Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-10 / 32. szám

Sámuel curator felmentek Bécsbe a felséghez, mely utazásuk lefolyását híven feljegyezte Tatay Imre, kinek leírását jónak láttam itt eredeli szövegében közölni: 1 >1782. márczius 19-én, József napján, midőn instantiánkat, melyben előbbeni szabad vallásgyakorlatunk, ugy mint prédikátorunk, mesterünk, iskolánk helyreállításáért, jelesen azon napon, melyen VI. Fius pápa Bécsbe bejött, én Tatay Imre beadtam volna, el nem hallgathatom, mely nagy kegyelmességét mutatta Ő felsége hozzám, minek utánna megértette tőlem instantiánknak kezébe lett nyújtásával, hogy én a veszprémi reformáta ekklésiának küldöttje legyek. Ugyanis a gangon, reggeli 7 és fél órakor, mintegy 60 instánsok sorba állván, midőn többek között én hozzám elérkezett a kegyelmes Felség és a mellettem levő instáns a maga instántiáját által adná: minden elszedett instantiákat a Felség, kezéből a földre leejtvén, míg azoknak összeszedésében szomszédom foglalatoskodna, módom és időn lett szóval is a Felségnek rövidesen elmondani, hogy én ki legyek és mit kérjek? Ekkor a Felség tovább menvén a többi instantiáknak önnön kezeivel leendő elvételére, ennek végeztével ismét felém jővén így szóllított meg, mivel Jezerniczky Sámuel kurátorral voltam: »Jöjjetek!« és így követvén a Felséget, csupán mi ketten mentünk be a Felség cancelláriájába, a hol a sok instantiákat asztalára letevén és félénk fordulván így szóllott hozzánk: »Hallottátok-e az én türelmi parancsomat ?« Feleltem: »Örvendezve hallottuk Felséged lelkének irántunk bebizonyított királyi kegyességét !* Szólt ismét:»Látjátok! én a ti lelkiismereteteket felszabadítottam, de mit mond a papság, mint a vármegye ?« »A tisztelendő papság tagadja Felségednek a vallás ügyére való ily nagy befolyását. a vármegye ellenben ezen jogot az 1715. évi XXX. törvénycikk rendelkezésével Felségedének nyilvánítja.* »IIány családból álltok ?« kérdi a Felség. »Felyül 300-on Fenséges ur!« »Bizonyára megkapjátok, de régi fundusaitokat ne kérjétek.* Ezen elbámulván, hogy még instantiájokat sem olvasta el, mégis ily kegyes intésével is tanítani kivánt; erre visszatagoltam: »Alázatos folyamodványunkban is elállottunk fundusainknak visszatérítésétől, mivel fundusainkra a nemes vármegye a maga házát sok költséggel felépítette s elégtelenek is vagyunk anynyi épületnek kifizetéséhez.* »Azért mondottam néktek* s evvel tőlünk elvált.« 2 Mint már említettem is, a vallásra tartozó ügyek elintézése a türelmi parancs szerint a helytartótanácsra volt bízva. Ez még 1782. év elején dolgozott ki egy mintát, melynek alapján kellett eljárni minden előforduló esetben. Eszerint ha szabad vallásgyakorlatért folyamodás érkezik, a városnak, vagy a megyei hatóságnak a következő kérdésekre kellett feleletet adni: >Hány család van ott a kérvényező felekezetből ? Menynyi a készpénz s micsoda alapból? Menynyi készpénzben, vagy terményben? Vannak-e a folyamodó községeknek és magánosoknak adósságaik, s nincsenek-e adóval hátralékban ? Menynyi az adójuk ? Menynyit fizet mindenki papnak és mester-1 Eredetije a veszprémi ref. egyházmegye levéltárában. 2 Az eredetiben latinul így: »Veniatis!« »Audivistis meum tolerantiale mandatum?* »Grato audivimus animo Vestrae majestatis erga nos contestatam Regiam Clementiam!* »Videtís! ego vestras constientias eliberavi. Quid ergo dixit Clerus, quicl Comitatus?* »Venerabilis Clerus negavit tantam esse Majestatis vestrae in re religionis authoritatem; Comitatus vero jus illud ex dispositione articuli XXX, 1715. vestrae Majestati competere asseruit.* »Quot habetis familias?* »Supra 300. Augustissime Domine!« »Pro certo obtinebitis, antiquos autem fundos vestros ne repetatis.« »Imo in supplici quoque nostro petito a restitutione fundorum supersedimus siquidem in fundo nostro comitatus domum suatn gravioribus sumptibus extruendo, sumus impares ad exsolutionem tantorum aedificorum. nek? A begyült segélyt csak templomépítésre használják-e? s nem valami jövendő célra is? Nem árt-e az uj berendezés a nép jóllétének? Van-e belsőség? Mily közel van más vallásgyakorlat? Nem lesz-e kárára az uj hitközség a katholikus plebánusnak és mesternek ? Mi az épületnek, mi a pap és mester tartásnak költsége?* Fontos kérdések ezek, mert mint Marczali is igen helyesen jegyzi meg II. Józsefről szóló müvében, bizonyos, hogy az a 12. pont oly beavatkozást foglalt magában, mely a törvényes alapon lehetővé tette a folyamodások legnagyobb részének viszszautasítását. Ezen utasítás értelmében 1782. május 20-án leérkezett a veszprémi reformátusok kérvényére a vizsgálatot elrendelő parancsolat, mely Veszprémvármegyének 1782. évi junius 22-én tartott közgyűlésében felolvastatván, egy deputátió neveztetett ki, mely küldöttségbe Szőke János és Sárkány Gábor református vallású táblabírák is kineveztetvén : a helytartótanács utasításában foglaltaknak megvizsgálására, az említett vármegyei küldöttség augusztus 17-én összeült s munkálkodását ugyanazon hónap 18. és 19-én is folytatván, ugy találta, hogy Veszprémben a református családfők száma 334-re megy; a ref. egyház régi elhelyezett pénze 1378 frt 29 kr. A deputátió előtt a templom, pap- és tanítólakás s iskola építésére telt kegyes adomány 2859 frt 10 krt tesz ki, a lelkész és tanító eltartására pedig 246 frt 75 kr folyt be és igy összesen 4484 frt 14 krajcárra megy a veszprémi református egyháznak a rendelkezésre s az óhajtott kegyes célok megvalósítására álló pénze. Mégis ezen felyül megajánlottak a lelkésznek és tanítónak 80 pozsonyi mérő rozsot és 34 pozsonyi mérő alá való földnek évenként leendő használatát. A megirt épületekre összeadott 4484 frt 14 kr. mint forrásom mondja*,1

csakhamar 6385 frt 26 krra növekedett, sok kegyes és buzgó, belső és külső emberek adakozása által*. Mikor a vármegyei küldöttség jelentése 1782. évi szeptember 2-án Veszprém vármegye közgyűlésén felolvastatott a megejtett vizsgálatról: nagy összeütközése lett a római katholikusoknak és reformátusoknak, mert a klérus és buzgó csatlósai nem akartak egyebet, mint csupán csak azt, hogy a reformátusoknak a szabad vallásgyakorlatot még csak kérelmező folyamodványa, már az első tárgyalás alkalmával tétessék félre, s az nékik semmi szin alatt meg ne engedtessék. S hogy célhoz jussanak, azonnal egy feliratot nyújtottak be, a királyi felséghez címzettet^ melyben okaikat bőségesen előszámlálták. A református rész kérte, hogy a feliratot közöljék velük, de ez sikertelen volt, s igy kénytelenek voltak az ellenük koholt vádakra azoknak egyszeri felolvasása után azonnal válaszolni. A legelső vád az volt, hogy a veszprémi reformátusoknak, fentebb elősorolt adományaik, a kivánt épületekre, a prédikátor és mester eltartására nem elegendők; melyre ez volt a felelet: olyat építnek, a milyent erszényük s tehetségük meg bir; de mivel erős számmal is vannak, és a református lakatosok, kovácsok, asztalosok, kik feles számmal vannak és nagyobb részint nemesek is, maguk munkájukat a templom körül megteszik: a fuvarozásokban a nemes helységek, ugy mint Vámos, Szentkirály Szabadja, Szent-Gál s többek is segítségül lesznek. A kőbánya f'undusukhoz 300 ölnyire levén, és a követ maguk fejtetvén s behordatván a kő, mely az anyagoknak nagyobb részét teszi, ugy szinte a homok vagy murva is pénzbe nem kerülnek. 1 Tatay Imre feljegyzése, a veszprémi ref. egyházmegye levéltárában.