Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-25 / 21. szám

maznak. A hildesheimi évkönyvek Szent Istvánnal egykorúak; az altaichi évkönyvek pedig első királyaink koráról adnak megbizható felvilágosításokat. A szorgalmas tudós tehát éppen nem végzett felesleges munkát, midőn ezeket az értékes kútfőket a geográfusra nézve is hasznosítja. Még nagyobb gondot fordított a hazai történeti kútfők összeállítására, nemcsak azért, mivel azok minket közelebbről érdekelnek, de főleg azért is, mert azokban a földrajzi adatok számosabbak. A legendákban számos földrajzi elnevezéssel és elődeink műveltségi állapotára vonatkozó adatokkal találkozunk. Szent Gellért legendájából megtudjuk pl., hogy az erdélyi sóbányákat már Szent István királyunk idejében művelték. Megtudjuk, hogy Szent Gellértet Vatba és társai Kretnfdd hegyéről (de monte Kreenfeld) taszították le a Duna hullámaiba. A mai Szent Gellértet tehát akkor Kreenfeldnek nevezték. Anonymusnál Magyarország hegyeinek, folyóinak és helységeinek régi elnevezéseivel találkozunk. Rogerius mester váradi kanonok «Siralmas énekéből* kivehetjük, hogy IV. Béla alatt Magyarországnak 72 vármegyéje volt. Említést tesz Budáról, hol IV. Béla a böjtöt szokta tölteni. Pestről azt mondja, hogy nagy és igen gazdag német város volt. Badna, mely ma Erdélyben kis oláh falu. a tatárjárás előtt szintén gazdag német város volt. Tamáshida (Pons Thome) abban az időben ugyancsak nagy német város volt a Kőrös folyó mellett. Helyén ma Tamásda falu épült. Esztergom város lakói a tatárjárás idején magyarokból, frankokból, azaz németekből és lombardokból, azaz olaszokból álltak. Tamás spalatói esperes »Historia Salonitá«-ja az országnak a tatárjárás idejére vonatkozó társadalmi viszonyairól és a nép erkölcseiről tartalmaz érdekes adatokat. Kézai Simon krónikája azt állítja, hogy a pogány magyarok Gellért csanádi püspököt Pesten, egy hegyről kocsijával letaszították. A Gellérthegyet tehát akkor pesti hegynek nevezték, mert Pest városának akkor még a Dunántúlra is kiterjedt határába esett. A geografusra nézve is becses munkák még: az 1830-ból eredő budai minorita krónika; az 1350-iki budai krónika, mely utóbbi »Chronica Hungarorum« cim alatt 1473-ban Hess András budai nyomdájában nyomatott; az 1358-ban napvilágot látott »Cronica de Gestis Ungarorum«; a Turóczy krónika 1483 és 1488-ból. Különös jelenség, hogy a Horvát-Szlavon- és Dalmátországokra vonatkozó irodalom nagyon szegény. Magyar nyelven alig jelent meg valami róluk. Latin, olasz és német nyelven azonban több mű foglalkozik a magyar korona tartományaival. Annál gazdagabb a magyarországi vármegyéket tárgyaló monográfiái irodalom. Szepesmegyéről 15, Liptóról 13, Baranyáról 12, Pest-Pilis és Soltmegyéről 7 monográfia jelent meg. Még számosabbak a helységek monográfiái. Budapestről 120, Balatonfüredről 20, Beszterczebányáról 12, Pozsonyról 27, Komáromról 15, Egerről 13, Eperjesről, Esztergomról, Kassáról és a mehádiai fürdőről 11 monografia szól stb. A külföldet tárgyaló magyar földrajzi irodalom elég gazdag és élénk. Kitűnik belőle, hogy hazánkfiai a múltban is érdeklődtek a külföld iránt s tapasztalataikat honfitársaik részére hasznosították. Farnadi Miklós, Pécsváradi Gábor, Alsósztregovai Rimái János, Kakas István, Tek tander György és Szepsi Csombor Márton útleírásaik rendkívül érdekesek. Dr. Havass Rezső fáradhatatlan és kitartó kutatásainak sikerült földrajzi irodalmunk múltjának eddig sokismeretlen részletét megvilágítani. A hazai vonatkozású földrajzi irodalom nyomait annak úgyszólván a csirájáig vezette vissza. Könyvét alapos tanulmányra valló bevezetés előzi meg, a melyben a szerző mintegy a programmját közli az olvasóval. Könyve nem száraz repertórium, a könyvészeti adatokat számos becses észrevétel és utasítás teszi használhatóbbá és változatosabbá. Munkájában a könyvész és a tudós kezet fog, hogy az irodalomtörténésznek a feladatát lehetőleg megkönnyítse. A könyv rendszere, mely a tárgyak szerinti csoportosítást és a betűsort egyaránt figyelembe veszi: a könyv használhatóságát csak megkönnyíti. A könyv külső kiállítása is csinos. A nyomás tiszta, a betűk könnyen olvashatók. A cimeket mind kövér betűkkel szedték s igy a keresés fárasztó munkája legalább nem jár szemrontással. A szorgalmas tudósnak mindenre kiterjedt figyelme a munka végén felsorolja azokat a könyvtárakat, a melyekre munkája fonalán hivatkozott. Végül gondos tárgymutató (index) betűrendben összefoglalja a nagy munka gazdag tartalmát. Hogy a munka talán nem egészen teljes: az ilyes természetű müveknél majdnem kikerülhetetlen. A fáradhatatlan kutató mindig uj és uj adatokra találhat, melyekről csak rövid idő előtt is alig lehetett sejtelmünk. De hogy Havass Rezső tanár gazdag garmadát gyűjtött egybe és hogy másoknál messzebbre vezette vissza földrajzi irodalmunk múltját: ez tagadhatatlanúl érdeme. Érdeme a tudomány iránt való igaz lelkesedése is, melylyel költséges munkáját a saját költségén, anyagi áldozatok árán is kinyomatta. —s. BELFÖLD. Törvényjavaslat a vallás szabad gyakorlatáról. I. FEJEZET.* Általános határozatok. 1. §. Mindenki szabadon vallhat és követhet bármely hitet vagy vallást és azt az ország törvényeinek, valamint a közerkölcsiség kívánalmainak korlátai között külsőképen is kifejezheti és gyakorolhatja. Ennélfogva senkit sem szabad törvényekbe vagy a közerkölcsiségbe nem ütköző akármely vallási szertartás gyakorlásában akadályozni, avagy hitével nem egyező vallási cselekmény teljesítésére kötelezni. 2. §. A polgári és politikai jogok gyakorlására való képesség a hitvallástól teljesen független. 3. §. Vallási hite vagy egyházi szabályai senkit sem menthetnek fel törvényen alapuló bármely kötelesség teljesítésétől. 4. §. Egyházi fenyíték nem alkalmazható senki ellen azon okból, mivel az illető törvényben rendelt valamely polgári kötelességét teljesítette, vagy törvényben tiltott valamely cselekvést nem vitt véghez, vagy pedig, mivel törvény által engedett polgári jogait szabadon gyakorolta. 5. §. Valamely vallásfelekezetből kilépni, vagy valamely vallásfelekezetbe belépni mindenkinek szabad a törvényekben megállapított feltételek alatt. * Ezt a nagyfontosságú törvényjavaslatot a május 17-iki üléssen terjesztette a képviselőház elé gróf Csáky A. kultuszminiszter. Indokolásának általános részét most, a többit jövő alkalommal közöljük. SzerJc.