Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-24 / 34. szám

J Miután egyházunk jellege ily tiszta és félreérthetlen meghatározást nyert, a zsinat sietetett a 4. §-ban megjelölni azon álláspontját, melyet a többi egyházakkal elfoglalni kiván. Kiemeli, hogy elsősorban az ev. ref. egyházhoz való testvéri viszonyát fentartja és ápolja, a többiben az országban létező egyházakkal szemben az egyenjogúság és viszonosság elveihez ragaszkodik. Eltávolítja magától ez által az ág. hitv. ev. egyház azon, az ultramontanismus részéről a prot. egyházak ellen emelt vádat, mintha a vallási türelmetlenségre és viszálykodásra a legkisebb okot adni akarna. Hozzátehetjük, miszerint az ág. hitv. ev. egyháznak egész múltja kétségbevonhatatlan tanúbizonyságot tesz arról, hogy a többi vallásfelekezeteket mindig tiszteletben tartotta, jogaikat sohasem sértette s békéjüket sohasem zavarta meg. Sőt alázatos, és a legnagyobb szenvedések és üldöztetések között is béketűrő volt. Előmenetelére szükséges anyagi ügyekben a 6. §. szerint az államhatalom segélyét és eljárását igénybe veszi az egyházi és iskolai adók és szolgálmányok, valamint az egyházi tisztviselők fizetéseinek behajtásoknál. Azon, adó alakjában kivetett járulékok behajtásánál, melyek fölvett kölcsönök, tőkék stb. törlesztésére fordíttatnak. Végre a nyugdíjintézeti vagy gyámintézeti tartozások és járulékok behajtásánál. Ezt az igénybevevést a 7. és 8. §§-okban közelebbről meghatározza. Az ág. hitv. ev. egyház tiszta presbyteri szervezete a 11. §-ban ki van fejezve, mely ekképen szól: »Az ágost. hitv. ev. egyházban minden hatalom az egyházközségből ered. Az egyházmegyei, egyházkerületi és egyházegyetemi hatóságoknak, valamint a zsinatnak tagjai is, az egyházközségeknek vagy más erre jogosult testületeknek választottai és ekképen az ág. hitv. ev. egyháznak mind törvényhozása, mind kormányzata, mindig az összes jogosult egyháztagok közrehatásának kifolyása. Az általános határozatokból kiemelendő a 23. §., mely az iránt intézkedik, hogy ha valamely egyházi gyűlésen a rend fenn nem tartható, vagy gyűlés hatáskörét túllépné, az elnökségnek — »s ha egyet nem értenének, egyik tagjának is« — joga és kötelessége a tárgyalást felfüggeszteni, esetleg berekeszteni s ily eljárás okául intézkedés végett a legközelebbi felsőfokú egyházi hatóság elé terjeszteni. Ugy hiszszük, nagy reservatio mentalis fog megkívántatni, hogy sok helyen a két elnök ezen határozat alapján, egyértelmű eljárásra szokjék. B. G. ISKOLAÜGY. Veteményes kerteink. ín. Az egyetemes emberi műveltség iskolája a gimnázium. Innen kerül ki az emberiségnek az a része, mely a társadalomban, alsóbb és felsőbb fokon a vezérszerep betöltésére van hivatva. Nem csoda, ha mindegyik keresztyén egyház, katholikus és protestáns egyaránt igyekezett magának befolyást biztosítani a művelt osztály képeztetésének irányára. E befolyás gyakorlásának fentartására és biztosítására kiváltképen van utalva a protestáns egyház. Mert ez az egyház a kormányzatban szerepet juttatott művelt világi tagjainak is és ebben az egyházban nemcsak a szervezet, hanem a hit és erkölcs dolgában is reformálási joga van a hívek egyetemének. A társadalmi és egyéni hitélet autonómiájának a kezeléséhez pedig öntudatos keresztyén hit és határozott protestáns meggyőződés kívántatik. A protestáns keresztyén hitet és meggyőződést terjeszteni a műveltek körében, az egyház céljait ismerő és érdekeiért lelkesedő művelt férfiakat nevelni — volna célja a protestáns gimnáziumoknak. Ezt a célt azonban iskoláink már jó idő óta nem igen közelítik meg, egyébként bátran kiállják a versenyt a katholikus vagy állami iskolákkal ; de hát mi azért tartunk fenn tömérdek áldozattal gimnáziumokat, hogy ne csak müveit férfiakat, hanem müveit prot. keresztyéneket neveljenek a hazának és egyháznak. De fájdalom! — iskoláink sok helytt csak nevükben viselik a protestáns jelleget, a vallásos nevelés pedig csak a vallástani órákra szorítkozik; ezenkívül még legfollebb a vasárnap délelőtti isteni tisztelet gyakorlásában nyer kifejezést A protestáns szellem terjesztésére alig tesznek többet gimnáziumaink, mint pl. a természetrajzi ismeretek terjesztése érdekében. Hogy állításaim nem légből kapottak, eléggé igazolja a tapasztalat; csak társadalmi életünk hiányaira vagv csak ifjuságunk szellemére vessünk egy pillantást. Azt nem is említem, hogy az igazi keresztyéni munka tekintetében, a szeretet műveinek gyakorlásában hátrább állunk még a zsidóknál is. Ha csak a művelt protestáns közönség nagy részének vallási közönyét tekintjük; ha tudjuk, hogy maholnap alig tudunk választáni olyan világi tanácsbirókat és gondnokokat, a kik egyházunk szervezetét ismerik ; ha látjuk azt a tudatlanságot, melyet művelt protestánsok elemi vallási kérdésekben mutatnak; ha szemügyre veszszük azt a nagy tájékozatlanságot, melyet a sajtóban egyházi ügyekben nem ritkán protestáns férfiak tanúsítanak: akkor valóban kételkednünk kell a fölött, hogy vájjon iskoláinkban, a vallási ismeretek körében eljut-e az ifjúság a tudásnak azon fokára, mely az általános műveltségnek kiegészítő részét képezi. De hát hol marad még e mögött a keresztyén érzület és protestáns meggyőződés ? Hat évig éltem Budapesten az egyetemi ifjúság körében. Ez idő alatt fájdalmasan tapasztaltam, hogy egy tekintetben, a többségre nézve, protestáns és nem protestáns gimnáziumok növendékei közt nincs különbség. És ez nem más, mint az a könnyelmű, szinte ledér életfelfogás, mely minden más lehet, csak keresztyén nem. Kihalt az ifjúság nagy részéből a keresztyén ideálizmus, a mely pedig minden jóravalóságnak legerősebb rugója. Az erkölcsi életben a testi gyönyörök hajhászata, a vallási kérdésekkel szemben ha nem épen a megvetés, de a kicsinylés érzelme az uralkodó. Csak mosolyognak a keresztyénség magas problémái felett, a melyekkel foglalkozni a világ legnagyobb gondolkozói életfeladatuknak tekintették. Tudom, hogy ez a könnyelmű keresztyéntelen élétfelfogás ma a levegőben van; nem is rovom fel egészen a gimnáziumi nevelésnek, de csirája ott van már a gimnáziumban és nem ritkán egy-egy keresztyéntelen gondolkozású tanár életpéldájából és tanításából nyer táplálékot. A baj főoka a társadalomban van, de a művelt társadalomnak a gimnázium az előkészítő iskolája: tehát itt lehet és kell ellene működnünk ama pogányos gondolkozásmód terjedé-