Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-27 / 30. szám

reformált egyház anyakönyve, melyben 1723. évben keresz­telt s az anyakönyvbe beirt gyermekek nevei között ezt olvashatjuk »hic inhibentur vespremienses per Comitatum effere liberos suos ad saerum baptisma*. (Folyt, köv.) Thury Etele. BELFÖLD. Protestáns egyetem és a millennium. Nem aktuális s talán nem is igen népszerű a protes­táns egyetem létesítésének kérdése, de csakugyan azzá kell tennünk előbb-utóbb. A budapesti református zsinat ugyanis kimondotta a nagy szót, hogy : legyen! . . . hogy legyen — mint felhívásában mondja — »egy — a debre­czeni főiskolával kapcsolatban álló teljes bölcsészeti kar, mint középiskolai tanárképző intézet, és egy — esetleg a kolozsvári tudomány egyetemmel is kapcsolatba hozható református theologiai kar*... s ha egyszer már kimon­dotta a döntő szót, félúton megállani többé nem lehet: a tervezett két fakultás felállítása a hazai reformátusság becsületbeli ügyévé vált. Hogy mikorra öltsön testet az elhangzott ige. a zsinat nem határozta, nem is határozhatta meg. Akkor, a mikor az ismeretes protestáns áldozatkészség elő bírja teremteni a még hiányzó alapokat.... De ime, akadt egy buzgó és praktikus esperes, a ki azt gondolta szivében s rögtön ki is adta a jelszót: »Csináljuk meg az egye­temet a millenniumra!*... Ha már a legutolsó községe is e hazának valami állandó s nagyobbszerü alkotással akarja magára nézve emlékezetessé tenni az ezeréves ünnepet: hordjuk össze mi is —két milliónyi református­ság — szerény filléreinket, szent vallásunk s a hazai tudo­mányosság oltárára, s alkossuk meg a millenniumra a protestáns egyetemet! Ez eszme nagyon tetszetős, nagyon életrevaló s egy kis jóakarattal kétségkívül meg is valósítható. Legalább mi nálunk Vértesalján, élénk visszhangra talált ez a nagy­fontosságú jelszó, melyet egyházmegyénk ismert buzgóságu és erélyű esperese: Koncz Imre. ur, hangoztatott először és röpített világgá, előbb -esperesi szemléje alkalmaval, majd ama nyomtatott körlevelében, melyet a zsinati fel­hivás és mellékletei kapcsán intézett, a vértesaljai egyház­megye területén lévő református hitsorsosokhoz. illetve gyülekezetekhez. Csak a jó ügy érdekében cselekszem, ugy vélem, midőn ez esperesi körlevelet tágasabb körökben is isme­retessé kívánom tenni a következőkben. Koncz Imre esperes ur, előre bocsátva, hogy az em­lített két fakultás felállításához még mintegy 280,000 frtnyi összeg szükségeltetnék, ekkép folytatja körlevelét: »Ezen 280 ezer forint egybegyűjtését reményű, kéri és várja az egyetemes zsinat, magyarországi két millió lelket szám­láló református vallású híveitől. Ezen nagy összeg akkor jönne egybe, ha minden lélek 14 kr. adakozással járulna. Ámde népünk nagyrésze nem fog 14- krral járulni; remé­nyünk azonban van, hogy nem marad el 2—3 kr. áldo­zatával. Lesznek azonban, sőt már vannak, kik 10, 50. 100, sőt ezer forintjaikkal segítik a nemes cél elérhetését. Felemlítem ezek közül ]>üspökünket, ki 500 frtot ajánlott fel. Felemlítem egyházmegyénkből a 80 éven felül lévő Széles Lajos, dobozi lelkésztársunkat, ki régrendeleti­leg, a debreczeni egyetem orvosi fakultása felállításához 5000 frtot igér hagyományozni. Egyházmegyénk 40 ezer lélekkel foglal helyet a két millióból álló nagy és diszes testület kebelén Ezen egyházmegye nem szokott elmaradni segedelmével soha ott, hol református anyaszentegyházunk felvirágoztatásáról volt szó. Nem fogunk tehát elmaradni most sem.* »Áldozatot kiván tőlüdk anyaszentegyházunk. De mi­csodaáldozat ez, a mult századok fotyama alatt élt hitbuzgó őseink azon áldozataihoz képest, melyeket ők a pozsonyi, eperjesi vértörvényszékekhez, a különféle kinzóhelyekre, börtönökbe, sőt a nápolyi gályákra vittek áldozatul ref. anyaszentegyházunkért?! Micsoda áldozat ez ahhoz, midőn a ref. részről, a szegény néptől, a zsarnok hatalom, az istentelen ármány templomait szedte el, és ez a szegény nép, önerejéből, ezek helyett újakat emelt, melyekben könyörgött Istennek a szabadításért ?! . . . Ők életöket és vagyonukat vitték: mi néhány fillért viszünk áldozatul.* »Az adakozáshoz több rendbeli ívet küldött szét a zsinat. Adakozni ezek bármelyike szerint szabadságá­ban áll mindenkinek. Mivel azonban az adakozásnál semmi korlátot nem állított fel a zsinat, hanem a szegényektől filléreket, a vagyonosabbaktól nagyobb adományokat kér, ez évi esperesi szemle alkalmával, a gyülekezetek elöl­járói, lelkészei, tanítóival megbeszélvén a dolgot, mi az adakozáshoz a következő eljárást választottuk: 1896-ban ünnepli a magyar nemzet ezer éves itt lakásának nagyszerű ünnepét. Az ünnepély fényét emelni kívánja a tudomány, művészet, ipar, kereskedelem, föld­mivelés teréről felmutatható magyar termékeivel. Mi ma­gyarországi reformátusok, mutassuk be magunkat Európa, sőt a világ előtt, hogy a mult századok zsarnok üldözé­sei nemcsak nem pusztíthattak el bennünket, hanem ime élünk, és hogy szeretett magyar nemzetünk, Európa kul­íur-népei közt illő helyet foglalhasson el, e célra közre­működünk, és most az ezeréves ünnepély díszítésére Deb­reezenben, Kolozsvárit egyetemet állítunk fel és mutatunk be a világnak.« »Ezen eljárásunkat kerületi úton elfogadás végett a konvent elé óhajtjuk terjeszteni*. »Felkérem ezek folytán hitsorsosimat, hogy a deb­reczeni, kolozsvári egyetem felállításához járuljanak segé­lyeikkel. A szegényektől filléreket, a vagyonosoktól nagyobb összeget kérünk. A nép ajánlatát lelkésztársaim lesznek szívesek minden egyházban névszerint egy adakozó ívre feljegyezni. Az alább megnevezettt hitsorsosim, lesznek szívesek ezen ívre, neveid után, ajánlataikat sajátkezüleg feljegyezni. Nem különben lelkésztársaim és tanítóink is feljegyzik ide a már nálam bejelentett ajánlataikat. Aján­latunkat három cv alatt, 1893., 94., 95.-ben mindenkor aratás után fogjuk befizetni.« — Im, ezeket tartalmazza a vértesaljai esperes kör­levele, melyet ajánlunk megszívlelésre általában minden magyar református embernek, de ajánlunk különösen a minden nemesért melegen érdeklődő espereseink és lel­készeink buzgó figyelmébe. Itt, Vértesalján, már is kedvező eredménye mutat­kozik a lelkes felhívásnak. Lelkésztársaim 3—6—8—10 frtot, tanítóink ez összegek félét ajánlották fel. mit három évi részletekben fogunk befizetni. Földbirtokosaink egyen­kint szólíttatnak fel az adakozásra s már is arról érte­sülök, hogy Szüts Sándor, abai buzgó ref. földbirtokos, leg­közelebb 100 frtnyi alapítványt tett a szent czélra. Lelkészi karunk Nesztora: Széles Lajos dobozi lelkésztársunk szin­tén kiállította már nevezetes alapítványáról, az öt ezer frtról szóló adománylevelét, a leendő, prot. egyetem orvosi fakultása javára (Mellékesen megjegyezve: nem a kis dobozi egyház szerény javadalmából került ki ez a nagy összeg). Reméljük, hogy gyülekezeteink sem tagadják meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom