Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-04 / 18. szám

évi bérösszegre nézve, elrendelte, hogy nyilvános árverés utján adassék ki a birtok a legtöbbet Ígérőnek s az árverés eredménye s megerősítése majd a junisban Sárospatakon tartandó rendkívüli kerületi gyűlésen fog megállapíttatni. A törvényszéken három ügy tárgyaltatott, két fegyelmi s egy lelkészválasztási. A fegyelmi ügyekben az egyházmegyei ítéletek hagyattak helyben, a lelkészválasztási ügyben pedig megsemmisíttetett az ungi egyházmegyének a csomonyai lelkészválasztás megerősítésére hozott végzése, a mennyiben a ko'rteskedést beigazoltnak találta a bíróság s a megvesztegetett egyháztagokat megfosztotta az uj választásnál szavazati joguktól, de a régi jelöltek között rendeltetett el az uj választás. Harmadnap már csak igen kevesen voltak jelen a gyűlés tagjai, kivált a világi elem, mely eleinte igen szép számú volt, teljesen eltűnt, pedig még mindig voltak fontos tárgyak, igy a miskolczi főleánynövelde ügye, ennek építkezési jelentése, költségvetése, melyek mind tudomásul vétettek ugyan, de nagyobb közönség előtt bizonyára nagyobb elismerésben is részesülhetett volna a méltányolni való, mig egyszerűen csak tudomásul vétettek az egyes pontozatok. A konventhez fölterjeszti a kerület az alsózempléni megye indítványát, hogy a ref. tanítók s énekvezérek fizetése egynek vétessék s az uj országos nyugdíjba ilyen gyanánt jegyeztessék elő. Fölmerült ez a kérdés, mint érdekes intermezzo: a káplán időközben szükségtelenül cserélhet-e helyet?... A szokás szerint döntött a kerület, hogy nem, mert a káplán is hivatalnok. Gyűlés végeztével a jelenlevők éljenzéssel köszönték meg Kun B. püspök s báró Vay Béla gondnok három napon át teljesített elnöki tisztét. w. A heves-nagykunsági egyházmegye közgyűlése. A törökszentmiklósi ref. egyház hivta meg ez alkalommal közgyűlésünket s látta el — hálás elösmerést érdemlő — magyar vendégszeretettel az egyházmegye szép számmal egybegyűlt képviselőit, kik legnagyobb részben már a gyűlést megelőző délután megjelentek, annyival is inkább, mert egyházmegyei lelkészértekezlet is tartatott. A lelkészértekezlet élénk részvét mellett folyt le s indítványai közül egy párral a közgyűlés tárgyai közt találkozunk. Egy igen érdekes mozzanatát nem tudom elhallgatni a lelkészértekezletnek. Arról tudakozódott egyik lelkésztársunk, hogy ha az Istvánkirálynapi nemzeti ünnep megtartására felszólít bennünket a polit. hatóság, mit tegyünk ? Nagy tiltakozás! . . . Nyomban következik a másik kérdés, hát ha a március 15-nek megünneplésére akarják a lelkészt kényszeríteni, mint a hogy több presbyterium már egyházi ünneppé emelte e napot, mit tegyünk? ... Az más! . . . Kell ehez kommentár?! A közgyűlés "12-én reggel nyílott meg, a rendes istenitisztelet végeztével. A tárgysorozat 58 közigazgatási és két fegyelmi ügyet jelölt ki, melyeket a közgyűlés le is tárgyalt ebéd előtt a templomban, délután 4 órától kezdve pedig a városház nagy termében éjféli 12 órára. A tisztikar székfoglalása volt az első nevezetesebb tárgy; kik a mult 10 évi cyklus végén egyházmegyei hivatalt viseltek, mind újra megválasztattak. (A névsort 1. Lapunk megelőző számában. Szerk.) A megválasztott tisztikar nevében Dorogi Lajos esperes mondott köszönetet és ajánlotta fel a megválasztottak szolgálatát. Az örvendezéssel fogadott eme jelentés után a halál áldozatait jelentette be az esperes; a mult gyűlés óta kidőltek sorainkból: Tóth Imre madarasi lelkész. Deák János karczagi tanár kor és betegség által előkészítve már s Füredi Lajos'mezőtúri tanár, kit férfi kora legszebb idején, hirtelen s váratlan ragadt el a halál. Legyen áldott emlékezetök. Tudomásul vétettek esperesnek jelentései az általa kezelt pénzekről s a felmentvény megadatott; különösen örvendetes tudomásul szolgált azon két adomány, melyeket Lossonczy Mihály tanácsbiró s volt zsinati képviselő és Vári Szabó Sámuel nyugalomba vonult t.-földvári lelkész ajándékoztak a lelkészi gyámintézet részére, az előbbi 250 frtot (zsinati napidíjának felét, a másik fele a t.-derzsi és t.-abádi egyházak részére adatott) az utóbbi 100 frtot s azon Ígéretet, hogy ez még nem utolsó adománya e nemes célra. Isten áldása legyen a nemes szívű adakozókon! Beterjesztetett a közalapi bizottság jelentése is, melyből kitűnt, hogy a bizottság törölt 31 frt követelést s megerősítésre bejelentett az 1894. évre 4542 frt bevallást, 21 frt 20 krral többet, mint a mult évi volt. Bégebben mozgolódott egyházmegyénk a stolarendezés ügyében s legutóbb a lelkészértekezleteknek adta ki e tárgyat véleményezés végett. A lelkészkörök egyikének javaslatára az egyetemes lelkészértekezlet aztán abban állapodott meg s e megállapodást az egyházmegye is magáévá tette, hogy a rövid idő alatt bekövetkezhető változásokra tekintettel, melyeket a polgári anyakönyvek behozatala múlhatatlanul felidéz, most leveszi e kérdést a napirendről, csak azt követeli meg, hogy a hol még az 1859-ben egyházkerületileg megállapított stóla nem szedetik (mert van még egyház hol 25—30 kr. a kereszt, anyakönyvi bejegyzés és 1 frt a prédikációs temetés ára) az egyházkerületi tarifát ez év folytán léptessék életbe. Lelkészegyleti indítványra a vadházasságok számának csökkentése végett határoztatott, hogy kiket a szegénység akadályoz meg az egybekelésben, azokat a lelkészek ingyenes szolgálattal támogassák, átalában pedig a presbyteriumok figyelmébe ajánltatik e fontos ügy. Ugyancsak a lelkészegylet indítványára megkerestetik az egyházkerület és konvent, hogy a törvényhozáshoz intézzen kérvényt a néptanítói nyugdíjintézet javára szedetni rendelt 15 frtos tandíjadó beszüntetésére és a végett, hogy az egyház mentessék fel ez adónak szedése alól, mi gyűlöletessé teszi sok békételenkedő előtt az adószedőt, az egyházat. Hát elhibázott dolog is volt az! Ám fizesse a fentartó testület a fedezetlenül maradó követelést, de még se alacsonyíttassék le annyira, hogy az állam adószedője és végrehajtója legyen. A vasárnapügvben lanyha magatartást tanúsított a gyűlés tetemes része, tetszettek az olyan kifejezések, hogy ne bizzuk ez ügyet a presbitériumra, ugy sem lesz annak sikere. Mégis határozatba ment aztán, hogy egyházmegyénk js támogatását ajánlja fel, azt azonban perhorreskálja, hogy kevés szerepet vigyenek az egyes egyháztagok és presbiterek a saját híveink s még inkább a más felekezetűek ellenében! Az egyházmegyénk kebelében felállítandó felsőbb leányiskoláról volt már e lapok hasábjain szó. A mezőtúri református egyház és város 73000 frt tőkének megfelelő ajánlatot tett; azonban ez összeg még nem fedezvén a költségeket, a mezőtúri egyház képviselői azon véleményben vannak, hogy a hiányzó összeg fedezésére az egyházmegyei közgyűlés vessen ki lélekszám szerinti adót, ehez joga van, sőt kötelessége, mert az egyházkerület rendelte