Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-25 / 21. szám

6. §. A latin és görög szertartású katholikus, az evang. református, az ág. hitv. evangélikus, a görög-keleti szerb és görög-keleti román, valamint az unitárius egyházakra és híveikre, nemkülönben az izraelitákra vonatkozó jogszabályok, a mennyiben a jelen törvény rendelkezéseivel nem ellenkeznek, változatlanul fentartatnak. II. FEJEZET. A törvényesen elismert vallásfelekezetekről. 7. §. Törvényesen elismert vallásfelekezetté való alakulás a következő feltételek alatt történhetik: 1. Tartoznak azon állampolgárok, a kik törvényesen elismert vallásfelekezetté alakulni kívánnak, a hitéletre vonatkozó összes rendelkezéseket magában foglaló szervezési szabályzatot készíteni, melyben különösen a hitelvi vagy erkölcsi tanokra, az isteni tiszteletekre, valamint a tisztviselők és más alkalmazottak felett gyakorlandó fegyelmi szabályokra vonatkozó rendelkezéseknek is benn kell foglaltatniok. 2. Tartoznak legalább egy egyházközség felállítását és fentartását biztosítani. 3. Tartoznak az 1. pontban említett szabályzatot a kormánynak jóváhagyás végett bemutatni. A jóváhagyás megtagadandó, ha a kifejtett hitelvek vagy tanok, isteni tiszteletek, vagy a tervezett szervezet a fennálló törvényekkel vagy a közerkölcsiséggel ellentétben állanának, vagy ha a törvényesen elismert gyanánt megalakulni kívánó vallásfelekezet elnevezése a törvényesen bevett, vagy a már korábban törvényesen elismert gyanánt megalakult vallásfelekezeteket sértené. 8. §. A törvényesen elismertnek nyilvánított vallásfelekezetek szabadon gyakorolhatják a nyilvános, közös istentisztelet jogát, maguk intézkedhetnek minden vallási és egyházi ügyeikben és jóváhagyott fegyelmi szabályaik alapján arra jogosított hatóságaik által gyakorolhatják saját hiveik fölött az egyházi fegyelmet. Testi büntetésnek, vagyoni bírságolásnak és eljárásnak azonban egyházfegyelmi büntetésül alkalmazása tilos. Végül a törvényesen elismertnek nyilvánított vallásfelekezetek önmaguk kezelhetik egyházi, nevelési vagy jótékonysági célokra szolgáló alapítványaikat. Ezen vallásfelekezetek, mint jogi személyek, egyházi szükségleteik fedezésére vagyont is gyűjthetnek s e célból igénybe vehetik híveik anyagi hozzájárulását. Azonban: a) ingatlan vagyon szerzése csak imaházak, paplakok, iskolák és egyházi vagy iskolai alkalmazottak részére szolgáló lakházak építéséhez szükséges telkekre s temetőkre szorítkozhatik; h) egyházi adó s egyéb szolgáltatások csak a jóváhagyott szervezeti szabályzat vagy az egyházközségi szabályokban meghatározott alapon és módon vethetők ki. Ezen szolgáltatások közigazgatási uton való behajtásának azonban nincs helye. 9. §. A törvényesen elismertnek nyilvánított vallásfelekezetek, iskolák, valamint kisdedóvodák és gyermekmenedékházak felállítására, fentartására és vezetésére nézve azokat a jogokat gyakorolják és azoknak a rendelkezéseknek vannak alávetve, a melyeket iskolaügyi törvényeink az iskolákat (kisdedóvodákat stb.) fentartó társulatokra vonatkozólag tartalmaznak. 10. §. Az egyházközség megalakítása a törvényhatóság első tisztviselőjének bejelentendő. Ez alkalommal az egyházközség helyi szabályai is bemutatandók, melyeknek az egyházközségi területkör helyi határait okvetlenül megjelölniük és egyházközségi elöljáróságot szervezniök kell. 11. §. A szabályszerüleg megalakult egyházközségek tagja mindaz, ki az illető vallásfelekezethez tartozik, s az illető egyházközség területén lakik. Az egyházközségi elöljáróság a tagok nyilvántartásáról gondoskodni köteles. 12. §. Lelkész és egyházközségi előljáró a felekezetnek csak oly tagja lehet, a ki magyar állampolgár s polgári és politikai jogai teljes birtokában van, kinek erkölcsi és állampolgári magatartása kifogás alá nem esik, és a ki képesítését Magyarországon nyerte. 13. §. A lelkészek és egykázközségi elöljárók alkalmazására jogosultak kötelessége a lelkészül és egyházköz • ségi elöljáróul kiszemelt egyént az illető törvényhatóság első tisztviselőjének bejelenteni. Ezen hatóság a 12. §. rendelkezésein alapuló netáni ellenvetéseit indokoltan közli a lelkész vagy előljáró alkalmazására jogosulttal. A hatósági ellenvetések ellen a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felebbezésnek van helye. Ha a felebbezésnek hely nem adatik, az illető egyén nem alkalmazható. 14. §. Ha valamely lelkész vagy egyházközségi elöljáró a magyar állampolgárságot elveszíti, vagy állam elleni bűncselekményt követett el, vagy oly büntetendő cselekményben találtatott vétkesnek, a mely nyereségvágyból származik, a közerkölcsiségbe ütközik, vagy közbotrányt okozott: a kormány rendeletére hivatalától eltávolítandó. Ha valamely lelkész, vagy egyházközségi előljáró oly állam-ellenes magatartást tanúsít, a mely hivatalában való további megmaradását az állam érdekeire nézve veszélyesnek tünteti fel, a kormány annak hivatalától való eltávolítását követelheti. Ha az eltávolítás az arra hivatottak által, kellő időben nem foganatosíttatik: a vallás- és közoktatásügyi miniszter az illető egyházközséget feloszlottnak nyilváníthatja. 15. §. Ha az egvhaz több oly egyházközségből áll, melyek egységes egyházszervezetben egyesülnek, köteles a vallás-felekezet valamely felsőbb elöljáróságot szervezni, mely az egyházat a polgári hatósággal szemben képviseli. Az ily elöljáróság, illetőleg képviselet tagjai, személy változás esetén is, mindig bejelentendők megerősítés végett a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, ki a megerősítést a 12. §-ban felsorolt kellékek hiánya alapján megtagadhatja. 16. §. A vallásfelekezet egyházi feje, vagy védura oly egyén, vagy hatóság, mely a magyar állam kötelékein kivül álló, nem lehet és a vallásfelekezet semminemű egyházi függésben külföldi egyéntől, vagy hatóságtól nem állhat. 17. §. Minden változtatás, mely a vallásfelekezet jóváhagyott szervezeti szakványaiban később eszközöltetik, a vallás- és közoktatásügyi miniszternek esetről-esetre bejelentendő. Ha ezen változtatás a 7. §-ban kiszabott feltételeknek meg nem felel, a 4. §. rendelkezéseivel ellenkezik, vagy ha az egyházi határozatokban, ima vagy tankönyvekben oly rendelkezés, határozat vagy tan foglaltatnék, mely a vallásfelekezet tagjainak állampolgári kötelességeik teljesítését tiltaná, vagy a törvényekben tiltott cselekményeket rendelne: a törvényesen elismert vallásfelekezetté nyilvánítás a kormány által haladék nélkül visszavonandó.