Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-07 / 36. szám

nak a kik nem. A barátságos tanító célt ért, de a ki már nemcsak barát, hanem pajtási viszonyba is lépett, az nehezen boldogult. A tanító, ha tanítványai közölt barátságtalan, hideg, talán rendkívül szigorú, az iskolában közte és tanítványai között, mélyebb vonzalom, szeretet soha sem támad, télnek tőle még akkor is, midőn nem büntet. A gyermekben pedig kifejlődik a kételkedés és bizalmatlanság. De nézzük csak meg saját énünket, nem-e hallgatunk szivesebben azokra, kik az őszinteség az érdek nélküli barátság, a jóakaró figyelmeztetés hangján közelednek hozzánk, kiket már előbb megszerettünk: mint azokra, a kik rideg, parancsoló, bennünk az emberi méltóságot is sértő, pulyka-gőgben berzenkedő szavakkal közelednek hozzánk. Azért ha tanítványaink bizalmát nem tudtuk megnyerni, vagy nem is akartuk azt: nagy hibát követtünk el, mert az ilyen iskolában a gyermekek sokkal könynyebben mulasztanak. A túlságos szigorúság előtt a lélek mélyen elzárkózik. Szeressük tehát személyválogatás nélkül tanítványainkat, legyünk hozzájok barátságosak, foglalkoztassuk őket a napi dologgal ugy, hogy abból örömöt merítsenek; akkor merem állítani, hogy dolog időben is kevés lesz a mulasztó; de ha az ő kedély világukat figyelmen kívül hagyjuk, ha az ő értelmöket túlhaladó dolgokról beszélgetünk, vagy sokszor magukra hagyjuk: bizony akkor erőt vesz a lelken az unalom, s nem lehet csudálkozni rajta, ha az iskoláztatás rendetlenné válik, s a mulasztók száma szaporodik. Máthé László, ómorovicai ref. tanító s a Bács-Bodr. várm. ref. tanítók elnöke. TÁRCZ A. A veázprémi reformált egyház múltja. (Folytatás.) Fel szokták hozni Pathai ellen azt is, hogy azért szökött el, mert 18 somogyi ekklézsia elszakadt a dunántúli kerülettől és a dunamellékihez csatlakozott.1

Igaz, hogy ez 1629-ben történt, de akkor már Kanizsai Pálfi János volt a püspök s ugy áll a dolog, hogy a szakadásért sem Pálfit, annyival kevésbbé elődjét Pathait vádolni nem lehet. Ennek a szakadásnak egyedüli oka az volt, hogy a dunántúli püspökök magyar területen s itt is végvárakban laktak, s mint ily helyeken lakók nem kaptak engedélyt a török vezérektől arra, hogy a hódoltság területére, közvetlenül Somogyba elmehessenek canonica visitációra; a mely miatt azután kiütött Somogyságban az elégületlenség, felbomlott a rend, a gyülekezetek függést nem ismertek, lelkészeiket nem fizették, szóval teljes anarchia uralkodott. Megkeresték azért Simándi Mihály dunamelléki püspököt, hogy vegye át őket egyházkerületébe. Simándi 1629. augusztus 23-án kelt levelében hangsúlyozza, hogy » . . . . először is a dunántuli kerülettől vigyenek erre engedélyt, azután válaszszanak magok közül 1 Az elszakadt somogyi ekklézsiák ezek: 1. Látvány, 2. Túr, 3. Csepel, 4. Kőröshegy, 5. Bálványos, 6. Kapoly, 7. Nágocs, 8. Kazsok. 9. Treg, 10. Nyék, 11. Nagy-Berény, 12. Ságvár, 13. Endréd, 14. Ádánd, 15. Kiliti, 16. Fokszabadi ma is virágzó egyházak és 17. Karád, 18. Lelle ma már tiszta kath. községek. egygyet, a ki halljon, lásson mindeneket az ekklézsiákban és a püspöknek azokról számot adjon«, majd igy folytatja: »Ha immár kegyelmetek közinkbe adta magát, megkívántatik a hit, a becsület, a szófogadás és engedelmesség, mert... a mint a győzbetlen császároktul és vezérektül nékünk adatott levelekben sokszor megvagyon irva, az én hírem és akarafom nélkül sem falu, sem város, prédikátort nem fogadhat, és a prédikátor is nem taníthat, miglen énnékem hirré nem teszik ebben a budai szandzsákságban, és az egész kevi püspökségben, melyre énnékem sokféle leveleim vannak a hatalmas vezérektől török és magyar nyelven megirattatván és megpecsételtetvén, melyhez képest miköztünk szép rendtartás vagyon falukban és városokban, és egyező szép emberséges becsület mind az egész községtől; sőt még a vitézlő török uraktól is, minden becsületünk és oltalmunk megvagyon panasz nélkül, és nem tudom, melyik város vagy falu merne ellene állani a mi articulusinknak, avagy tanító vakmerőképen, mivelhogy mindenek jól tudják, hogy a hatalmas vezérektől erre minékünk levelink vannak, hogy minket senki ne háborgasson, se Török, se jobbágy, se senki, hanem tisztünkben eljárhassunk. Ezeket értvén, kegyelmetek ehhez tartsa magát, és a faluknak is, a kik a mi keresztyén társaságunkba akarnak állani, és mi tőlünk akarnak tanítókat kivánni. hogy azok is a faluk magukat ehhez tartsák és minden tudatlan, csavargó gyermek-ifjú embereket be ne vegyenek*.1 Simándi leveléből azt tanuljuk, hogy Somogyban nem volt valami nagy rend, de erről sem a Német-Ujváron lakó püspök, sem a veszprémi esperes nem tehettek, mert nem mehettek el a helyszínére, valamint a somogyiak sem mehettek el esperesükhöz és püspökükhöz, mert nem nyertek erre engedélyt. Ily kényszerhelyzetben azután átadták a somogyi ekklézsiákat, s azokkal együtt ugy látszik Fokszabadit is, mely átadásról Tolnay István veszprémi esperes a következő engedélyt adta ki: »Megértettem a kegyelmetek levele és becsületes követi által a kegyelmetek kívánságát mi legyen a fokszabadi ekklézsia felől. Jóllehet ugy tetszenék egy első tekintetben, hogy erről a mi becsületes púspök urunkat kellenék megtalálnunk és az ő kegyelme tetszésétől értenünk ne láttatnánk ő kegyelme akaratja ellen valamit tentalnunk; ha ö kegyelme ezen dologrnl mi reánk nem halasztott volna, cs a mi tetszésünkre nem bizta volna, mely megtetszik ebből, hogy az ő kegyelme erről írott levelében a mi nevünk és pecsétünk vagyon, minthogy az itten, környülem is való; sőt a jelenvaló dolognak inkább tudói vagyunk. Annakokáért hallván a kegyelmetek kérését és az okokat értvén, jobban eszünkbe vévén, miképen hogy ennek .előtte is a kegyelmetek hasznára és oltalmára, előmenetelére inkább igyekeztünk, hogy mint másra oly dologra nézve, kára, avagy veszedelme következhetett volna kegyelmeteknek, annak okáért illendő dolognak ítélem a kegyelmetek kívánságát megengedjük, hogy bátor a fokszabadi ekklésia számláltassék a somogyi ekklésiák közibe, hogy valami illetlen nyavalya ne következzék abban való ellentariásbul csakhogy azon közben az ideföl való ekklézsiában is jövendőben, valami fogyatkozására ne legyen az oda való foglaltatás. Hanem miképen, hogy mi mostan megengedtük, ezután is minden hasznos és szükséges dolgokban az Istentől vett ajándékok szerint magunkat szeretettel ajánljuk, azonképen megkívánjuk azt kegyelmetektől is, hogy miképen az Úrban egyek vagyunk, azonképen oly dolog-1 A dunamelléki reform, egyházkerület levéltárából Földváry László kartárs szívességéből.