Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-31 / 35. szám

jének 3—14. 1. — felkapott, divatos tanügyi kérdést fejteget, tehát alkalomszerű. Groh István a nyíregyházai ág. evang gimnázium értesítőjében »Egy szabolcsi műemlék* cím alatt a 3 — 27. lapokon és két tábla rajzban a nyírbátori ref. templomot irván le, a környékisméhez, Ebenspanger János a felső-lövői ág. evang. tanintézetek kétnyelvű értesítője 3—6. 1. »A hiencz nyelvbe olvadt magyar szavak* sorozatát állítván össze, a népisméhez, tehát mind a szellem azon tudományához, a honisméhez nyújtván figyelemre méltó, érdekes adatokat, a melynek vidékenként mívelésére első sorban a tanárok hivatvák: kutatásuk eredménye igen jó helyen van közölve az értesítőkben, a melyek mig egyrészt leginkább azon vidék lakóinak kezeibe kerülnek, a mely az értekezés tárgyát szolgáltatta, másrészt idegen érdeklődőknek sem hozzáférhetetlenek. A többi értekezés megjelentét legfeljebb ha az időszerűség magyarázza. Ha t. i. a szerző most mutatkozik be az intézetnél mint tudós és mint író. Némely iskolánál egyenesen kötelező szokás, hogy az uj tanár székét tudományos értekezéssel foglalja el, a mely azután az értesítőben közöltetik, Igy olvassuk a sárospataki ref. főikola értesítőjének II. (újra kezdődő lapszámozásu), gimnáziumi részében, a 79—99. 1. Székely György mult szept. 7-én mondott székfoglaló beszédét: »A legújabb filozofiai mozgalmak Németországban*, mig Zsindely Istvánnak ugyanakkor tartott felolvasása a lovagi intézményről — mint az akad. értesítő 76. 1. kitetszik — külön jelent meg, de hivatalosan itt is közlendő lett volna s a mulasztást talán jövőre fogják pótolni. A szatmár-németi ref. gimnázium, valamint a pápai ref. főiskola 2—2 székfoglaló értekezést közöl. Amaz Markos Imréét »Néhány szó az Algebráról s az egyenletekről történeti szempontból«. és Bakcsy Gergelyét arról a kérdésről »milyen módon olvastassuk gimnáziumainkban Quintus Horatius Flaccus műveit*; emez Kis Józsefét »Házasságjogi reform« és Borsos Istvánét »Klassikus költők hatása Czuczor Gergely költészetére* címmel. Jövőre ismét kettőt helyeznek kilátásba, Hantzét és Szabadosét, illetőteg Barcsiét és Szakalét. A szatmáriak a közlött székfoglalókat külön-külön, egyiket március 21-én, másikat május 15-én hallgatták meg, ezzel szemben a dunántuliak eljárása sokkal helyesebb, a kik ez alkalomra egy ünnepet szenteltek s hogy annál imponálóbb legyen, az állásukban véglegesített tanárokon kívül egy csak akkor megválasztottal is megtartatták a székfoglaló felolvasást. Uj, de nagyon helyes szokást kezdenek a debreczeni református főiskolában, az egyetemeken dívó szokás szerint kötelezvén az akadémiai igazgatót, a ki egyszersmind az egész főiskola rektora, hogy a tanévet tudományszaka köréből vett tárgyú értekezéssel nyissa meg. Ennek köszönhetjük azt a magvas felolvasást »A biblia rendszeréről*, a melyet Erdős József a főiskola akadémiai tanszakainak évkönyvében a 3—23. lapokon tett közzé. Főiskoláink, a melyekben az igazgatóság a százados tradícióhoz képest ma is sorra jár, utánozhatnák a szép példát. Krajcsovics Soma a szarvasi ág. ev. gimnázium értesítőjében 3—16. 1. »A Zrinyiász vallási eszméiből* cím alatt mutatványt közöl egy nagyobb terjedelmű tanulmányából, a mely a Zrinyiász egész vallási és erkölcsi eszmekörét felöleli. A karczagi református gimnázium értesítőjében öt ivet foglal el Pruzsinszky Pál »A francia egyház a forradalom alatt* című tanulmányának II, része. Marusák Dániel »IV. Henrik francia király politikáján-t magyarázza a kisújszállási református gimnázium értesítőjének 3—36. lapjain. S. Szabó József a rimaszombati egyesült protestáns gimnázium értesítőjének 3 — 12. 1. »Vergilius túlvilági képzetei«-t kutatja »a későbbi költőknél*; Serédi P, Lajos pedig »Thukydides történeti müvének jellemét s főbb elvei«-t fejtegeti az eperjesi ág. ev. kollégium első 33 1. Josephus Soós végül »De Nicolai IsthvaníTy Pannoni latinitate* című latin dissertatiojával ékesíti a kecskeméti református főgimnázium értesítvényét. A természettudományok köréből Budaházy Imrén kívül (sz.-fehérvári ker. akad.) csak az egy Bodnár Bertalan vette tárgyát, a ki a hódmező-vásárhelyi református gimnázium értesítőjének 3—19. 1. »A vérről« értekezik. A többi beérkezett értesítőben nincs értekezés. Nem hagyható azonban elismerő felemlítés nélkül, hogy a halasi református gimnázium és a f.-lövői ág. tanintézetek uj épületeinek, valamint az épülő karczagi református gimnáziuménak látképei és tervrajzai mellékelve vannak az illető iskolák értesítőihez s a halasit Csontó L. igazgató évi jelentésében le is irja. Mohos Gyula. Mely okok miatt mulaszt az iskolás gyermek, s minő erkölcsi eszközökkel lehet az ellen a tanítónak működni? Felolvastatott a Bács-Bodrogvármegye ref. tanítói egyesület Zombor szab. kir. városban tartott rendes közgyűlésen 1893. jul. 10-én. Mélyen tisztelt közgyűlés, kedves kartársaim! A tanítók tapasztalásból tudják azt, hogy a szép szó, a rábeszélés, a serkentés, az elismerés, a jutalmazás ép oly szükségesek a tanító munkálkodása közben, mint az intés a megdorgálás és büntetés; ezen eszközök által nevelünk, ezen eszközök által tanítunk minden gyermeket. Azt mondhatnánk tehát röviden a felvett kérdés második pontjára, t. i. minő erkölcsi eszközökkel lehet, a mulasztások ellen a tanítónak működni? hogy keresse minden tanító a mulasztás okát s a szerint járjon el t. il. figyelmeztessen, intsen, dorgáljon és büntessen; a tanítónak erre első tekintetből más orvosságot találni nem lehet. Ezt teszszük is, mondják sokan; de kevés a siker! No hát ha kevés a siker, akkor az a kérdés állhat elő rögtön, hogy egyik vagy másik tanító miként cselekszi ? Erre nézve egy hasonlattal kell élnem: két kertész elmegy fát nemesíteni, az egyik el van látva a legjobb oltó és nemesítő eszközökkel, p. o. jó éles kés, melylyel a beoltandó csemetét megtisztogatja, a beoltásra legalkalmasabb helyet felvágja s a nemes gallyat vagy szemet belé teszi és ügyesen a felvágott sebet bekötözi s hosszú időn keresztül ápolja, korozza és locsolja ugy, mint az idő és csemete állapota kívánja; a vadonc nemes fa leend, izmosodik, s idővel megtermi az ő jó gyümölcsét: ezt cselekedte az egyik kertész. A másik kertész az elsőhöz hasonló szándékkal fogott dologhoz: tehát egy volt az akarat, de ha a működésében figyelemmel kisérjük, azonnal észre kell vennünk, hogy az ő dolgainak nem lesz meg az a szép és örvendetes sikere, mint a többié, nem, mert életlen rossz bicskával fogott a dologhoz, s mikorra az ágasbogas vadoncot megtisztogatta, nem is vette észre, hogy a földben levő gyökereket az ide-oda való rángatással megszaggatta, az életlen bicskával mind a vadoncot, mind a nemes gallyat vagy szemet elfaragta, vagy összezúzta, a helytelen kötözéssel a fa nedvkeringését megakasztotta. Itt az eredmény az lesz, hogy a vadonc földig szárad, s a legjobb esetben, jövőre meg ágasabb, tüskésebb vadoncá válik. Ezen fentebbi hasonlatot alkalmazom tanítói műkő-