Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-12 / 2. szám

a jó cselekedetek szabályozója, mely mindenkinek elébe irja, időleges és örök büntetésekkel való fenyegetés mellett, hogy miképen kell Isten előtt helyesen élni: ennélfogva helyesen lehet és kell a jó cselekedetekről tárgyalnia. A jó cselekedetek isteni rendelet szerint az igaz hitből lesznek, az Isten dicsőségére, »ad glóriám Dei.« A római katholikusokkal szemben azt mondja, hogy szükségesek ugyan a jó cselekedetek, de nem azért, mert megigazulásunk érdemlő eszközei volnának, hanem a következő okokból: 1. Mivel az isteni rendelet által kötelezve vagyunk mind annak teljesítésére, ami Isten dicsőségét mozdítja elő. 2. Mivel illő, hogy irántunk való kegyelmességeért neki kedveskedjünk. 3. Mivel a kegyes gyakorlat erősíti hitünket. A jó cselekedeteket isteni segedelem nélkül — mondja Alvinczi — senki véghez nem viheti; maga Isten kezdi és viszi véghez azokat: mert ő tökéletes, mi pedig tökéletlenek és sok hibával szeplősítettek vagyunk. Ezért bevégzetlen és hibás az életben minden, és ezért nem tehetünk eleget Istennek, s jó tetteink magukban ezért nem tetszhetnek neki. Tetszenek azonban jó tetteink a Krisztusban, a kiben mi magunk is tetszünk Istennek. .ló tetteink tehát meg nem igazítanak bennünket és magukban véve nem is érdemlenek üdvöt; mert máskülönben Krisztus érdeme nem volna tökéletes és üdvezítése nem volna üdvezítés. így tehát méltán kárhoztatható, midőn a papok az érdemet dicsőítik. Mindazáltal ebből nem az következik, hogy megvessük a jó cselekedeteket; sőt inkább az előadott okoknál fogva szükségesnek ítéljük, jóllehet nem mint az üdvnek szerző, vagy érdemlő okát. S eszerint rágalmazók azok, kik azzal vádolják az evangélikusokat, hogy a jó cselekedetek gyakorlásától elvonják az embereket. Végül tizenöt kérdésben levonja a JcorollariumoJcat, vagy következtetéseket. (Folyt, köv.) H. Kiss Kálmán. NEKROLOG. Osváth Imre.* 1808—1892. Olyan jól emlékezem rá, mintha csak tegnap történt volna, 1860-ban hogyan énekeltünk mi katholikusok is ott a sarlíadi református egyház templomában: > Meghalt Széchenyi, Sirnak fiai, Sir, a ki igaz magyar hazafi!* Ami a hazának fájt, fájt az mindig ennek a hajdani hajduvárosnak is, mely ott fekszik délfelé az Arany János Nagy-Szalontájától. Sarkadra is illik, amit Szalontáról énekelgetett Arany János. Jobban már nem ismertethetem. De hát azoknak a városoknak, a melyek mindig résztvettek a haza bánatában, nincs-e joguk rá, hogy * Református papságunk ez egyik Nesztoráról. Áronjaink ez egyik legkedvesebb és legtiszteltebb alakjairól nagyon rokonszenves visszaemlékezést irt Márki Sándor, a »Nagyvára'd« cimü napilapban, »Sarkad bölcsec cim alatt. A római katholikus szerző és az elhunyt derék lelkésztárs iránti tiszteletből ide iktatjuk a szép cikket, Szerb. könvet kérjenek a hazától, mikor az ő polgáraik sorából dől ki egy, a kit siratni annyi az okuk? Ünnep másodnapján, mikor sirba viszik már, hallom a hirét, hogy december 23-án elhunyt Osváth Imre, sarkadi ev. ref. lelkész, a nagyszalontai ev. ref. egyházmegye kiérdemült esperese. Egy ember, a ki jóelőre meghagyta, hogy koporsója fölött az legyen az emlékbeszéd alapmondata: ^Énnekem mind életemben, mind halálomban nyereségem a Krisztus.« (Fii, I., 21.) Egyébb nyereségre sohasem törekedett; de épen ezzel lett a nyeresége annak a vidéknek, hol működnie kellett. Osváth Imre Nagv-Zerinden, Aradvármegyében, 1808. május 23-án született, nemes családból, melynek tagjai már 1609-ben vitézkedtek Aradmegyében. Apja Osváth Péter volt, anyja Virágosy Erzsébet. Az elemi iskolát Zerinden. végezte, a hatosztályu gimnáziumot Hódmezővásárhelyen s 1826-ban irt alá a debreczeni főiskola törvényeinek. Ötven esztendő múlva 131 tanulótársa közül már csak 18-ad magával ülhette meg ennek az eseménynek emlékét. A bölcsészeti és hittani tanfolyamot elvégezvén, akadémiai promócióra vagyis rektoriára a bihari Tépére küldték, honnan három esztendő múlva, a kápláni vizsgálat letétele után külföldi egyetemekre indult, Azonban alig töltött Bécsben félévet, az a megtiszteltetés érte, hogy a debreczeniek káplánul hittak meg Budai Ézsaiás, debreczeni püspök mellé. Az az egy esztendő, melyet a nagyhírű tudós mellett tölthetett, még jobban kifejtette azt az erős történeti érzéket, mely őt mindhalálig jellemezte. Öregedni kezdő szüleinek kérésére hallgatva. 1836. elfogadta a szalontai káplánságot Balogh Péter, a későbbi szuperintendens mellett, 1837-ben pedig kötegyámi rendes lelkészszé szentelte fel Budai Ézsaiás. Megházasodott s 12 esztendőt töltött Biharvármegyének ebben a csöndes kis falujában. A szabadságharc idejében szónoklatokkal buzdította hiveit. A hogy ő maga beszélte, Arany Jánosnál ekkor találkozott először Petőfivel, majd megismerkedett Sárosy Gyulával és Táncsicscsal is, ki a világosi fegyverletétel után bujdokolva, az ő erdőgvaraki tanyáján négy hónapig rejtőzött, mint béres gazda. Gróf Thoroczkayt és gróf Kornisst is ő mentette meg a oroszok üldözései elől. 1849. augusztus 20-án, épen az oroszok ottlétekor, elhunyt Sarkad ref. papja, Veress Ferencz, s alig temette őt el, Zay János, katholikus plébános, kivel imént még versenyezve buzdította hiveit a szabadságharcra, a sarkadiak Osváth Imrét választották meg rendes lelkészül. Öt év múlva elvesztette feleségét, Fónagy Erzsébetet s nagyszámú családjával teljesen elhagyatottnak kellett volna éreznie magát, ha minden idejét igénybe nem veszi egyházközsége, melynek felvirágoztatásán szívvel-lélekkel működött. 1857-ben újra fedette a sarkadiak ref. templomának szép sugár tornyát, melyre büszkék voltak a sarkadiak. mert a hogy mondogatták, annak csak »Linzben volt a párja, azt is megütötte az istennyila«. Számos uj iskolaépületet emeltetett, a régieket kijavíttatta stb. A protestánsok ügyében kiadott pátens által keltett mozgalomban a jelesebb szereplők közé tartozott. Gyakran érintkezett a Tisza-családdal s hozzá fiai tisztelet fűzte Tisza Kálmánt és Lajost, kiknek anyját, gróf Teleki Juliannát is ő és a két Révészt temette. A pátens idejét követő nemzeti felbuzdulásban mint egy nagy református község papja, ő is bőven kivette a részét s lelkes és szép szónoklatai által, melyek nyomtatásban is megjelentek, magára vonta a nagyváradi kerületi törvényszék figyelmét is, mely lázítás cimén egyszer el is fogatta.