Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-22 / 25. szám

A lefolyt 10 év alatt a lelkészi karból elhunytak: »Szigethi János etei, Gyalókay József csépi. Szalay Pál bőnyi, Czibor Ferencz kömlődi, Csaplár István szomódi, Décsi Bálint ácsi, Győrffy Ferencz nagy-igmándi, Páli Lajos etei, Kovács János dadi, Kemenczky Lajos tárkánvi, Virágh Sándor tarjáni, Pap Zsigmond császári, összesen 12 krisztusi tanítvány, tizenkét apostola egyházmegyénk s közvetlen magyar ref. egyház kulturális haladása s fejlődésének. kik között kettő egyházmegyénknek is érdemdús és közkedvességii esperese volt. A tanítói karból Marcsa József ó-szőnvi altanító, Csorba László n.-igmándi, Nagy Dániel banai, Győri Miklós szendi, Borsos István n.-sápi, Vida Ferencz szomódi, Kathona József ácsi, Tóth Lajos naszályi, összesen nyolcan mindmegannyi nagyfontosságú de épen azért nehéz munkában fáradott napszámosai a nemzetnek s magyar ref. egyházunknak « »Bocsássatok meg, kedves testvéreink, ha rólatok emlékezve, talán háborgattuk síri nyugalmatokat! Pihenjetek tovább csendesen!... a fáradt szolga hír esi az árnyékot«. Meglehet, hogy többen közülünk, talán nem sokára hozzátok térünk pihenni. Legyen áldott emléketek! A helyökre lépett uj erőkre, Krisztus szöllejének uj munkásaira pedig remény és bizalommal tekintünk, hogy méltó utódok, s továbbra is hű munkásai lesznek egyházmegyénk folytonos haladása s fejlődésének. Közli: Széki Aladár, dadi ev. ref. lelkész. KÜLFÖLD. Az angol egyházi viszonyokról. Az egyházpolitikai tervezetek alkalmából. A ki a magyarhoni egyházpolitikai kérdéseket némi figyelemmel kisérte és olvasta is, melyeket a kormány, a képviselőház eleibe terjesztett vagy terjeszteni szándékozik : bizonyára sok érdekes pontot talál bennök, melyek iránt az egyéni vélemény eltér, mert előnyt vagy hátrányt vél lappangani azok jövendőbeli fejlődésében. Első helyen azon kérdés merül fel, hogyan fejlődlek a viszonyok, hasonló körülmények más országokban, hogyan különösen Angliában, a par excellence reformált vallású királyságban, s történt-e ott valami, amiből hazánk jelen körülményeire következtetést vonni lehetne? Nem könnyű azonban helyes párhuzamot alkotni a két ország vallási élete felől, mert a midőn a nagy Britanniában a nemzetnek nagyon is túlnyomó részét a protestántizmus képezi, és félreismerhetlen kifejezése a nemzet vallási érzelme és jellemének: Magyarországban a római egyház az uralkodó, idegen befolyások alatt áll és e mellett nagy vagyonnal rendelkezik. Az anglikán egyház, az angol nemzet egyháza, papsága tisztán nemzeti szellemű, püspökei tagjai a felsőháznak s jövedelmük a törvény által van meghatározva. Minden angol ezen egyházhoz tartozónak tekintetik, hacsak tettleg nem tanúsítja az ellenkezőt, a mi azonban politikai tekintetben számításba nem vétetik. Vannak azonban nagyszámú sekták, a dissenterek vagyis nonkonformisták, a kikhez a római és a görög egyházak is számítandók; ezek szabadon alkotják és önkéntes adakozás utján tartják fenn gyülekezeteiket s az állam nem avatkozik az illető egyén vallási hovátartozóságába, s az a körülmény, hogy ki és hol és ki által lett valaki megkeresztelve, vagy egyáltalában részesült-e a keresztség rítusában, az államhatóság előtt teljesen közönyös, de a szülőnek kötelességében áll, hat hét lefolyása alatt gyermeke születését a világi hivatalnok, az anyakönyvvezetőnél, az úgynevezett Registrar nál bejelenteni. E szerint, az elkeresztelési kérdés felmerülése egyáltalában nem képzelhető Angliában. A házasságkötésre nézve is egy a törvény egész Angliában, és hogy a házasság törvényszerű legyen az örökösödésre nézve, azt is a Registrar előtt kell végbe vinni. Az anglikán egyház papja, hivatalánál fogva Registrar s az anyakönyvet az esketés után, a templom sekrestyéjében iratja alá. A többi sektákra nézve vagy a világi Registrar irodájában vagy az illető sektárius templomban, ide értve a római egyházat is a polgári Registrar jelenlétében hajtatnak végre a házassági szerződések. Az elválásra nézve szinte egy a törvény, melyet a biró teljesít. Hogy a szabad vallásgyakorlat behozatala mennyiben fog hatást gyakorolni a bevett vallásokra nézve Magyarországon, a tapasztalás fogja eldönteni. A mely gyülekezetben a vallásosság él, a cura pasforális lelkiismeretesen és buzgóan volt teljesítve, és a nép ennélfogva teljes meggyőződéssel ragaszkodik egyházához, apadástól ott félni nem kell: de a hol közönyösség uralkodott, s a hol, kivált a protestánsok gyülekezeteinél a vallási buzgalom el volt hanyagolva, ha a bibliaoktatás, az ima, az ének nincs gyakorlatban, hogy az ájtatosság szellemét ébren tartsa, ez pedig az egyház szolgáinak életfeladata: akkor ott, okvetetlenül bő aratásra számítanak az aggressiv szekták, különösen a baptisták, a kiknek Angliában, de különösen Amerikában bő anyagi források állnak rendelkezésükre. Ezen vallásfelekezet, különösen az Amerikából származó misszionáriusok befolyása alatt vakbuzgó módon ragaszkodik a viz szine alá merítés által végbe viendő kereszteléshez, ugy annyira, hogy a ki ily módon meg nem kereszteltetett, azt keresztyénnek ők, el nem ismerik s úton-útfélen prédikálják is ezen hitöket. Képzelhetni tehát, hogy a bibliában nem oktatott néptömegre, mely pedig hite szerint a siron túl is idvezülést remél és óhajt, minő fanatizáló befolyást képes az ily dogma előidézni, s van rá elég példa, a külföldi misszióknál is, hogy ezen túlzók a más felékezetü misszionáriusokat azzal vádolják hiveik előtt, hogy ők hamis próféták. Képzelhetni tehát, a súrlódást, a mit ily eljárás gyakran okozhat. Annyira türelmetlen a baptista, hogy a hol teheti, külön bibliát is használ. Az anglikán egyházat — Chufch of England — a magyar sajtóban »Higb Church«-nek szokták nevezni. 50