Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-08 / 23. szám

mennyiben a jelen törvény rendelkezéseivel nem ellenkeznek, változatlanul fentartatnak«, a bevett vallásfelekezetekről pedig külön fejezet nem intézkedvén: könnyen jöhetnek idők, midőn egyes hatóságok vagy bíróságok a törvényhozás minden külön intézkedése nélkül a törvény homályos szövegéből jogot vesznek maguknak arra, hogy ev. ref. egyházainknak az ingatlan birtokszerzést megtiltják, vagy megakadályozzák, egyházi szolgáltatásaink közigazgatási uton való behajtását pedig megtagadják. Óhajtandó tehát, hogy a törvény e tekintetben világosabb legyen. A mi a törvényjavaslat lényegét illeti, annak szellemében az igaz szabadelvüség jut kifejezésre, megfelel azon lelkiismeret szabadságnak, a melyet evangéliumi egyházunk mindig hirdetett : méltán üdvözöljük tehát örömmel a javaslatot és óhajtanunk kell, hogy némi átalakítással mielőbb törvénnyé váljék. Az iránt azonban nem lehet kétség, hogy e törvény életbeléptetése az egyházi fegyelmet nálunk is nagyban lazítani fogja és a fegyelem kezelését megnehezíti. Mert egyesek ugy, mint egész gyülekezetek egyszerűen a törvényes formák megtartása, illetőleg uj elnevezés felvétele mellet kiléphetnek az ev. ref. egyház kebeléből a nélkül, hogy lényegében hitöket, egyházukat megtagadták volna, a nélkül, hogy más egyházba átléptek volna, a nélkül, hogy a közvélemény előtt erkölcsi tekintélyük, elismertetésük valamit veszítene. És nagyon félő, hogy a vagyoni terheltetéssel való szabadulás vágya, a sértett ambitio, a boszu és harag, a pártoskodás és visszavonás, a felsőbb hatóságokkal való összeütközés, sokakat el fog tántorítani az ősök nyomai által megszentelt ösvényről. Ács. Antal Gábor. ISKOLAÜGY. Az országos protestáns tanáregyesületről. Eme fontos szövetkezetéről a két evang. egyház tanárainak érdekes rellexio jelent meg a Prot. Közlöny f. évi 22-ik számában Váró Ferencz nagyenyedi főgimn. igazgató tollából. Rokonszenvvel viseltetik az egyesülés iránt, de kifogásai vannak az egyesülés tervezett módja ellen. Központi és helyhez kötött szervezet nélküli egyesülést kiván; személyenként való belépés helyett, ős protestáns typus szerint, testületi belépést indítványoz, mit a következőleg gondol. »Egyesületünk — úgymond — legyen a prot. tanárkarok szövetkezése. Minden egyes prot. tanintézet tanártestülete, mint ilyen, lép be. Minden belépő tanárkar, tagjai számának arányában, évenként bizonyos összeget, 50—80 koronát, fizetne a szövetkezet céljainak anyagi előmozdítására. Ez összeget összeadhatják a magukéból, de megszerezhetik társadalmi uton is, vagy fizetheti maga a fentartó testület, az mindegy. Legjobb, ha a tanárkarok magokat helybeli közművelődési tevékenységre testületileg kötelezve, társadalmi uton szerzik meg azt. A szövetkezetbe belépett mindenik testület évenkint két-két képviselőt küldene a szövetkezet közgyűlésére. E képviselők mérsékelt költségeinek fedezésére a fentartó testületek volnának megkérendők. Protestáns iskolafentartók ily nemes érdekkel szemben nem is lesznek szükkeblüek. Utolsó esetben, e kiadás fedezete is társadalmi tevékenység utján volna megszerezhető. A szövetkezet évi gyűlése mindig más-más protestáns egyházkerület kebelében, azon intézet székhelyén tartatnék meg, a melyet az illető egyházkerület tanárkarai közmegegyezéssel nagy többségi határozattal erre kijelölnek. Tagjai a gyűlésnek, a tanárkarok képviselőin kivül, a szövetkezet kötelékében álló mindazon tanárok, a kik a gyűlésre személyesen megjelentek. Az évi gyűlés tárgyainak előkészítéséről, az egész programúiról, a gyűlés vezetéséről, a szövetkezet folyóiratának az egyesületi év egész folyamában való szerkesztéséről azon egyházkerület tanárkarai gondoskodnak, a melyben az azon évi gyűlés tartatik. Ők választanak tehát elnökséget, jegyzőket és szerkesztőt azon évre, rendszerint a maguk soraiból. Csak a tagdíjak s egyéb évi jövedelmek kezelése volna, célszerűségi okokból, állandóan egy, pl. a budapesti ág. ev., vagy ev. ref. tanárkarra bízandó, oly módon, hogy az ennek kebeléből választott és ellenőrzött pénztárnok, az évente megállapítandó költségvetések értelmében, vegye be a jövedelmeket s fizesse a folyóirat-szerkesztés, kiadás és más tételek számláit. Minden évi gyűlés tárgyainak megállapításánál az elnökség tekintettel legyen a megelőző gyűlések határozataira, általában az időszerű kérdésekre kiválóan azokra, a melyek iránt protestáns tanári közvélemény alakulása, érvényesülése eminens érdeknek látszik. Minden gyűlésnek rendes tárgya legyen a helybeli és azon kerületbeli intézetek állapotának, fejlődésének, tanáraik helyzetének, a társadalomhoz s a föntartó testülethez való viszonyuknak ismertetése, érdekeiknek a szövetkezet elfogulatlan nyilatkozataival, szakértői tekintélyével és erkölcsi erejével való támogatása végett. A gyűlés tárgyalásairól a szövetkezet évlapjai. mint folyóirat, számolnának be a nyilvánosság előtt. E folyóirat ivszáma s megjelenésének terminusai évről-évre volnának megállapítandók. Nyomatásáról, melynek költségeit a várható előfizetéseken fölül, a szövetkezeti tagdíjak fedeznék, az azon évi elnökség és szerkesztő gondoskodik. Hely adandó a folyóiratban a gyűléseken fölmerült elméleti és gyakorlati kérdések fejtegetésének, rovatok nyitandók ismertetések, bírálatok, tanügyi krónika, egyesületi közlemények számára. Oly szaktudományi dolgozatokkal, a milyenek számára szakközlönyök léteznek, a szövetkezet folyóirata nem terhelendő. A folyóiratból minden belépett tanártestületet, illetőleg intézetet, két-két példány illetne.