Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-22 / 25. szám

A tatai egyházmegye utolsó tiz éve. Részlet Czike Lajos espei'esnek az egyházmegyei közgyűlésen felolvasott jelentéséből. Midőn esperesi jelentésemet tisztelettel beterjesztem, legyen szabad rövid visszapillantást vetni azon évtizedre, melylyel egyházmegyénk. Ő Felsége, dicsőségesen uralkodó koronás királyunk által, az 1882-ik évi október 11-én szentesített egyházi törvényeink alapján szervezkedésével átélt s érdemleges vizsgálat alá venni: vájjon egyházmegyénk ezen idő alatt a szellemi s erkölcsi, valamint az anyagi fejlődésben haladt-e? vagy háramaradt s menynyiben ? Azt mondják, és ezt a tapasztalat is igazolja, hogy az idővel minden halad és tökélyesül; s azon egyéneknek, vagy társulatoknak, melyek nem csak a fennállhatás, hanem az előhaladás és fejlődésnek is okszerű s örök törvényei szerint, és öntudatosan működnek, szabad, és folytonos fejlődését végkép megakasztani nem lehet. Ezen axiómát fényesen igazolta egyházmegyénk régibb s közelebbi évtizedes múltja. És nem a dicsekvés, vagy egyházmegyénk iránt szivemben lángoló szeretetnek elfogultsága, hanem a tapasztalat s felsőbb egyházhatóságaink megismerésének tudata, és ezek alapján az igazság érzete köteleznek hangosan kimondani azt: miszerint egyházmegyénk a lefolyt évtized alatt az anyagi s szellemi kulturális fejlődés és haladásban a nemes versenyt egyházkerületünk többi egyházmegyéivel ki állotta, s ezektől hátra nem maradt. Mert midőn a lefolyt évtized közepén, egyházkerületünkben több helyütt a terjeszkedő unitárizmusban oly mozgalom ütötte fel fejét, mely hitfelekezetünk anyagi és szellemi életére káros hatással volt, s azt megbénította, és más egyházmegyékben többeket ref. egyházunk kebeléből kilépésre kényszerített, bár az unitárius mozgalom hangjainak elnémítása, a polgárdii ügyben, egyházmegyénket is akcióba léptette, s félni lehetett, hogy az »exempla trahunt* tapasztalati igazsága nálunk is valósul, mégis egyházmegyénk gyülekezetei, noha itt és ott, főleg a lelkészválasztási ügyekben az érvényben levő egyházi törvényekkel ellentétes nézetek, s állásfoglalások merültek fel, nemcsak megőrizték hithűségüket, őseik által vérrel oltalmazott jogaikat, s átöröklött vallásos erényeiket, hanem ezeket tovább is fejlesztették és előbaladást tanúsítottak; midőn hithűségük s vallásos buzgóságuk bizonyságául, őseink példájaként több helyütt templomokat, iskolákat, lelkész- és tanítólakokat építettek vagy tetemes költséggel ujra-alakítottak, itt és ott ingatlan birtokot szereztek, szóval a folytonos szellemi s erkölcsi fejlődés és haladásban fényes tanúságát adták annak, hogy azon hit, melyet vallunk, s melylyel dicseltedésünit van a Krisztusban, nem holthit, hanem Krisztusi élőhit, és másokat is éltető. És hogy a szellemi s erkölcsi fejlődéssel természetesen és szükségkép együtt járó s annak mérlegéül szolgáló tanügyben sem észlelhető hanyatlás a lefolyt évtizedben, arról tanuságul szolgálhatnak az 1882/83. és 1891/92. tanévről szóló statisztikai adatok. Mert mig az 1882/83. tanévben 29 anya- és 2 leányegyházból álló egyházmegyénkben a köznevelés és oktatás nehéz munkájával 45 tanteremben 44 egyén foglalkozott, addig az 1891/92. tanévben, ugyanannyi anya- és leányegyházban 47 tanteremben 48 egyén működik; s mig az 1882/83. tanévben, tényleges oktatást nyert, az ismétlő iskolásokon kivül, 30(32 tanuló; addig az 1891/92. tanévben 3162 tanuló. És midőn az 1882/83. tanévben oktatás eredményeként jeles osztályzatúnak minősíttetett 26, jónak 8. elégnek 11 iskola: akkor az 1891/92. tanévben jeles osztályzatú volt 29, jó osztályzatú 10, elég 5 iskola. Járvány miatt nem vizsgáltatott meg s igy nem is osztályoztatott 3 iskola, melyek különben az előző évben jeles és jó osztályzattal minősíttettek. Ezen adatok 9 évi időközről azért szólanak, mivel az 1892/93. évi adatok még összeállíthatók nem voltak. De az anyagiakban való fejlődés és haladásban is jelentékeny előmenetel tapasztalható a lefolyt évtizedben; melynek bizonyságául, csupán csak az utóbbi három év adatai között levő különbséget említem fel. Ugyanis mig a tatai ev. ref. egyházmegyébe kebelezett, s számszerint 29 anya- 4 társ és 2 leány-, összesen 35 egyház leltár szerinti ingó és ingatlan vagyonának tiszta értékösszege az 1889. december 31-én 673,572 forintot tett, addig az 1892. évi december 31-iki vagyon értéke 757,420 frt 85 krt tesz ki, és igy három év alatt 83,848 frt 85 kr. vagyonszaporodás mutatkozik. Az anyagiakban való fejlődés és haladásnak tulajdonítható azon körülmény is, hogy egyházmegyénk gyülekezetei az országos református egyházi közalapra befizetett járulékaikkal, midőn kebelbeli szegényebb sorsú egyházainkat közvetve segélyezték, akkor a közalap tőkéjének gyarapításához vagy más egyházmegyebeli egyházak segélyezéséhez is, jelentékeny összeggel járultak. Befizetett ugyanis a tatai ev. ref. egyházmegye az országos református egyházi közalapra 1884-től fogva mostanig összesen = 10,795 frt 9 krt. Nyert pedig segélyt: a) Egyházak részére egyszersmindenkorra 4820 frt. b) Lelkészek részére 680 » c) Tőke-kamat segélyben 1800 » d) Lelkész javadalmi segélyben Szendnek 210 > e) Esztergomi misszió segélyben . . . 1800 » Összesen: 9310 frt. A jelentésből, mint érdekeset megemlítem még, hogy mig 1882-ben az esperesi hivatalhoz beadott ügyek forgalma 379, az ezekben elküldött hivatalos levelek száma 687, akkor 1892 és ügyforgalma 655, az elküldött hivatalos levelek száma pedig 1324 mutat. Beadatott pedig az 1883-dik év elejétől 1893 év elejéig terjedő 10 év alatt 6060 ügydarab, az elküldött hivatalos levelek száma pedig 10,118 darab. A 10 év alatt beadott ügyek az elnöki intézkedés mellett, elintézést nyertek 11 rendes és 7 rendkívüli gyűlésen, s ezenkívül 13 egyházmegyei bírósági közgyűlésen, melyek között 4 lelkészválasztás, 9 fegyelmi ügyben tartott s hozott ítéletet.