Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-08-24 / 34. szám
ott látván nagyszámu tisztelői sorában. Mi pedig méltó tiszteletet adván: önmagunkat is megtisztelnek. Nagyváty. Morvay Ferencz, reform, lelkész. Az ág. hitv. ev. zsinat munkája. 2. A zsinati törvénykönyv tartalma. Ha a fentjelzett zsinati törvényeket részletesebben ismertetni akarjuk, a tisztelt olvasó közönséget okvetlenül foglalkoztatnunk kell a zsinati törvénykönyv tartalmának felsorolásával. Ez elől természetszerűleg ki nem térhetünk. Hiszen ha megakarunk győződni, vájjon valamely könyv érdemes-e az elolvasásra, mindenek előtte átnézzük tartalmának jegyzékét. Felkérjük tehát a tisztelt olvasót, szíveskedjék türelemmel a zsinati törvénykönyv tartalmával első sorban megismerkedni. Nem közöljük azt a maga teljességében, hanem az első fejezeten kívül csak főbb részeiben, hogy azután az egyes fejezetekben előforduló és az eddigi szokástól eltérő intézkedéseket behatóbban fejtegethessük. A zsinati törvények a következő hat fejezetbe vannak foglalva: 1., Általános határozatok; II., Hatóságok, tisztviselők: III., Zsinat; IV., Iskolák; V., Háztartás; VI., Törvénykezés. Az első fejezetben foglalt általános határozatok l—23. §§-ban szólnak: az egyház jogkörérőlés tagjairól, az önkormányzat és felségjogról, az iskolák és jótékony intézetekről mint az egyház testrészeiről, az egyház viszonyáról az ev. ref. s a többi egyházakhoz, az egyenjogúságról és viszonosságról. Állami cél- és anyagi támogatásról, törvényhozó és kormányzó testületekről, az államhatalom segélye és eljárásáról, önkormányzati hatóságok és főbb tiszt viselőkről, arról, hogy minden hatalom az egyházközségből ered, a lelkészi és világi elem befolyása egyenjogúságáról, az önálló tagok joga és kötelességéről, a kormányzó hatóságok egymástól való függéséről, a hatóságok szabályrendeleteiről, a tisztviselők felelősségéről, a tagok kérvényezési jogáról, a közgyűlések határozatai, jegyzőkönyvei és elnökségéről és végre a gyűlések rendtartásáról. A felsoroltakból is sejthető, hogy a zsinati törvények első fejezetében foglalt általános határozatok alapját képezik a többi intézkedéseknek s az egyház hiveit előre biztosítják arról, hogy az ág. hitv. ev. lelkészi kar távol áll minden konsistoriális vagy hierarchikus vágyak és törekvésektől. Átmegyünk most a II. fejezetre, melynek tartalmi jegyzékéből csak a főbb cimeket említjük fel. Tartalmaz ugyanis e fejezet határozatokat az egyházközségre, az egyházközségi közgyűlésre, az egyháztanácsra és az egyházközségi tisztviselőkre nézve. Az intézkedésekben fokozatosan feljebb haladván, meghatározza az egyházmegyét, szabályozza az egyházmegyei közgyűlést, körülírja az egyházmegyei tisztviselők jogait és kötelességeit. Hasonlóképen benn foglaltatnak az egyházkerületre vonatkozó intézkedések. Meg van határozva az egyházkerület alakzata, a kerületeknek netán szükséges vagy célszerű uj beosztása iránt megjelöli a követendő utat és módot, megállapítja a kerületi tisztviselők jogait és kötelességeit. Végre betetézi az egyházi alkotmányt az egyházegyetem szervezésével, a midőn az egyházegyetemet az összes egyházkerületek legfelsőbb hatóságának kimondja, szabályozván egyúttal az egyetemes közgyűlést és körülírván az egyetemes tisztviselők hatáskörét. A III. fejezet szól a zsinatról mint törvényhozó és legfőbb intézkedő gyűlésről. íme, körülbelül 350 évnek lefolyása és küzdelme után elvalahára elmondhatja a magyarországi ág. hitv. ev. egyház is, hogy önkormányzati szervezése ténvnyé vált. A valódi evangélikus hitbuzgóság lelkesedése tölthetné el a jelen nemzedék lelkét, mert büszke és hálatelt szívvel vallhatja, hogy azon időben lehetett egyházának hivő serege, midőn első eredményt felmutatható alkotmányozó zsinat tartatott. De ne merengjünk ! Tettet kiván egyházunk fejlődése, nézzük tovább, mit tartalmaznak még a zsinati törvények? A IV. fejezet a tanügyre vonatkozó általános intézkedéseket tartalmaz s aztán határoz a népnevelő és oktató intézetekre vonatkozólag. Következnek a V. fejezetben az egyházi háztartásra vonatkozó intézkedések. Ezek állanak mindenek előtte általános határozatokból. Azután szabályoztatnak az egyházközségek. az egyházmegyék, az egyházkerületek és az egyházegyetem háztartásai s végre tüzetesen meghatároztatik, mily módon léptető életbe az egyházi közalap, Gondoskodva van végre ezen fejezet végén arról is, hogy az egyházi járulékok, adók és terhek a hátralékosoktól mily uton és módon hajtassanak be. Következik még a VI. fejezet, mely az egyházi törvénykezésről szól. Miután az erre vonatkozó határozatokat és intézkedéseket csak jogtudó szakember vehetné észrevételezés, esetleg megbirálás alá, előre felemlítjük, hogy ezen intézkedések bővebb fejtegetésébe a következőkben sem bocsátkozunk. Visszatérünk tehát az előbbeni fejezetekben előforduló fontosabb és az eddigi szokástól eltérő határozatok terjedelmesebb ismertetéséhez. Az I. fejezet 1. §-a az egyház fogalmát határozza meg és így hangzik: »A magyarországi ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyházat híveinek összege alkotja«. Mutatja tehát ezen meghatározás, hogy az ág. hitv. ev. egyház jellegét rövid jelzővel ki nem fejezheti. Valamint az ev. ref. testvéregyház óvatosan kitért a »kálvinista« jelzőnek, bár ugyan oly kegyelettel viseltetik Kálvin nagy reformátora iránt, mint mi a nagy, németországi reformátor Luther iránt. Egyházunk is a tiszta evangélium alapján állván, ezen álláspontját igazoló 1830. évi junius 25-én a birodalmi gyűlésnek Ágostában előterjesztett hitvallásához hű maradt és az innen nyert elnevezéséhez hiven ragaszkodik. Ezzel nálunk is véget ért ama furcsa kérdezősködés, mely még pár év előtt ugy hangzott fel, hogy: Mik vagyunk.