Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-25 / 21. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szei-Uesztffslg: IX. kerület, Pipa-utca 23. szú irt, hová a késiratok cimzendök. Kiadó-liivntiil : llor» yánszku Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minilcii csii.örtökön. ElőUzet^.sl Ara : Félév ra : 4 frt SO kr; egész évra : 9 frt. Xyyes fám ára 20 kr. A vallás szabad gyakorlata. Vallásügyi miniszterünk május 17-én terjesztette be egyházpolitikai javaslatainak harmadikát: a vallás szabad gyakorlásáról szólót. Bennünket ez is közvetlenül érdekel. Szövege és indokolásának általános része Lapunk más helyén egész terjedelmében olvasható. Nem bocsátkozunk most a javaslat részletes bírálatába, csak alapelveiről és ama vezérszempontokról akarunk megemlékezni, melyek a javaslatból kiemelkednek s melyeket a tervezet áttekintéséhez, megértéséhez és elbírálásához tudni szükséges. A vallásfelekezetek államjogi helyzetében a javaslat három kategóriát állapít meg. Lesznek ezután 1. Törvényesen bevett vallások', a latin és görög szertartású katholikus, az evang. református, az ág. h. evangélikus, a görög keleti szerb és román, az unitárius és az izraelita hitfelekezetek, melyeknek eddigi államjogi és felekezetközi jogszabályai, a mennyiben a jelen törvény rendelkezéseivel nem ellenkeznek, változatlanul fentartatnak. 2. Törvényesen elismert vallásfelekezetek, melyek a javaslat II. fejezetében felsorolt feltételek mellett egyházi közösséggé szervezkedhetnek. 3. A bevett és elismert felekezeteken kivül álló vallások, melyekről a III. fejezet rendelkezik, lehetővé tévén azt, hogy egyesek és egész csoportok felekezeti köteléken kivül élhessenek. A javaslatnak az az egyik jellemző vonása, hogy nem érinti az eddig fennállt, történeti joggal biró, bevett vallásokat sem jogaikban, sem szervezetükben. Ezek megmaradnak az eddigi status quo-ban, vezér vallási helyzetökben, állami gyámolítás és assistentia előjogaival. A változás itt csak abból fog állani, hogy a zsidó vallás is a bevett és állami protekciót élvező vallások közé emeltetik. És igy a javaslat a történeti alapra helyezkedik, nem szakít a bevett vallások rendszerével, a bevett vallásokat továbbra is közjogi korporációknak tekinti, sőt az újonnan alakuló felekezetekre is kiterjeszti a testületi jogot, habár megszorítva és szigorúbb feltételekhez kötve. A történeti alap eme gondos szemmeltartása egyik fényoldala a törvényjavaslatnak. Sajnálni lehet azonban azt a tulóvatosságot, hogy a bevett vallások államjogi függő kérdéseit megoldani a törvényjavaslat meg sem kisérli. Ezek egyik részére vonatkozólag kilátásba helyezi ugyan az indokolás, hogy speciális törvényalkotás utján fognak szabályoztatni. Ilyenek: a legfőbb kegyúri jog, a tetszvényjog, a főfelügyeleti jog, az állami jogsegély, a kegyúri jogok, a felekezeti alapok és alapítványok kezelésének ügye. Az államhoz való jogviszonynak több igen fontos ágáról azonban említést sem tesz a miniszter: még csak kilátásba sem helyezi a kath. autonomia, az alapok és alapítványok jogi természete, a bevett vallások tökéletes jogegyenlősége, a protestáns egyházak állami dotaciója kérdéseinek rendezését. Eme legvitálisabb egyházpolitikai kérdések fölött egyszerűen átsiklik a javaslat. Ez a tulóvatosság, sőt bátortalanság egyik nagy gyengéje a törvényjavaslatnak. A milliókat számláló egyházak nagy érdekeivel nem törődik, a néhány ezernyi lélekből álló szektákat részletes törvény által egyháztestületi jogokkal ruházza föl. A javaslat érdemileg a lappangó szekták és a felekezetnélküliség törvényesítése. Világosan megmondja ezt maga az indokolás is. Eddig a baptisták, nazarénusok, szabadkőművesek, felekezetnélküliek hazánkban exlex állapotban, ignorálva settenkedtek; e törvényjavaslat által szabad vallásgyakorlatot nyernek, törvényes existentia biztosíttatik nekik és minden alakulandó felekezetnek, lehetővé tétetik az egyénre nézve a lelkiismeret teljes szabadsága: áttéréssel, kitéréssel, vallásnélküliséggel stb. E tekintetben a javaslat a legmesszebb menő szabadságot biztosít, midőn alapelvül azt mondja ki, hogy senkit sem szabad sem vallásbeli meggyőződésében, sem ennek külső