Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-19 / 3. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cinizendök. Kinclő-liiviital : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára !íO kr. Tanári nyomorúságok. Azt hiszem, mindenki előre tisztában van vele, hogy itt az egyházi, s különösen a református tanárok anyagi heyzetéről lesz szó. Tudom, hogy az egyházi tanárok nyomoruságainak szellőztetése nem uj dolog, sőt sokak előtt talán unalmas is ennek ismételt hangoztatása; de azt hiszem, hogy most, midőn az országgyűlés épen foglalkozni készül az állami tisztviselők s ezek között az állami intézetek tanárainak fizetése javításával; s midőn azt látjuk, hogy a nálunk sokkal jobban díjazott állami tanárok országszerte nagy arányú mozgalmat indítottak a szerintük nem kielégítő fizetésemelés és nem megfelelő rangosztályba sorozás miatt: nekünk, a tanügy rangosztályba nem vágyó, szegény napszámosainak is megengedhető egy kis feljajdulás! A legutolsó iskolai év statisztikája szerint egyházunk középiskoláiban 365 tanár működik; s e tekintélyes számnak alig tizedrésze az, kinek fizetése az állami tanároknak eddigi fizetését megüti; a többieké e mértéken — még pedig a legtöbb esetben sokkal — alul marad. S e sanyarú állapotoknak orvoslására a közel jövőben semmi kilátás nincs! Nagyon jól tudom, hogy a szentesítés végett fölterjesztett zsinati törvény megszabja a tanári fizetés minimumát, nagy szerényen, mégis oly összegben, mely a mostani állapothoz képest jelentékeny haladást mutatna; de meg vagyok arról győződve, hogy ennek végrehajtása egy évtized alatt is alig fog megtörténhetni. Nem szegénységünk erre nézve az akadály. A magyar kálvinista nép nemcsak nem szegényebb a többi keresztyén hitfelekezetü lakosságnál, hanem egészben véve módosabb, tehetősebb. De az a nagy baja, hogy különösen a hol nagy tömegben lakik, nagyon megcsappant benne az áldozatkészség; hogy középintelligenciájában kevés a hitbuzgóság. Egészen még nem halt ki, de ennek a társadalmi osztálynak nagyon megcsökkent a hittevékenysége. A Kalocsa Balázsok, Soltrák, Soós Gáborok és Kun Kocsárdok példája bizonyítja, hogy a protestáns áldozatkészség, mely intézeteinket a múltban megteremtette, itt-ott még fel-felcsillan. S hogy nem csak a nagyok fejedelmi adománya, de a kicsinyek filléreinek összege is mit tehet a tanügy érdekében: szépen bizonyítja azon egy pár egyház példája, a mely a legutóbbi években önmegadóztalás utján hozta meg áldozatát iskolája fölvirágoztatására. Ismétlem tehát, hogy nem szegénységünk fogja meggátolni a zsinati törvények említett pontjának végrehajtását, hanem az, hogy sok helyen a fentartó testületek vezetőiben nincs meg az iskolaügy iránt az a nemes buzgóság, a mi annak felvirágoztatására okvetetlen szükséges volna. Saját intézetünk szomorú példájából kellett ezt tapasztalnom. A főgimnáziumunkat fenntartó gyülekezet hazánk református egyházai közölt népességére nézve 7-ik, s intelligenciára is egyike az elsőknek; népe jó módú s az egyházi adó az állami adónak csak két percentjét teszi. Főgimnáziumának fentartására az egyház saját jövedelméből egy krajcárt sem fordít, hanem annak összes költségeit saját régebbi alapítványainak jövedelme és a város által nyújtott évi segély fedezi. S mégis egyházkerületünk azon mintegy 10 évvel ezelőtt hozott intézkedésének, melylyel a tanári fizetések és ötödéves korpótlékok minimumát megállapítja, egyházunk máig sem tett eleget. Egyházkerületünk többi intézeteinek tanárai már évek óta húzták a megállapított fizetést és lakáspénzt, midőn végre, mintegy négy évvel ezelőtt, a lakáspénzt egyházunk az ujabban nyert városi segélyből nekünk is megadta, de az ötödéves korpótlékot, amit pedig egyházkerületünk minden többi intézeteinek tanárai már szintén évek óta élveznek: mi még mindég hiában várjuk! (A vezetőkben, az elöljárókban lehet itt a hiba. Szerk.)