Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-25 / 21. szám

gyakorlásában korlátozni; egyéb korlátja nem lesz a vallás szabadságának, mint az állami törvények s a közerkölcsiség szempontjai. A hit és lelkiismereti szabadság biztosításában egész a radikálizmusig liberális a törvényjavaslat. Elvi szempontból ez a másik fényoldala a törvényjavaslatnak. A szekták és a vallásnélküliség törvényesítése azonban elég szigorú föltételek mellett van tervezve. Az egyéni vallásszabadság csaknem korlátlan, de a törvényes elismerés feltételei és az egyházi testületi jog megnyerése elég szigorú állami, politikai és nemzeti feltételektől van függővé téve. E téren a bevett vallások sokszoros jogi előnyben lesznek az elismertek felett. Az elismerendő vallásfelekezetek confessiót és szervezeti" szabályzatot tartoznak készíteni, azokat jóváhagyás végett a kormánynak bemutatni, lelkészeik és egyházi hatóságaik állami megerősítés alá esnek, magyar ho nossággal és hazai minősítéssel kell hogy bírjanak, egyházi határozataiknak és adóiknak behajtásához az állam nem nvujt assistentiát, gyülekezetté alakulásuk minden egyes esetben speciális engedély mellett lehetséges, vegyes vállá SÍI községekben községi segélyre igényt nem tarthatnak stb. Szóval a fennállhatás anyagi feltételeit az elismert vallásoknak nem biztosítja az állam, mig a bevett vallások ezt régebbi törvények alapján mindanynyian élvezik, s e jog élvezetében tovább is meghagyatnak. A javaslaton áthúzódó teljes egyéni vallásszabadság elve összes consequentiáival keresztül van vive. Szabad lesz egy valláshoz sem tartozni, törvényesítve lesz tehát a felekezet- és vallásnélküliség is. Ennek feltételeiről és módozatairól a javaslat III. fejezete szól. Elvileg ez a feltétlen hitszabadság is szép és valóban liberális; de a gyakorlatban a bevett vallások egyházi beléletében, kivált egyideig, sok baji és zavart, fog okozni. A hitnélküliségig kiterjesztett hitszabadság a vallástalanságnak lesz állandó melegágya, a szektáskodás törvényesítése a szervezett egyházaknak csinál veszedelmes konkurrenciát. A mely egyházakban gyenge a hiterő és ellankadt a hitbuzgóság, azok biztosan bomlásnak indulnak. Ebben fog nyilatkozni az uj rendszernek egyelőre a káros hatása. De a hol lélek s ez által fentartott eleven közszellem, evangéliumi erő van a gyülekezetek pásztoraiban és tagjaiban, ott nincs okunk félni a szabadságtól. A protestantizmus, mint a hit és lelkiismereti szabadság gyümölcse, a mig hű marad a maga isteni erőforrásaihoz: Krisztushoz és az ő evangéliumához, addig ne féljen, addig nem félhet a legkorlátlanabb vallásszabadságtól sem. A szabadság a protestantizmus létalapja: e létalap kiterjesztése, általánosítása lényegileg az ő alapelvének. igazságának és szellemi felsőbbségének diadalra jutása. Csak tudjunk bölcsen élni e szabadsággal! Sz. F. Az anyakönyvek jövedelme. Előbb vagy utóbb, mindenesetre be fog következni az anyakönyvek államosítása. A megjelent törvényjavaslat ugy tervezi a dolgot, hogy nem egyszerre az egész országban, hanem a szükséghez képest részletesen, egyes anyakönyvi kerületekben külön fog az állami anyakönyvezés megkezdődni. Részemről e tervet a legnagyobb mértékben szerencsétlennek tartom. Mi szükség van e részletezésre, az ország egyes vidékeinek megkülönböztetésére, elkülönítésére?! Nem gondoltak volna arra a javaslat készítői, hogy igen furcsa állapot lesz akkor, ha p. o. tiz részletben fogják az állami anyakönyvezést az egész országra kiterjeszteni; mert ez esetben a tiz területre nézve külön-külön folytonosan evidenciában kell tartani tiz különböző dátumot, a melyekben t. i. az illető területen az egyházi anyakönyvezés megszűnt és az állami megkezdődött. Vájjon szükséges és amabilis confuzió lesz-e az, ha p. o. Abauj-Tornamegyében 1894. január 1-én, Alsó-Fehérben február 1-én, Aradban március 1-én és igy tovább egész az 1894. év végéig, különböző időpontokban szűnik meg az egyházi s kezdődik az állami anyakönyvvezetés. Már most. mit csinál majd ugy 20—25 év múlva a szegény állami anyakönyvvezető vagy akár biró, kinek az »annus discretionisból« származó minden egyes adat kivonatára nézve utána kell nézni, hogy a kérdéses területen mikor végződött az egyházi és mikor kezdődött az állami anyakönyvvezetés. Minden tekintetben célszerűbb és jobb dolog lenne az állami anyakönyvezést az egész országra nézve egy időben léptetni életbe. De hagyjuk ezt, nem a mi dolgunk. Ám lássa az állam, ha kelleténél több bajt és zavart okoz közegeinek. Én most voltaképen az anyakönyvek után befolyó jövedelmekről akarok egyetmást elmondani. Az anyakönyvekből befolyó jövedelemtől a lelkészek nem egyszerre, hanem fokozatosan fognak elesni, amennyiben az állami anyakönyvek létrejöttéig bevezetett anyakönyvi adatokról »mind az időknek végeiglen« az illető lelkészek fogják a hiteles kivonatokat kiszolgáltatni. Az igy nyert jövedelem azonban a dolog természeténél fogva évről-évre kevesbedni fog s végre, mathematikai nyelven szólva, 0-ra redukálódik. Hogy az ekép elvesztett jövedelemért kár-