Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-03 / 31. szám

alkalmaztassa; ha nem cselekszi, vi Canonum Ecclesiast. Classis 3-ae Can. 38. manebit excommunicata. Praesente Steph. Deáki ministro, Fr. Roboz, Petro Szentiványi, Joh. Könczöl, primariis ecclesiae*.1 Legyen ez itt feljegyezve, a jó régiek valláserkölcsi életéről. VI. A veszprémi ref. egjlióz iskolája. Szűcs Gergely, Göinörí István, Hodosi Sámuel. Luther nagy elvét »minden templom mellé egy iskola építtessék« református őseink lehetőleg átvitték az életbe mindenütt, a tanítást tartván hitünk legerősebb fundamentumának, a minthogy ma is veteményes kertje egyházunknak az iskola A veszprémi református egyház iskolájáról nem állanak ugyan valami nagyszámú adatok rendelkezésemre, de annyi bizonyos, hogy volt olyan iskolája, mely a mai középiskolának megfelel, vagyis a mely előkészített a felsőbb tudományok hallgatására. Az egyház régi anyakönyvében csak két tanító nevét találtam feljegyezve, az egyik Ssücs Gergely tanító volt 1628-ban,2 a másik Gömöri István schola mester 1668-ból.3

Hodosi Sámuel iskola mester volt 1676—77-ben,4

a kiről oly elismerésre méttó levél van kezeim között, hogy jónak láttam azt egész terjedelmében ide iktatni, annyival is 1 Feljegyezve a veszprémi ref. egyház 1614. éven kezdődő anyakönyvében. 2 Ugyanott. 178. lap, ez évben nősült meg. 3 Ugyanott 378. lap. 4 »Kegyelmeteknek, mint minékünk becsületes urainknak, készséggel való szolgálatunkat ajánlván, hogy Isten kegyelmeteket lelki, testi minden jókkal szerencsésen megáldja, szívből kívánjuk. Tiszteletes Uraink! Jól emlékezhetik kegyelmetek arra. hogy egynehány hetek multa után esztendeje lészen, a mikor kegyelmetek rendes és dicséretes directiója alól tisztességes hivatal szerint becsületes Hodosi Sámuel urunk schola mesterségre hozzánk feljőve. Kinek dicséretes magaviseletét szeretvén, akarjuk vala, ha ő kegyelme tovább is köztünk ezen functióban marad vala, mely meg is lett volna, ha a kegyelmetek levelét perveniálván nem afficiáltuk volna; magát búsíttatástól, s minket gondtól kegyelmetek megmenthetett volna; de ha így lett, patientia. Ő kegyelme második esztendőre való marasztásunkor absolute magát úgy resolválá, hogy ne fáradnánk ő kegyelme marasztásában, mivel semmiképpen arra nem bocsátkoznék; hanem kegyelmetek és édes attya tetszését fogná exequálni. Igy levén a dolog, szükségesképpen kelle kegyelmeteket per presentes requiralnunk és becsülettel s jó akarattal kegyelmeteket kérnünk, hogy kegyelmetek schólamesterségünkre megirt becsületes Hodosi Sámuel urunk helyébe, ordinaljon egy discretus és recomodabilis becsületes ifjút, mint ezen atyánkfia volt, aki alkalmatos nem csak schólabeli instruetiora, hanem inter tam varii status hominos, külső magaviselésre is magát accommodalni, a minthogy igen meg is kívántatik, és nem viszálykodni s fennen látni. Lévén mindazonáltal kegyelmetekben, mint becsületes urainkban oly bizodalmunk, bizzuk a kegyelmetek jó, okos, Szent János prudentiájára. Azon pedig, hogy emberünket nem küldhettük, kérjük szeretettel kegyelmeteket megbocsásson, maga megítélheti kegyelmetek az nem lehetett; azon becsületes következő ifjú apprehensióba ne vegye. A feljövetelt ugy kellene alkalmaztatni, hogy kisasszony napjára a győri vásárra feljővén, onnan hozhatnánk alá; ne is lehetne hire egyik helyébe másik successiójának. A szokás szerint való exitust a három forintot és a rendes viatikumot Isten felhozván azon becsületes ifjút, tudjuk megfizetni. Cum reali affectu kegyelmetektől választ várván, maradunk míg élünk kegyelmetek igaz jó akarói, szerencsés, hosszú életet kívánván kegyelmeteknek. Dátum in praesidio Veszpremiense, die 10. mensis augusti, 1677. Kegyelmetek igaz jó akarói, míg élünk szolgálunk: mi a veszprémi helvetica confession levő ecclesiának gondviselői, a több keresztyén tagjaival együtt.* Kívül: Clarissimis, Doctissimis, eximiaeque pietatis viris Dominis. Dominis Georgio Martonfalvi et Martino Szilágyi, iIli sacro sanctaetheologiae doctori eximio,hincvero sanioris philosophiae professori acutissimo, utriusque illustris scholae Debrecinensis directoribus mentissimis etc. Dominis, Dominis Colendissimis. Az egész Losonczi Farkas János írása. Eredetije a veszpr. ref. egyházmegye levéltárában. inkább, mert tudtomra ez a legrégibb magyar nyelven irott oklevél, a melylyel iskola tanítót kértek a főiskolától. A veszprémi reformált egyház iskolájáról Tóth Ferencz ugy emlékezik,1

mint a melyben öreg deákok is voltak. 1697-ben Csúzi János volt az iskola mester. Az üldözés alatt is szó van mindenütt az iskoláról, sőt az anyakönyv alumnus diákokról is beszél, a kik bizonyára nem helybeliek voltak. Gál János azt irja,2

hogy »Veszprémben ugyan öreg deákká is lett«. Az bizonyos tehát, hogy iskolájuk volt, azt a kor színvonalán tartották, s eléggé ügyeltek arra, hogy abban, iskoláikat már elvégzett jó készültségű rektorok tanítsanak. Ezen iskola is akkor szűnt meg, mikor az egyház. VII. A veszprémi árva ekklézsia. A vallásügyi vizsgálat, s az utáuna következett néma gyász Elűzetvén Veszprémből a református lelkész és tanító, ez a nemrég még oly fényes gyülekezet is azok között említtetik már 1717-ben, amelyek árva ekklézsia elnevezés alatt fordulnak elő. Nincs lelkivezérük; valóban olyanok, mint az apátlan, anyátlan árva gyermekek; megverték a pásztort és széjjel mentek a nyáj juhai! A veszprémi református egyház árvaságának oka az 1714 — 1715. évi országgyűlés XXX. XXXI. törvénycikkében keresendő, mely az ágostai és helvét hivallásuaknak békekötéseken nyugvó szabadvallásgyakorlati jogukat, királyi kegyelemből még megerősíti ugyan, de nem engedi meg, hogy sérelmeik orvoslásáért ezután testületileg folyamodhassanak az országgyűléshez, hanem kiki magányosan folyamodjék a trón zsámolyához. És a trón avval jutalmazta meg a vár megvédéseért a veszprémieket, hogy lelkészüket, tanítójukat elűzte. Ugyanezen 1714 — 1715. évi országgyűlés nevezett ki a vallás ügyének megvizsgálására, a sérelmeknek orvoslására és a visszaéléseknek megszüntetésére egy vegyes bizottságot, oly utasítással, hogy mindeneket a királyi magyarázatokkal és az országos törvényekkel megegyező állapotba helyezzen vissza. Ez a bizottság, sok húzás, halogatás után végre összeült Pesten 1721. március 15-én de munkálkodásának alig a valamivel felérő eredménye lett csak. A protestánsok fájdalmasan panaszolták el, hogy vallásuk gyakorlatában minden módon gátoltatnak, az 1681. évi soproni országgyűlés XXVI. törvénycikke által visszaadatni rendelt mindazon templomaik, melyeket maguk építettek, s a róm. kath. egyház szertartása szerint felszentelve nincsenek, még mindez ideig sem adattak vissza és azokhoz semmiképen nem juthatnak. Ezen célból vizsgálat, vagyis nyomozás rendeltetett el az egész országban, s ennek az intézkedéséből ejtetett az meg Veszprémben is 1721-ben; mely alkalommal a következő kérdésre kellett a kihallgatott tanuknak feleletet adniok:3 »Tudja-e nyilván, avagy hallotta-e a tanú, hogy a veszprémi várban mostan pusztán levő oratorium és közönséges imádságnak háza, mióta tudniillik a tanú emlékezhetik maga emberi idejére, mindenkor a helvetica confession, vagyis a mint most hívják kálvinista nemesek és lakosok szabados bírásában voltak-e? Kik építették? és mindenkor emberi emlékezetétől fogva vannak előtte kik részéről való volt ? Szabados isteni szolgálatnak közönséges folytatása gyakoroltatott-e, a megirt helyen ? és 1 Túl a dunai ref. püspökök élete. 117. lap. 2 Ugyanott. 3 Egykorú hiteles másolata a veszprémi ref. egyházmegye levéltárában.