Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-06-29 / 26. szám
logia Stosch szerint. 2. Latin statisztika, fogalmazás, Cicero De oratore, Terentius. 3. Görög nyelvtan kezdete, olvasmányul Cebes, Pythagoras, Isocrates, Xenophon és Hesiodus művei. 4. Magyar fogalmazás prózában és versben. 5. Psychologia, metafizika és a logika ismétlése. Az újonnan felvett történelmi és földrajzi studiumok miatt azonban a latin klasszikusok szenvedtek rövidséget. Ennek megszüntetése végett már 1795-ben változtatást tett a kerületi bizottság az 1791-ben elfogadott tanterven. Az új tanterv következő cimmel jelent meg: »A tanítók kötelességei, a tanítnivalók, ezeknek rendi és módja a helv. vallástételt követők debreczeni kollégiuma alsó iskoláiban, a szerint, a mint ezek a Tiszántúl — levő superintendentia consistoriuma által jóváhagyódtak; kiterjesztődvén ebben a superintendentiában levő minden, nemcsak fiú, hanem leányiskolákra is, amennyiben mind a tanítni valók, mind a tanítók kötelességei, némely tekintetben, ezeket is illetik.* Az elemi vagy — amint nevezi — magyar iskola itt is két osztályból áll; de a debreczeni iskola szervezete nem volt kötelező az egész superintendentiában levő iskolákra, hanern az 1795. máj. 10-iki egyh. ker. jegyzőkönyv szerint meghagyatott az egyházmegyéknek, hogy »mind a curatoratus, mind a praedicatorok közül válasszon olyanokat, a kik a tanítás módját megnézvén és kiválogatván a tanítnivalókat, a szerint tegyenek rendezést minden iskolában, következésképen minden tractusban két rendbeli iskolák legyenek, olyanok t. i., melyekben csak magyarul és olyanok, melyekben a deák nyelv is tanítódjék.** Ez utasítás folytán az egyházmegyék önállólag szervezték iskoláikat s némelyik, mint pl. a szathmári, négy osztályú elemi iskolát rendszeresített s ehhez képest a tanítnivalók körét is kitágította. (Folyt, köv.) Marton Sándor. TÁRCZ A. Az egyháztörténet tárgyalása. Az egyháztörténet tárgyalása különböző. A különbözőség oka az egyházról alkotott eltérő felfogásokban rejlik. A hány ház, annyi szokás. A hány önálló historikus, annyi különféle a tárgyalás. A ki mint gondolkozik az egyházról, azon gondolkozás szellemében fogja annak történetét is nézni; e szellemben fogja azt tanítani és tanulni, megírni és csinálni. Az úgynevezett anyagiasan gyakorlati emberek, vagy — mint Hagenbach mondja — felületes empiristák, a kik szerint az egyház véletlenül keletkezett, akárcsak valami biztosító társaság, bizonyára más tárgyalási módot követnek, mint azon theokratikusok, a kiknek erős meggyőződése az, hogy az ekklézsia belsőleg és külsőleg isteni. A Neanderi építő historikus irány, a konfesszionalisták, a philosopháló történetírók, Róma tollforgatói, a görög-keleti egyház »legyen úgy, mint régen volt* jelszavu emberei, az úgynevezett felvilágosodás korának racionalistái, nemkülönben a modern racionalisták, meg az orthodoxok különféle árnyalataikban... mind más és más útakon haladtak és haladnak az egyháztörténelem előadásánál. * Dr. Kiss Áron: A nevelés- és oktatás tört. 143. 1. Mi azt hiszszük, hogy midőn az egyháztörténet tárgyalásának kérdését felvetjük, gondolnunk kell mindenelőtt egy vezérlő elvre. S e vezérlő elvet megtaláljuk az egyház hivatásában. Az egyház hivatása pedig, melylyel adva van fejlődésének célja is, más nem lehet, mint az Isten országának építése. Ezen elv alapján vizsgáljuk a fejlődést előmozdító vagy akadályozó tényezőket. Mert a helyes történeti tárgyalás nincsen kétségben az iránt, hogy »az egyháztörténésznek nem csupán evolúcióval, de nem is csupán revolucioval van dolga«. A tisztább keresztyén erkölcsi s vallási felfogás mellett zavarosabb nézetek is teremnek; szeretet tüze mellett fellángol a gyűlölet is. Ismerni kell a rosszat is, hogy elkerülhessük s teljesb lélekből sorakozzunk a jó mellé. S mindeneket tisztán lássunk és mérlegeljünk. Nem úgy, mint például a mult századbeli racionalista historikusok, kik felette sok s legalább is méltánylandó dolgot áldatlanul lekritizáltak, s nem úgy, mint az angol Milner s hívei, kik megkritikátlan hittel — mindent agvba-főbe dicsértek. Náloknál természetesen még rosszabb az elfogult római katholikus historikus, kinek minden, mi nem Róma, eretnekség, s nem jobb Strauss, Feuerbacb, kik meg mindent, mi voltaképen keresztyéni, leromboltak s helyébe —- delej tű gyanánt s vigasztalásul — a nagy rontás eredményeképen azt a kérdést hagyták emlékül és örökségül elvrokonaiknak: »Habén wir noch Religion ? ...« Ne felejtsük mindezekkel kapcsolatban, hogy a vallásos élettel, respektive az egyházzal szemben áll a világ. A szembenállás lehet ellenséges és lehet barátságos természetű. Az egyház csupán az istenre nem irányított világgal van ellentétben. A bor ellen például, midőn az egyeseknek, vagy népeknek lelki életét s testét pusztítja, prédikál az egyház; az úrvacsoránál azonban maga él vele s felruházza egyházi jelleggel, mondja Hase;* a sajtó is terjeszti a csalók müvét s az Isten igéjét. Egyszóval a világi nemcsak ellentéte lehet, de tárgya is az egyház hivatásának. A helyes történeti tárgyalás továbbá két dolgot lát világosan és különböztet meg az egyház életében, t. i.: külső s belső állapotot (oldalt), látható s láthatatlan jelleget (voltot), testet s lelket, megjelenést s eszmét. »Amaz a társulati alakot adja, melyet az idő s helyi viszonyok közt az egyház, esetékességek közt felvesz, emez (t. i. az egyház lelke) pedig azon eszmét alkotja, melynek kifejlődése benső szükségképeniséggel a szellemi szabadság törvényei szerint történik***. Ilyen eszmei rész például az isteni gondviselés, s az emberi szabad akaratból folyó belealakulás ez eszmébe a látható oldal. Feltűnik a történeti eseményekben, s mint ilyen kritikánk alá eshetik s tanulságunkra szolgálhat. »Conditio sine qua non«-ja azonban az egyháztörténeti helyes tárgyalásnak főkép négy kellék avagy követelmény, mely is a következő: először, kritika, másodszor, pragmatizmus, harmadszor, részrehajlatlanság (objectivismus) s negyedszer, vallásos érzelem avagy theologiai * Hase : »Kg. a. d. Grundlage akad. Vorl.«: Kirche und Welt. ** V. ö. Hagenbach-Révész : Theol. encyclopaedia 209. 1.