Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-20 / 29. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szcrlfcíizlítsíg s IX. kerülni, Pipa-utru 23. szám, hová a késiratok eimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánstky Viktor könyvktreskedtse (Akadémia bérháza), hová az elöiiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjeleiiik minden csü.oitököu. Elifizeléil ára : Félévre: 4 frt SO kr ; egész évre : 9 frt. Kyyes mám ára 20 hr. Tanúságok nemzetünk történetéből, in. A múltkor ott hagytuk el, hogy az elárvult magyar nemzetnek az evangélium sietett segítségére. Mi az evangélium? »Istennek ereje minden hívőknek idvességérecc. Ezt a mondást, fájdalom, a XIX. század gyermekei közül kevés érti meg. Meg kell tehát magyaráznunk és pedig korunk nyelvén. A természettudományok azt tanítják, hogy a holt tárgyak és az élő lények lényegesen különböznek egymástól. Az élő lények munkája valóságos csoda az élettelenekre nézve. Az élettelen tárgyak nem lehetnek élővé, ha csak valamelyik élő lény hozzájuk le nem nyúl ós fel nem viszi az élet világába. E világban is fokozat van. Az állat tökéletesebb, mint a növény. Az ember tökéletesebb, mint az állat. Minél feljebb megyünk, annál nagyszerűbbnek tűnik fel az élet. Az emberben van élet, a mi a holt dolgokban nincs. Az emberben van önkéntes mozgás és lelki élet, mint az állatban, sőt van még más is. Van erkölcsi élet. Már olyan, a milyen, de van. Van sejtelem is egy felsőbb lényről. Mindennek dacára az emberi életnek nagy hiányosságai vannak. Ezeket ebben a két szóban foglalhatjuk össze: »betegség és bűn«. Tehát testi és lelki gyengeség. Egyik a test, másik a lélek teljes elpusztulásával fenyeget. Minden örömünket megmérgesíti, minden dicsőségünket elhalványítja, minden igyekezetünket megbénítja az a két nagy baj vagy inkább a gondolat, hogy nincs tőlük szabadulás. Mi most már az evangélium természettudományi nyelven? Arról való biztos ismeret, hogy a legtökéletesebb élet, a melyben nincs halál ós nincs bűn, képes a mi bajainkon segíteni és akar is segíteni. Mi ugyan fel nem juthatunk hozzá. De ő szállt le mi hozzánk s a mint fű gyökere lenyúl a halál birodalmába, hogy egy vizcseppecskének életet adjon s felhozza a növényországba, úgy az a legtökéletesebb élet lenyúlt mihozzánk, emberekhez, hogy a kik vele szerves összeköttetésbe jutnak, örök életet nyerjenek ós legyenek az Isten országának tagjai. A mit ez a legtökéletesebb élet mivelt közöttünk, az még nagyobb csodának tűnik fel, mint a föld részecskéire nézve a gondolat, hogy virág vagy gyümölcs lesz belőlök. A mi szempontunkból az természetes, hogy testi ós lelki életünk elpusztuljon. Illőnek tartjuk, hogy testi ós lelki életünket is óvjuk minden nagyobb veszélytől. Gyógyítjuk betegségeinket. Irtózunk az aljas bűnöktől. De hogy lehessen hatalom, a mely minket a haláltól és bűntől megszabadítson s minket oly életbe vigyen át, a melyben dicsőség és romlatlanság jusson testünknek, teljes boldogság s tökéletes zavarhatlan harmónia jusson lelkünknek osztályrészül, azt lehetetlennek tartjuk. Sőt elvakultságunkban anynyira megyünk, hogy nyomorult emberi életünk sebeit igyekezünk földi gyönyörűségek ós emberi bölcseségek foszlányaival eltakarni. A sebek természetesen csak sajognak. Utoljára kiáltásra kényszerítik az emberiséget s nincs meghatóbb látvány, mint mikor az a kiáltás mindenfelől felhangzik. A mikor milliók ragadják meg a szent Dávid hárfáját s éneklik nagy búsan : »Miképen a szarvas a folyóvízre, akképen sóvárog az én lelkem te utánad élő Isten . Ilyen kor volt a keresztyénség első százada, a mikor az a legtökéletesebb élet megjelent a Krisztus Jézusban. A mit mi a természettudományokból kiindulva követeltünk a legtökéletesebb élettől, azt mind feltalálhatjuk ő benne. Felülről szállott alá, mint a hogy a növény magasabb életkörből száll alá a halál birodalmába. A Krisztus valóban nem születhetett mástól, mint a Szent Lélektől. És miért csak ő? Mert csak ő benne jelent meg a legtökéletesebb élet. Azután behatolt az emberek sziklaföldjébe