Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-08 / 23. szám

vezetésére alkalmatlanabb egyéneket választanak meg, mert hát ezek az előbbieknél élelmesebbek voltak, s jobban tudtak maguk mellett korteskedni; a minek azután a paraszt közmondás szerint maga az egyház, illetve maguk az egyházhivei isszák meg a levét. Az ilyen egyházakban azután nem kell el keresztelés, nem kell nazarénizmus, s hiábavaló volna akármilyen belmisszió. Üres ott a templom, az Istenháza, hidegek ott a szivek, s terjed a hitetlenség, a közöny, a vallástalanság magától is, s el van temetve az egyházi élet hosszú időre, talán örökre is! De hát nem akarok én a választások tisztaságát megmételyező, s a protestáns egyházak lételét alapjában fenyegető odiosus választási ügyekről általában elmélkedni. E cikk célja csakis az, hogy félhivjam ezekre a kórjelenségekre az illetékes magasabb körök figyelmét, amaz elvet tartva szemeim előtt, hogy: »jam proximus ardet Ucalegon!« E célból legyen szabad nekem a közel múltból két ily feltűnő esetet említeni fel; és pedig olyanokat, melyek már nemcsak a nevető és botránkozó publicum száján forognak, de a melyeket már a chronique scandaleuse hírrovatai közt megyei lapok hasábjain is meghurcoltak »ad majorem Dei glóriám!« Nem nevezek meg senkit. És sietek előre kijelenteni, hogy sem a szereplő egyéneket, sem egyházhiveiket nem ismerem. Meglehetős távol állok az események szinterétől. Epen azért, midőn ez év elején városunkban és vidékén széltére beszélték, hogy az x . . . i megüresedett egyházban a karácsonyi szent ünnepek alkalmával »minden papválasztó egy kilo hust, egy liter bort s nem tudom még mennyi pénzt is kapott*; s a pályázó fiatal lelkész »nagyiéiküleg elengedte« az egyháztagok azon tetemes tartozását, melylyel azok neki, illetve boldogult ottani lelkészatyjának tartoztak: ezt hajlandó voltam eleinte az elbeszélők maliciájának tulajdonítani. Annál inkább meglepett azután, midőn a választás lezajlása után egyik megyei hírlapban olvastam »Az x...i 50-es bankó históriáját*, melyről egy kis betű fölcserélésével mindenki az illető egyházra ismerhetett, s melyben az azon egyházban űzött választási vesztegetések, s a lelkészlakon folyt dorbézolások iratnak le az olvasó közönség mulattatására pompás humoros versezetben! S hogy a rossz példa milyen ragadós, tanúsítja az ugyanezen vidéken történt legújabb választási eset is, melyről ezt irja a »Zemplén-Hegyalja« cimü megyei lap ez évi 2l-ik száma »Pap választás* cimü hírében: »Állítólag nagy szerepe jutott ezen papválasztásnál az ellenpárt visszavonulására azon megszámlálhatatlan nennyiségü tonna sörnek, mely a lelkesült hívek által előzőleg bekebeleztetett«. Hogy milyen visszaélések folyhattak itt, tanúsítja a pályázattól elütött egyik fiatal lelkésztárs kérelme, ki 55 frt korcsmai adósságnak a kifizetését kérte a kisebbségben maradt egyik pályázótól, igérve, hogy akkor az emberei reá fognak szavazni! De a legérdekesebb mégis azon levél, a melyet a gondnok és két presbyter intézett a kisebbségben maradt egyik lelkészpályázóhoz, melyet ezen lelkész ur apósának a szívességéből az eredeti után szórul-szóra egész terjedelmében van szerencsém itt bemutatni: »Sz. . .« 1893. május 16. >Tisztelendő ur!« »Nagyon sajnáljuk az esetet, a mi történt e héten. Az embereknek némely részi, a kik egyházi tartozással el voltak maradva, kifizették érettek, és igy az ő szavazatjok 10 emberrel több, mint a mienk. Kérjük a Tisztelendő urat, tanácsoljon bennünket, mi tevők legyünk ? Mert nekünk pénzünk arra nincs, hogy embert vehessünk, a nélkül pedig nem haladhatunk. Ha pedig erőfeszítést akarunk tenni, tessék ennek végbevitelére, vesztegetésre emberekért száz frtot rendelni, és az összetartásra szintén százat, mert vasárnap óta Z. . . . részére rendkívüli mozgalom van, éjjel-nappal egyiránt meg van a nagy itatás, a mi nem szép. A mi pártunk még máig is meg van. Kérjük ismét a Tiszelendő urat, ne tessék teherül venni, hogy így nyilatkozunk, mert mi a végpercig mindent teszünk érdekében, de az idő igy hozta magával, hogy alkalmatlankodnunk kell, és kérjük tessék Cs urat is tudatni, a választ pedig mielébb elvárjuk. Alázatos szolgája maradunk tisztelettel B .... A s. k. K .... K s. k. R F.. .. s. k. gondnok. U. i. És azt is igen kérjük, tessék utasítással támogatni, hogy a választásnál miféle akadályt lehetne felmeríteni, és hogy a tanítói tandíj befizetés is hozzájárul-e a szavazáshoz vagy pedig nem?« Eddig tart a kurátor ur levele. A mire azután a pályázó lelkész fentnevezett apósa felelt, meg irván a gondnok urnák, hogy »mivel ő úgy látszik, hogy nem papot, hanem pénzt keres, legyen szives kiszámítani, hogy az összes választók mennyivel tartoznak uj évig ugy egyházi mint állami adóba, továbbá mennyivel tartoznak a csordásnak, kondásnak, béreseiknek, kocsisaiknak és szolgálóiknak, s irja meg a harangokra való uj kötelek és a kenőcs árát is. hogy együttesen azt is mind kifizethesse!« Azt hiszem, hogy ehhez nem kell commentár! Hegyaljai. Indokolás a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslathoz. III. 16. §. Hazánk vallási és nemzetiségi viszonyai nagyon kívánatossá teszik a jövőre nézve ama lehetőség kizárását, hogy valamely külföldi közeg a vallás révén honpolgárainkra befolyást gyakorolhasson. 17. §. Ezen szakasz lényegében a 7. §. rendelkezéseit terjeszti ki a vallásfelekezet egész további életére, gondoskodván azon esetről, ha a vallásfelekezet szabványaiban később meg nem engedhető változtatások vitetnének keresztül, vagy a vallásfelekezet életében az állam szempontjából meg nem tűrhető jelenségek merülnének fel. Erre nézve szankció gyanánt — mint máskép nem is lehetséges — az elismert vallásfelekezetté nyilvánítás visszavonását alkalmazván. 18. §. Az állami felügyelet és ellenőrzés hatékony gyakorolhatása teszi indokolttá az ezen szakaszban foglalt intézkedéseket.