követni, semmi sem oly idegen mégis a valódi okosság szabályai­tól, mint annyira engedni a dolgot, hogy a vallást büntet­lenül üldözzék s a népek üdve veszélybe sodortassék. Miután pedig ugy az egyetértés megerősítésére, valamint a katholikusok tevékeny okosságának felébresztésére csu­dálatos erővel bírnak, mint azt a tapasztalás igazolja, azok az évi gyülekezetek, a melyekben a katholikus ügyről, a kegyes cselekedetek minden fajáról a püspökök vezetése s elnöklete mellett, közösen tanácskozhatnak, azért nagyon óhajtjuk, hogy ilyenek buzgón tartassanak, a miről mint tudjuk, nem sokkal ezelőtt már ti is kellő időben előre gondoskodtatok. Nem kételkedünk, hogy az ilyen gyüle­kezetek, melyeknek megtartását máshol is előmozdítottuk, nagy hasznára fognak lenni a ti ügyeteknek is. Arról is komolyan kell előre gondoskodnotok, hogy a törvényhozók gyülekezetébe ismert vallásosságu és kipróbált erényü fér­fiak választassanak be, kik állhatatos lélekkel bírnak szándékuknak megfelelni, vagyis az egyház s a katholikus ügyek jogainak kivivására készek és serények is. Látjátok ezen kívül tisztelendő testvérek, hogy ugy a hírlapok, mint a könyvek segélyével is mily erősen harcolnak azok, kik az egyháztól eltévelyedtek, hogy széles körben hintsék el mérgét a nép között tévelyeiknek, rontsák le a jó erköl­csöket s szakítsák el a sokaságot a keresztyén élet cse­lekedeteitől. Lássák be tehát végre a ti embereitek is, hogy itt az ideje valami nagyobbat kezdeni ezen a téren is s minden módon rajta lenni azon, hogy a betűvel szemben betűt állítsatok, a mi megfeleljen az ellenfél erejének s a bajok ellen alkalmas gyógyszert szolgál­tasson. Különösen pedig azt akarjuk, tisztelendő testvérek, hogy legfőbb törekvéstek a gyermekek és az ifjúság neve­lésére legyen irányozva. Nincs szándékunkban most ismé­telni mindazokat, a miket levelünk elején említett iratunk­ban már nektek elmondottunk, nem tehetjük azonban, hogy némely dolgokat, melyek kiválóbb fontossággal bír­nak, röviden ismét ne érintsünk. Az elemi iskolákra vonatkozólag, kérni, sürgetni kell tisztelendő testvérek, hogy a hatóságok s a lelkek egyéb gondviselői állandóan s a legnagyobb gonddal vigyázzanak azokra, s hivatásuk legfontosabb részét abban találják, hogy a növendékeket a szent tanokban oktassák. S ezt a hivatást, a mi nagy és nemes, más helyettesekre ne bizzák, hanem saját maguk teljesítsék s a legkedvesebbnek tekintsék azt, miután bizonyos dolog, hogy a gyermekkor helyes és vallásos nevelésétől nemcsak a családoknak, hanem magá­nak az államnak is boldogsága a legnagyobb részben függ. Semmi iparkodást és szorgalmat ne tartsatok oly nagynak, melynél nagyobbat már kifejteni nem lehet, hogy ezek az iskolák napról-napra örvendetes fejlődésben részesüljenek. Az is igen időszerű lenne továbbá, ha minden egyházmegyében egyházmegyei és esperességi iskolai tanfelügyelőket állítanának, a kikkel a püspökök az iskolák helyzetéről és állapotáról, valamint egyéb, a hithez, az erkölcsökhöz, a lelkek gondozásához tartozó dolgokról évenkint tanácskozzanak. Ha pedig a szükség ugy hozza magával, hogy vagy helyenként uj iskolák állíttassanak fel, vagy a már létezők bővíttessenek, nem kételkedünk azon tisztelendő testvérek, hogy ugy a ti már sokszor kipróbált bőkezüségtek, valamint a többi minden rendű katholikusok bőkezűsége készséggel és nagylelkűen fog ehhez hozzájárulni. Az úgynevezett középiskolákra és a magasabb isko­lákra vonatkozólag a legnagyobb gonddal Őrködni kell, nehogy mind az a jó, a mi mintegy termékeny mag a gyermekek szivébe elvettetett, az ifjúságban csúfosan tönkre menjen. Midőn tehát, akár kéréssel, akár cseleke­dettel tehetitek tisztelendő testvérek, csak törekedjetek arra, hogy ezek a veszélyek vagy eltávolíttassanak, vagy kisebbíttessenek: különösen pedig a ti lelkipásztori okos­ságtok arra törekedjék, hogy a vallás oktatására jámbor és tudós férfiak választassanak ki, hogy ezek által eltá­volítható legyen minden ok, a mi gyakran megakadá­lyozza. hogy azok üdvös és bő gyümölcsöt teremjenek. Azonfelül, habár jól ismeretes előttünk a ti gondoskodás­tok, hogy ezek az iskolák, a melyeknek az alapítók szerint az egyház s a püspökök hatalma alatt kell lenniök, olyanok legyenek, aminőknek általuk alapítva lettek, különösen buzdítunk mégis titeket, hogy minden alkalmat megragadva, a mi a jogotok és kötelességtek, arra egész erővel támasz­kodjatok. Mert a mi a katholikusoktól eltérteknek meg­adatott, ellenkeznék a joggal és igazsággal, ha ugyanaz

Next

/
Oldalképek
Tartalom