Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-07 / 36. szám

i iffiiii 566 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 36. szám. nyughatatlan természete van, melynélfogva az iskola zárt levegőjétől irj-ózik. Elmegy a mezőre, a szőlőbe, a szántóföldre. s ott, az erejét meghaladó munkát is örömmel teszi; de már az iskolától húzódozik, annak ha csak a nevét hallja is, kedvetlenség veszi körül, örömmel keres, kutat, minden kibúvót, csakhogy az iskolába fel ne mehessen, és ha semmi uton-módon el nem kerülheti, megadja magát, különösen a téli időben, és enged a kényszerűségnek ; de egész valóján meglátszik az idegrendszer tompultsága az iskola iránt. Az ilyen gyermeknek, hogy az iskolát megszeresse, nézzünk el egy kevés mulasztást, ne alkalmazzuk vele szembe még a megdorgálást sem. Lelki állapotát figyelemmel kisérve, használjuk fel a legalkalmasabb pillanatot arra, hogy benne önmagunk iránt egy kis vonzalmat, szeretetet ébreszszünk. Ha a gyermek magaviseletén ezt már tapasztaltuk, igyekezzünk azt fejleszteni, s ugy irányozni, hogy a gyermek tanítója iránti tiszteletét, szeretetét azon munka elvégzésében mutassa meg, a melyet tőle csakis azért kiván, hogy abból minden öröm a gyermekre. mint munkálkodóra sugározzék vissza. Mélyen tisztelt tanítói közgyűlés, kedves kartársaim! Lelkem mélyéből meg vagyok győződve arról, hogy a tanítónak, ha iskolájában valami bajt meg kell szüntetni, mintegy orvosolni, legyen az gyakori mulasztás, vagy bármi néven nevezhető gyermeki csiny, vagy erkölcsi kihágás : nincs jobb erkölcsi eszköz, mint a szeretet. Ezen hatalmas, erkölcsi eszközzel hozzá lehet férni minden gyermek szivéhez, ennek melege, ha a gyermek lelki ege olykor-olykor borongós is, ezerszer jobban oszlatja a homályt, mint a hideg, kimért tekintélytől, puf'fadozó modorosság. Hiszen mi felnőtt emberek is kerülni szoktuk, a mennyire csak lehet, az oly helyet, a hol bennünket nem szeretnek, nem szivesen látnak, a hol a pöffeszkedő gőg lépten-nyomon utunkba áll: ugyan hogy kívánhatjuk attól az ártatlan gyermektől az ellenkezőt! Hódítsuk meg tehát először a gyermek szivét nyilt, őszinte, minden önzést kizáró szeretetünkkel: akkor uralkodni fogunk az eszén is, Oka lehet a rendetlen iskoláztatásnak a gyermek testi gyengesége és hozzámérve a tanrendszer vagy pedig a tanterem. Sok gyermek meg 6, sőt 7 éves korában is gyenge növése, beteges állapota miatt nem arra való, hogy iskolába járjon. Óvoda, gyermekkert volna még az ő helyök, s játszva kellene őket tanítani, nem pedig beültetni sorba egy szük tanterembe, kivált ha az a tanterem még egészségtelen is a nedvesség és egyéb okok miatt. Igen ám ! de a szokás természetté válik, a szülék szeretnek igen sokszor a gyermeknevelés elől megszökni, s élve a törvény jogával és a kínálkozó jó alkalommal, a gyenge gyermeket is felküldik az iskolába, pedig ha látnák a szülők, hogy gyermekeik mit. mívelnek még, mielőtt a tanító megérkezik, mennyire kockáztatják gyenge egészségüket, sokszor életöket: gyermekeik bajának hamarább megtalálnák az okát! Mert a gyenge növésű gyermekre nézve egy tultömött alacsony tanterem, nem az ismeretek, nem a tudomány tárháza; hanem a betegségé, a főfájás, a vérnek rendetlen keringése az agyra, melyet oly sokszor tapasztalunk: mind iskolai betegségek, meglátszik ez az erős szervezetű gvermeken is, kivált őszi és tavaszi nedves időben. Már most ha a gyermek a fentebb említett ok miatt mulaszt, minél gyengébb, annál többször ? bizony semmiféle erkölcsi eszközzel az ilyen mulasztást meggátolni nem lehet! A természet törvénye ellen működünk azért, ha a gyermeket testi és szellemi erejét meghaladó munkára kényszerítjük, ugy cselekszünk, mint azon mükertész, ki tavaszszal nyári gyümölcsöt termel, nyáron őszit, munkásságba hozza a nyugodni térő fáknak, virágoknak nedvkeringését, kényszeríti azokat, hogy télen is zöldek legyenek és virágot, azután gyümölcsöt hozzanak: igy nevelődik ma sok gyermekből idő előtt rajongó ifjú, idő előtt életunt férfiú . . . öreg ember lesz-e belőle, azt csak az Isten tudja; de kilátás kevés van reá. A szabad levegőn nőtt kis ibolya erősebb is, illatosabb is mint a melegházi, a melegházi gyümölcs nem lehet oly zamatos és ízletes, mint a szabad természetben szabadon fejlődött, igen, mert amott melegít a nap, éltet a harmat, esőcsepp, emitt a melegház és locsolókanna. A nap melege szüli a harmatot, a kályha pedig a gőzt. De menjünk tovább; ha a mulasztás okát a rossz, egészségtelen tanterem okozza, itt már a legnehezebb akadályokat küzdi le a tanító, ha t. i. le birja küzdeni; mert évtizedek kellenek ahhoz, hogy, kivált falu helyen belássák azt, miszerint a népiskola állapota, légköre, terjedelme nagy befolyással van a gyermek egészségére. A nép falu helyen és kis városokban megszokta már azt, hogy míg magától össze nem dől, vagy egészen hasznavehetetlenné nem válik: ujat és célszerűt csináltatni nem szeret. Verjék tehát szét a nyomorúságnak fészkeit és jelképeit, a rothadt falu iskolaépületeket, s teremtsenek helyette célszerű, a célnak megfelelő száraz, elég világos, elég térős tantermeket, tartsák azt mindig rendben és tisztán, ne sajnálják tőle legalább havonként egyszer a meszet és vizet, vegyék alkalmazásba azon jó szokást, hogy a tantermet ne magok a gyermekek seperjék, hanem egy arra rendelt iskolaszolga, gondoskodjanak jó ivóvízről : akkor szét lett verve, meg lett szüntetve a mulasztásnak igen sok helyt egyik legnagyobb oka is. Hogy tanrendszerünk által a népiskolák tul vannak terhelve, hogy a tanító ideje szét van forgácsolva, különösen ott, hol egy tanító három osztályt vezet, azt már bizonyítani felesleges. A tankönyv, s annak évenkénti ujabb kiadása, változtatása, a mennyiben a tanítóra nézve nagyon terhes, s a sok tanítvány 80—120 miatt kivihetetlen; a szülékre nézve folyton bosszantó kiadásokkal jar; a gyermek kezében pedig értéktelen valami. Tehát azon gyermek, ki iskolai dolgait a túlterhelés miatt elvégezni nem birja, könnyen keres alkalmat arra, hogy az iskolát valami ok miatt erkerülje. * • * * Most még végezetül néhány szót önmagunkról, mint népnevelőkről, mint tanítókról, s ezzel felolvasásomat be is fejezem. A mi a földben levő magvaknak a nap melege, az eső és harmat; a gyermekben levő jó hajlamok és nemes tulajdonokra nézve, annak kell lenni a tanító személyének. Életre kell azokat neki hozni, táplálni és nevelni. Kell a tanítóban olyan tulajdonságnak lenni, a mely a gyermeket, mint a delej a vasat magához vonzza, mert a vonzalomból kifolyólag tiszteli és szereti a gyermek az ő tanítóját, vonzalomból kész minden parancsának engedelmeskedni. Örömmel megy az iskolába, mert inkább vonzza őt a tanító barátságos viselete (modora), mint a tanulás vágya, miután a tanító ugy bánik vele, mintha nem is tanítója, hanem sokkal inkább barátja lenne. Sok tanító belátta már ezt, igyekezett is ezen az uton haladni, vannak, kik eltalálták a helyes utat, van-