Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-08 / 23. szám

A szövetkezet oda hat, hogy akár protestáns kerületenkint, akár, ha lehet, vidékenkint vegyesen, fiókszövetkezetekké is alakuljanak a testületek, vándorgyűléseket tartva, még pedig itt már nem képviseleti tényezőkkel, hanem az érdekelt tagok egyetemes részvételével, a föntartóknak, szülőknek, társadalomnak vendéglátó támogatása mellett. E fiókszövetkezetek saját körükben az országos szövetkezet keze alá dolgoznának. Hivatalos közlönyük a közös folyóirat volna. Minden egyes tanártestület is, mely a szövetkezetnek tagja, ha szükségét látja annak, hogy intézete székhelyén társadalmi kiható tevékenységet szabályozottan folytasson: erre vonatkozó statutumait az országos szövetkezetnek jóváhagyása alá terjesztve, mint annak helyi szerve működhetnék (az országos középiskolai tanáregyesület vidéki körei módjára.) Eddig javaslatom alapvonásai. Mit várhatok tőle? Első sorban azt, hogy a szövetkezetbe lépett testületek mindenikében általánosabb, kikerülhetetlenebb, tárgyilagosabb lesz ez érdeklődés a felszínre kerülő kérdések iránt, mint volna akkor, ha az egyesület egyes önkéntes tagokból állana, a kiknek tevékenységét egyszerűen nyughatatlanságnak bélyegezheti a be nem lépő társak életfilozófiája. Várom továbbá azt, hogy e szövetkezet, melyet testületek alkotnak, az Országos Középiskolai Tanáregyesülettel, melyet egyének alkotnak s melynek közülünk is számos tagjai lesznek, oly viszonyban fog állhatni, a mely viszonynál fogva egymás érdekköreit és céljait inkább kiegészíteni, mintsem csorbítani és zavarni fogják. Várom pedig mindenekfelett azt, hogy évenkint más-más protestáns kerület feladata'levén a szövetkezet gyűlésének vezérletet, anyagot, formát adni, szellemét irodalmi kifejezésre juttatni: a protestáns tanügy fejlődésének erős hullámai egy-egy évtized alatt az egész országot ismételten végigmossák, feloldva, elsöpörve a mi netalán elsöpörni való, de viszont mindenünnen hozva és mindenütt lerakva uj és dus tenyészet tápláló elemeit* Eddig a Váró ellenjavaslata, mely meleg ügyszereteténél, komoly szakszerűségénél és gyakorlatias vonatkozásainál fogva nagyon megérdemli azt, hogy vele a Tiszántúli Tanáregyesület vezérférfiai, a prot. tanáregyesület barátai és a juliusi szervező gyűlés behatólag foglalkozzanak. Nekünk ugy tetszik, hogy a Váró-féle ellenjavaslatban több lélek és élet van, mint az eredeti javaslatban. Ne kicsinyeljük az eszmék versenyét: hadd győzzön a jobb! Mert bizony ideje már, hogy a prot. tanárvilág felserkenjen letargiájából, hogy világosodjék meg előtte magasztos testületi célja s evangéliumi dicső hivatása; hogy szerezze vissza magának azt a súlyt és tekintélyt, iskoláinak azt a népszerűséget és keresettséget, melylyel a prot. tanári kar és iskolák valamikor birtak ebben az országban! Református tanári értekezlet. Erdélyi kollégiumaink tanárainak részvételével Székely-Udvarkelytt. Ez évi május 14-edike örömnap volt a székelyudvarhelyi kollégiumra nézve, mert ekkor érkeztek meg egyházkerületünk hat kollégiumának tanárai, hogy megtartsák még a hatvanas évek elején rendszeresített értekezlet cimü közgyűlésüket. Csaknem mindannyian egyszerre érkeztek a délutáni vonaton a hat kollégiumtól harmincötén, kiket intézetünk tanárai, Sebesi Ákos főgondnokkal és a városunk kebelében vendéglátóul ajánlkozott szives házigazdákkal egyetemben örvendezve vártunk. Minden vendéglátó sietett vendégét hazaszállítani. A helybeli Jótékony Nőegyesület ugyan e napon rendezvén nyári tánckoszoruját, vendégeink szívesek voltak ott is megjelenni. Bezárta e napot az ismerkedő, találkozó estély egyik szállodában. Május 15, hétfő, a tanácskozás első napja. Alkalmi imával nyitotta meg intézetünk vallás-tanára Zayzon János. Ezt követte Sebesi Ákos fögondnok megnyitó és Gönczi Lajos igazgató üdvözlő beszéde. A jegyzők kinevezése, a tagok szokásos számba vételére jött a különféle bizottságok, u. m. gyámintézeti számadás-vizsgáló, könyvtárt, természetrajzi szertárt, természetrajzi-gyüjteményt, intézeti berendezést megtekintő bizottságok kiküldése. Nagy örömmel vette a közgyűlés, hogy megjelenésükkel megtisztelték báró Kemény Béla egyházmegyei fő-, Ugrón János szintén egyházmegyei algondnok, Ugrón Zoltán egyházmegyei képviselő, Menyhárt András esperes. Nem lehettek jelen: Gyárfás Domokos egyházmegyei főgondnok, iskolánknak ma is mondhatni tiszteletbeli főgondnoka, a ki mind e mai napig szívvel-lélekkel figyeli intézetünk dolgait és Gyárfás Endre kollégiumi algondnok, de jelen volt a naponkénti tanácskozás alatt: dr. Mezei Ödön kollégiumi algondnok és egyszersmind intézeti orvos. A leiratok között legelső a főtiszteletü püspök uré, melyben tudatja, hogy sokféle teendői miatt ezúttal nem vehet részt az értekezletben. Sajnálattal vette tudomásul a testület elsőrendű elnökének távol maradását. És most következett a helybeli igazgató Gönczi Lajos alapszabályszerü előterjesztése az intézet tizenhét éves életéről, t. i. az 1876-ban itten tartott érlekezleti gyűléstől máig. Ez előterjesztés egy hatalmas tükör darab, melybe a ki belenéz, ha van szeme a látásra, lesz mit meglásson. Megláthatja pl., hogy szegényes intézetünk hogyan építette a közelebbi években újra az egész második emeletet, s hogyan alakította át az épület többi részeit mintegy 50,000, azaz ötvenezer forinttal; hogyan rendszeresíteti a régi öt mellé még három rendes tanári széket; hogyan alapította meg az intézet jóltevőinek arcképcsarnokát, még pedig legnagyobb részben a nagyhírű Barabás Miklós képíró ecsete által, ki maga is mint egyik jóltevőnk szerepel, ajándékul készítvén Gál Mihály egyik alapítónk arcképét; hogyan rendezte újra könyvtárát mintegy ezer forint költséggel és igy tovább és igy tovább. Mindezeket tette, teszi azon intézet, melynek épületét 1848-ban teljesen feldúlta volt a felbőszített Landsturm természettani szertárát, természetrajzi gyűjteményét, ifjúsági könyvtárát ugyanakkor megsemmisítették, arany és