Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-07 / 36. szám

mely csakugyan szép csendesen »ad acta« Léteteti és soha éleibe nem lépett. Megint 13 év telt el. Az olcsó vonatok évrőlévre több közönséget vonzottak a főváros szépségeinek megtekintésére, vagy, mint katholikus atyánkfiai mondották »a szent jobb tiszteletére« ; a jól informált lapok évről-évre hangzatosabb vezér- és tárcacikkeket hoztak a nemzeti ünnep dicsőítésére s 1891. év tavaszán, az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor annyira elhomályosította a nemzeti ünnep fényes felhője a protestáns képviselők és főrendek legnagyobb részének hittudatát s annyira feledékenynyé tette őket a protestantizmus legsarkalatosabb elvei irányában, hogy a képviselőházban Veres József, a főrendiházban Zelenka Pál bátor és egyenes felszólalásait erős visszatetszéssel és zúgással fogadták s óriási többséggel megszavazták a kérdéses javaslat 1. § át, a mely szerint »Vasárnapokon, valamint Szent István király napján, mint nemzeti ünnepen, a magyar szent korona országainak területén az ipari munkának szünetelnie kell*. (1891: XIV. t.-cikk 1. §.) Szent István napja tehát, ezen törvényben, nemzeti ünnepnek van nyilvánítva. Ez a törvényhozás lénye, melyet míg fennáll, minden honpolgár tisztelni tartozik; fenmaradván azon kétségtelen joga, hogy reá vonatkozó nézeteit nyilváníthassa s azokat esetleg minden törvényszerű uton érvényre juttatni igyekezzék. Egy általános vagy egyetemes országos vagy nemzeti ünnepre, igen sok okból, felette nagy szükségünk van. Ilyen országos vagy nemzeti ünnep létesítése kizárólag a törvényhozás joga és kötelessége. Azonban egy ilyen országos vagy nemzeti ünnep dekretálásának egy önálló törvénycikkben, megfelelő előmunkálatok és tanácskozások után kell megtörténni, mert ezt annak a nemzeti ünnepnek természete és méltósága feltétlenül megköveteli. Szent István napja nem így lett nemzeti ünneppé nyilvánítva. Nemzeti ünneppé tette a törvényhozás egy egészen alárendelt természetű javaslat kapcsolatában, incidentaliter, mellékesen, mondhatnám meglepetésszerüleg, a képviselőházi tárgyalás alkalmával hirteleniben tett és elfogadott indítvány alapján. Egy nemzeti és országos ünnepnek nem ugy kell a törvénytárba jutni, mint a hogy én p. o. kéziratomba a pótlást a margón beiktatom! Sokkal kisebb vagyok, semmint az ország törvényhozásának tanácsot akarnék adni, csakis és egyedül óhajtást és kérést hangoztathatok: létesítsen a törvényhozás mentől előbb, egy önálló törvénycikkben egy valódi, igazi nemzeti ünnepet! Ez lesz a millennium méltó megünneplésének egyik legszebb részlete! De hogy ez a létesítendő nemzeti ünnep valódi nemzeti ünnep legyen, vagyis hogy abban minden honpolgár, lelkiismeretének és hitének sérelme nélkül részt vehessen, erre nézve feltétlenül szükséges, hogy ne essék az össze egyik vagy másik felekezet kizárólagos ünnepével. Ma, fájdalom, nem így van a dolog. Munkaszünet van Szent István napján, tehát a protestáns iparos, kereskedő, hivatalnok stb. is pihen és ünnepel, el megy, mint jó keresztén\ a templomba s olvasván e mellett az „ujs&gok" Szent István napi cikkeit, pár év kell csak s olyan jó lelkiismerettel és buzgósággal megünnepli „Szent István" napját, mint akár a karácsonyt. Mert azt ne mondja senki komolyan, hogy Istvánnak, az első, apostoli és államszervező királynak ünneplését, Istvánnak, a róm. kath. egyház szentjének ünneplésétől, kivált ha a kettő egy napon történik, határozottan és teljesen el lehetne választani. És az „apostoli", a „szent" első király (protorex) ünneplése után nem könnyen következik-e Magyarország Nagyasszonyának, védőjének, patronájának, Szűz Máriának ünneplése?! Mai napság — igaz, hogy csak mellékesen, nemzeti ünneppé van nyilvánítva Szent István napja. Ünnepelnünk kell mindannyiunknak felekezeti különbség nélkül; igaz, még a templomban nem, csak külsőleg, munkaszünettel. Ámde nemzeti ünnep-e az, a mit templomainkban nem lehet megünnepelni?! De azt se feledjük el, hogy ha 1878-ban megtörténhetett a kísérlet arra nézve, hogy törvény nélkül is behozzák templomainkba a Szent István ünnepét, mint nemzeti ünnepet: jövőre, midőn már törvényre is lehet hivatkozni, vajjón mit tehetünk egy esetleges hasonló miniszteri rendelettel szemben? Azért részemről nagyon kívánatos, sőt szükséges dolognak tartom, hogy a két protestáns egyház legfőbb hatóságai, illetőleg képviselő testületei mihamarabb megtegyék a szükséges lépéseket e mostani, jelenben félszeg, jövőre nézve pedig határozottan veszélyes és aggályos helyzetnek megszüntetésére. Révész Kálmán.