Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-07 / 36. szám

társaságból jőve, egy angol kisasszony szavait (aki tudja, hogy kínálják a pirítós kenyeret az angol kisasszonyok, kitalálhatja, mily csúnya módon travestálta. Nem mondom el,hogytheologus koromban társaimmal együtt hogy botránkoztunk meg egy cselekedetén; csak azt mondom meg, hogy azért a cselekedetért a most is Budapesten lakó cskót pap egy hosszú levélben megdorgálta s a mikor ő persze a legképtelenebb mentséggel élve. még nagyobb megbotránkozást keltett. Nem mondom el mindezt és még sok egyebet nem, de jeleztem a tényeket, mert ő kívánta. Én különben tudom, hogy a múltkori közleményemért senki ferdítőnek nem tartott. Hogy a »Keresztyén« szerkesztője mit tart felőlem, azzal nem sokat törődöm. Legíölebb — megjegyezve, hogy ez ügyben utoljára szóltam, mert áldatlan polémiákba bocsátkozni sem időm, sem kedvem — örülök azon, hogy rossz véleménynyel van felőlem. Se. A. KÜLFÖLD. Egy uj eneyklopadia. * A theol. eneyklopadia legújabb irodalmában bizonyos stagnálás állott be. 13 év mult el Bübiger »Theologikájának* megjelenése óta. A ^közvetítő theologia« szellemében irt Hagenbach-féle munka Beischle által 1889. eszközölt 12-ik kiadásában is ama kényelmes »Studentenbuch*-nak bizonyul, mely túlrészletes s mégis nem teljes irodalomtörténeti anyagával és sok idézeteivel kevésbbé egységes, mint inkább szétszóró benyomást tesz az olvasóra. A ZöcJcler-féle »Handbuch der theol. Wissenschaften« című mű pedig, a melynek négy kötetes harmadik kiadása 1889/90. jelent meg, átnézetnek sok, tárgyi kifejtésnek ellenben igen kevés, e mellett túlságos orthodox confessionális jellegénél fogva bizonyos tekintetben erőszakot is követ el az olvasó vagy theol. hallgató személyes meggyőződésén. Ilyen viszonyok között kétszeresen üdvözölnünk kell Heinrici lipcsei theol. tanár müvét, mely nézetünk szerint hivatva van pótolni azokat a hézagokat, a melyek a theol. encvklopádia legújabb irodalmában kétségtelenül észlelhetők. Szerző az encvklopádiát »Disciplin der Orientirung*nak nevezi, tehát bevezető és tájékoztató értelemben tárgyalja, mely mint ilyen »alapja a theol. műveltségének« (1. és 6. §.) Az eneyklopadia tárgyának elrendezésében Lange-va\ tart, vagyis a theologiát két részre, u. m. »históriai és normatív theologiai részre osztja. Az első magában foglalja a bibliai tudományt vagyis az exegetikai theologiát s az egyháztörténetet a maga segéd- és melléktudományaival, a második pedig a rendszeres s a gyakorlati theologiát. Könnyű belátni, hogy itt egy egészen uj irányú, * Heinrici, Theol. Encyklopádie. Leipzig és Freiburg, 1893. A »Grundriss der theol. Wissenschaften* c. Mohr-féle vállalat IV. részének I. kötete. 372 1. Ára 6 márka. a Bit schl-féle történeti iskola követőjének encyklopadiájával van dolgunk, mely a theol. tananyag tájékoztató és rendszeres feldolgozásában a históriai módszerhez tartja magát az egész vonalon. Elhagyá tehát a theologiának közönségesen megszokott négyes felosztását, s egészen uj szempontokat követ az egésznek és részeinek felfogása és feldolgozásában. Művének »bevezetésében* foglalkozik a theologiai eneyklopadia fogalma és feladatával, a ker. theologiával, a theologia s az egyház egymáshoz való viszonyával, a göttingai iskola eme kardinális alapkérdésével, a theol. tudomány alkotó részeivel, a theologia rendszerével s az encyklopadiai tárgyalás módszerével. Szerencsésen egyesíti e részben a tudomány tárgyi teljességét hangsúlyozó reális, s a benső összefüggést, nem különben az egyes részeknek a tudomány alapelvéből való bevezetését kiemelő formális eneyklopadia előnyeit, s a helyes tanulmányozást elősegítő és megkönnyítő methodologiai szempontokat. A theologiát Schleierniacher nyomán »positiv tudománynak* mondja, mivel tárgya történetileg adott, célja pedig gyakorlati. Érdekesen indokolja a theologiának »históriai* és »normatív* részre való felosztását. Az első tudományosan legitimált módszerrel a keresztyénség lényegét és megjelenését adja elő ugy eredeti, mint jelenkori fejlődése tekintetében, míg a normatív theologia azokat a szempontokat ismerteti, a melyek szerint az egyház jövendő szolgája a ker. tant s az egyházgyakorlati cselekvést egyháza alapelveinek megfelelőleg értelmezni és alkalmazni tanulja (5. §.). Az eneyklopadia közelebbről leirja az egyes theol. studiumok tárgyát, feladatát és fejlődését azoknak az egészhez való viszonyára s a theol. műveltség jelentőségére való folytonos tekintettel. Az I. részben a keresztyénség históriai tényét ismerteti bibliai és egyházi alapon (7—55. §.), Ha Petri Elek annak idején Holtzmann uj szövetségi Isagogikájáról. ugy én meg Heinrici encyklopádiájáról mondhatom, hogy az »egy egész theol. könyvtár«. A legújabb bibliai kritikai kérdések a Peutateuchnél, a negyedik evangéliumnál s Pál leveleinél, Jézus életénél, az egyház- és dogmatörténetnél s a symbolikánál sehol sem kerülik ki szerzőnek körültekintő figyelmét, ugy hogy közülünk professzorok között is sokan lesznek, kik az egyes tudományágaknál a legutóbbi két évtized lázas theol. irodalmáról s annak egyes fontosabb mozgalmairól e műből értesülünk. Nem halmozza föl Hagenbach módjára az egyes studiumok képzelhető irodalomtörténeti anyagát, de nem is hagy el semmit sem, a mi az ujabb theologia történetének ismeretéhez föl a Harnack-Schrempf-féle, az ó- és ujszöv. kánon és a »históriai Krisztus« felett megindult vitákig szükséges, ugy hogy mindegyik §-nál jelzi »den jetzigen Stand*. A II. részben »a normatív theologiát«, u. m a rendszeres és gyakorlati theologiát, annak egymáshoz való viszonyát s közelebbről a két alrész egyes ágait ismerteti (56--71. §.) A rendszeres theologia körébe a filozofiai