Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-17 / 33. szám

KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. A rimaszombati egyesült prot főgimnázium egyik tanszékére Szathmáry József tanárjelölt választatott meg. — Debreezenben a felsőbb leányiskola tanszékére egyhangúlag Nagy Gyula debreczeni kollégiumi segédtanárt választotta meg a presbyterium. — Raffay Sándor t.-szentmártoni evang. lelkészt, Lányi Gusztáv alsó-bodrogi ev. lelkészt minap iktatták be lel készi hivatalukba. — Báró Vay Béla borsodi főispán s az alsóborsodi ref. egyházmegye íőgondnoka, nemrég valóságos belső titkos tanácsossá neveztetett ki, mely alkalomból az érdekelt egyházi és polgári körök a legmelegebben üdvölték. * Egyházi arany könyv. Szovátán Fábián Gedeon Bóza nevü leánya menyegzője alkalmával az ev. reform, egyház közpénztára javára Rákosy Lajos szertartást végző lukafalvi esperes 1 frt, Zöld István 2 frt, Bárt ha Károly, Fábián Gedeon és Tolvaly Sándor 1 — 1 frtot szíveskedtek adni. * A debreczeni egyházközség egyházmegyévé alakulása ügyében az ottani egyháztanács örömmel vette tudomásul a tiszántúli egyházkerületnek azt a határozatát, mely a külön tractussá alakulást az egyházi törvények alapján megengedi. A törvény pedig ugy rendel-Kezik, hogy az egyházmegye több egyházközségből alakul, a debreczeni gyülekezetnek tehát, ha célt akar érni. előbb több egyházközségre keli szakadni. E végből az egyháztanács küldöttséget alakított, mely az alakulás módozataira nézve véleményes javaslatot készítsen. A küldöttség tagjai: Kiss Áron püspök, SimonfTy Imre főgondnok, Kiss Albert, K. Tóth Kálmán, Némethy Lajos, Dicsőfi József lelkészek, Balogh Ferencz, Joó István, dr. Kovács Sándor tanárok, Sz. Szabó László, Kovács József, Somogyi Fái, Kertész János és B. Nagy János. Érdeklődéssel várjuk a munkálatot, mely azt a nem csekély jelentőségű kérdést van hivatva megfejteni, hogy miként lehet az eddig egy gyülekezetet több külön gyülekezetté, ezeket pedig külön egyházmegyévé szervezni?! * Iskolai értesítés. A budapesti reform, főgimnáziumban (IX. ker. Lónyay-utca 4/c sz.) az 1893/4-dik iskolai évre a beiratások szeptember hó 1., 2., 3. és 4 én d. e. 8-tól 12-ig lesznek. A javító- és magánvizsgák szeptember hó 2-án fogadtatnak el. A volt tanítványok augusztus hó 29-én jelentkezzenek. Az igazgatóság. * A dunántuli ev. egyházkerületi pénztárak állásáról nyomtatott kimutást vettünk. Az 1892. évi állás van benne feltüntetve. Az összes tőkeállomány 490,811 frt, bevétel 183,208 frt, kiadás 170,803 frt, maradék 12,405 frt, tőkeszaporulat a mult év óta 5921 frt. Az egyes pénztárak között legtekintélyesebb tőkéje a kerületi alapítványi pénztárnak van 182,776 frttal, azután a gyámoldai pénztárnak 115,939 frttal. Nagyon szép alapja van a lyceumi tanári nyugdíjintézetnek is, melynek tőkéje 84.060 frt, tőkeszaporulatja 3700 frt volt a mult évben. A tőkék legnagyobb része, mintegy 386,893 frt, magánkötvényeken van elhelyezve, melyek túlnyomó többségben 6°/o-ot hoznak, de vannak még 7 és 8°/0

-os kötvények is. A világos áttekintésü kimutatást dr. Schreiner Károly pénzügyi biz. elnök és Poszvék Sándor egyházkerületi számvevő állították össze. * Tanúságos statisztika és tanúságos kérdések. A franczia ref. egyházban 887, a lutherános egyházban 90 lelkész működik. A methodistáknak 39, a baptistáknak 33 prédikátoruk van. Ezeken kívül valami 50 lelkész buzgólkodik a szabad egyházakban. Van a franczia protestánsoknak 5 biblia-terjesztő, 15 evangélizáló, 19 belmiszsziói, 6 külmissziói társulatuk. Van 23 jótékony egyesületük, 44 árvaházuk, 107 menhelyük, 93 ifjúsági egyesületük. Végül van 66 ujságjuk, a melyek közül igen sok egyháztársadalmi kérdésekkel foglalkozik s építő jelleggel bir. Már most lévén mi magyar protestánsok körülbelől négyszerannyian, mint franczia testvéreink s nem fejtvén ki tizedrésznyi egyháztársadalmi munkát sem, mint azok, számítsa ki valaki, mennyiszer kisebb a mi hitbuzgóságunk, mint azoké? A ki erre a kérdésre megfelel, az azt a találós kérdést is megfejtheti, a melyet Urházy Lajos lelké--lakunk különben sok igazságot tartalmazó cikke alapján igy állíthatunk fél: »Lévén mi egyenként mind vezérek és vezetettek kiváló derék emberek« (majdnem a Simonyi óbester debreczeni tanácsa jut az ember eszébe), miért keli mégis a mi egyházunknak, mint főnixnek hamvaiból uj életre feltámadnia s ha már fel kell támadnia, mi szükség volt nekünk az egyházpolitikai reformokra várakoznunk, a mikor azok nélkül is, akár azonnal bízvást feltámadhatunk? (X.) * A lelkészi értekezletek legfőbb tárgya, a most szőnyegen forgó egyházpolitikai tervezetek mellett, a kura-pásztorális intenzív gyakorlása. Ezt az igaz tételt állítja fel Szász Károly nagynevű püspökünk abban a Nyilt levélben, melyet az erdélyi egyházkerületi lelkészi értekezletek szervezése alkalmából a »Protestáns Közlöny« szerkesztőjéhez, Szász Gerőhöz irt Az érdekes s Lapunk programmjával egészen összevágó cikkből átvészszük a következő részletet: »Ha azok felől az utak és eszközök felől fogunk elmélkedni lelkészi értekezleteinken, a melyeket követnünk s alkalmaznunk kellend, hogy magunkat s egyházunkat a majdan változott viszonyok közt fentarthassuk, sőt gyengülés helyett még erősbíthessük: a legfőbb a mostaninál intenzivebb, sokkal intenzivebb kurapásztorális gyakorlása. Milyen nálunk, magyar reformátusoknál, a kura-pásztorális? Alig valami, a mi annak nevezhető. Nem is említve, hogy köztünk igen sokan vagy egészen közönyös, vagy éppen nyiltart ellenséges viszonyban élnek gyülekezetükkel (a mi aztán a kurapásztorális lehetőségét is kizárja), mennyi és milyen lelki gondot fordítanak híveikre még azok a jobbak s legjobbak is, a kik egész jóindulattal viseltetnek hiveik iránt s gyülekezeteik szeretetét is bírják? Plányadik közülünk gondol többre, mint hogy templomi tanításai által a gyülekezet egészének eleget tegyen, s az egyesek bizalmát, ha tanácsért vagy segélyért hozzá fordulnak, megnyerje s annak megfeleljen ? Hányadik gondol arra, hogy a személyes, s atyai és testvéri érintkezés által magának kell felköltenie s táplálnia, szinte kihívnia e bizalmat, nem a maga érdekében s jobb léteért, hanem hogy ez által az erkölcsi és hit-élet gyarapítására s elevenítésére biztosan hathasson, sikeresen munkálkodhassék. Pia a gyülekezetben lábra kap valamely rossz szokás, vagy épen uralkodó bűn; vagy ha természeti s elemi csapás (ragály, járvány, tűz, viz, jégverés) éri a népet: melyik nem tartja