Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-04 / 18. szám

mely nem egyéb, mint politikai taktikázás, mely könnyen oda vezethet, hogy rólunk s nélkülünk fog olyan eredményeket előidézni, melyek csak veszedelmünket fogják okozni. Eddigi hallgatásunk: országos misztifikációt eredményezett. Azt tartják a protestánsok felől, hogy ők a polgári házassággal teljesen beérik, s nem is gondolnak rá, hogy az 1868. LIII. t.-cikkért akármi fajta kárpótlást nyerjenek. Plolott ez nem áll, mert a 68-iki törvény biztosítéka a magyar protestánsoknak a klérus túlkapásai ellen. S ma egyenesen igy áll a kérdés: készek vagyunk-e föláldozni a 68-iki törvényt? meg vagyunk-e nyugtatva a polgári házassággal e törvény elvesztéseért? Mert ma már tudjuk, hogy e törvényt akarják eltörölni. Ez ellen pedig fél kell emelni szavunkat, ha saját romlásunkat nem akarjuk előidézni. Vázolja az országos mozgalmak jellemét, azoknak esetleges eredményeit, foglalkozik azzal a kérdéssel: várhatjuk-e a 48. 20. t.-c. megvalósítását, mely egyedül volna képes kárpótlást nyújtani a 68. törvényért. Mindezekből kifolyólag, miután a kormány-programm igen sok tekintetben egyenesen a klérus szeszélyeskedéséből kifolyó felfogásnak jellegét viseli magán: elengedhetlennek tartja a nyilatkozatot saját érdekünkben, hogy jogaink csorbulást ne szenvedjenek. Indítványozza azért, hogy felirat intéztessék az országgyűléshez, melyben legyen kifejtve, hogy az egyházpolitikai reformokat elfogadjuk ugyan, de csak a 68. LIII. t.-c. 12. §. változatlan föltartása mellet. Ez a nyilatkozat eloszlatja a tévedéseket, mert világosan fog állani az egész ország előtt, hogy a reformátusok a reformok hivei, de egyúttal nekik is van joguk, melyhez erősen ragaszkodnak, melynek elragadásáért küzdenek a klérus tagjai. Mocsáryval mindenben teljesen megegyezik lényegben, elvben, kívánalomban Fejes István, de nem tartja sem alkalmasnak, sem időszerűnek, sem sokat ígérőnek a felirat intézést. A kérdés ez: kell-e ma valamit tennünk? S mielőtt felelne rá, ismerteti a zsinat s konvent megállapodásait, melyek abban összpontosultak, hogy a mennyiben az országos egyházpolitikai mozgalmak olyan jellegűek, hogy az egész sajtóban a protestánsok vannak vádolva s bűnbak gyanánt bemutatva az állítólagos > kultúrharc* ért, nem volna cél és okszerű valami nyilatkozattal azt idézni elő, melyből a klérus fegyvert kovácsolhatna ellenünk, mint a kik nyilatkozatukkal a reformok mellett azt árulnák el, hogy azok az ő megegyezésükkel is történnek. Vájjon ma már elérkezett-e az idő? Nem, annyival kevésbbé, mert a positiv javaslatokat nem ismerjük. Ha nyilatkozunk: olyanra nyilatkozunk, a mit nem ismerünk. Majd ha látjuk a javaslatokat, akkor kötelességünk s jogunk leend nyilatkozni. De mert a mi kerületünk egy maga nem is tehet olyan lépést, melytől azt várbatnók, hogy eredménye leend. A konvent, mint az egyetemes ref. egyház felettes testülete, az egész magyar ref. egyház nevében tesz nyilatkozatot, melynek súlya, jelentősége s talán eredménye is mindenesetre nagyobb, tekintélyesebb s talán kecsegtetőbb is lenne. Azt tartja tehát, ne Írjunk föl, hanem maradjunk az 1892. szeptemberi határozat mellett, melyben már kimondottuk, hogy az országos egyházpolitikai reformokot üdvözöljük, de csak abban a reményben, hogy azok a protestáns jogokat nem csorbítják. Még Bernáth Elemér felsőzempléni gondnok, kassai kir. táblai tanácselnök szólott a kérdéshez hosszasabban, fejtegetvén a magyar prot. s a klérus viszonyát, s ebből folyólag az 1868 : LIII. t.-c. nagyfontosságát, melyet semmi áron — kivéve az 1848: XX. t.-cikk — sem lehet föladnunk. Nem elég bevárni a javaslatokat, mert akkor esetleg már késő is lehet. Most kell nyilatkozni, hogy tudják a mi feltételünket is! És pedig írjunk fel a kormányhoz, mint a mely a javaslatok készítésével foglalkozik. Utána Kovács Károly, ungi gondnok szólt röviden jelezve, hogy mint őseink mindig a haza ügyét támogatták, ugy mi is ennek az ügynek vagyunk hívei, mely a haza javát akarja előmozdítani. Kormány és klérus küzdenek. Amaz a haza mellett, emez ellene. Mi csak ama mellett küzdhetünk. Elfogadja a Mocsáry indítványát.. Fejes István élt még a zárszó jogával, miután előbb Mocsáry kijelentette, hogy elfogadja a Bernáth módosítványát, s jelezte Fejes, hogy a felirat olyan hangulatot teremthet esetleg, mely veszedelmesebb leend a hallgatásnál, de ha ugy látja jónak a gyűlés, ám nyilatkozzék urbi et orbi. Vajha jó sikere lenne. Aztán minden szavazás nélkül a Mocsáry indítványa fogadtatott el, vagyis felirat intéztetik a kormányhoz és országgyűléshez a protestánsok álláspontját jelző nyilatkozattal. A felirat elkészítésével a jegyzői kar bízatott meg. A felirat Lapunk más helyén olvasható. Mocsáry Lajos ezzel kapcsolatban azt is indítványba teszi, hogy a többi kerületek is kerestessenek meg e tárgyban való nyilatkozattételre. De indítványát Bernáth Elemér s Meczner József felszólalása után nem fogadta el a gyűlés. Ez volt az első napi gyűlés nagy tárgya, melynek végeztével a figyelem már meglazult, s csak néha fordult az érdeklődés nagyobb mértékben a tágyalás felé. Érdeklődéssel hallgatták mégis a sárospataki főiskola zárszámadásairól szóló jelentéseket, a melyek deficittel végződnek s a^gyűl

és kénytelen beleegyezni, miután mást nem tehet, hogy az 5330 frt hiányt a tőkékből fedezzék. A hiány előállásának egyik legfontosabb oka a sok tanárhalálozás, a mely miatt csaknem kettős tanszékek fentartása nehezedett a pénztárra. Kissé kényes ügy volt a felső-borsodi s gömöri egyházmegyék fölterjesztése, melyben a kerületi gyűlések jegyzőkönyveinek igen későn s a kerületi névtárnak egyáltalán meg nem jelenéseért intéznek kérdést s kérnek intézkedést. Kényes volt ez annyiban, mert az egyházi főjegyző szokta mindkettőt közrebocsátani, a ki pedig ez alkalommal betegsége miatt nem jelenhetett meg s igy fölvilágosítást sem adhatott. A határozat azért az lett, hogy a jegyzőkönyveknek kellő időben megjelenéséről az elnökség tartozván gondoskodni, e tekintetben az intézkedéseket jövőre nézve saját belátása szerint tegye meg, hogy minden mulasztás el legyen kerülve, a névtár ügyében pedig, miután a főjegyző nem adhat fölvilágosítást a késedelem okáról, bevárandó az ő nyilatkozata. (Ez utóbbit illetőleg leghelyesebb volna a püspöki irodát bizni meg annak kibocsátásával, mint a melyhez a statisztikai adatok be szoktak terjesztetni). Ennyi volt az első nap tárgya, mely után a püspök ur megvendégelte a gyűlés tagjait. A másnapi tárgyalások legnagyobb részét a sárospataki főiskola ügyei foglalták el s a törvényszék. A sárospataki iskolának költségvetésénél az a szomorú jelentés foglalkoztatta a gyűlést, mely szerint újra deficit fenyeget és pedig tetemesebb, mint a mult évi. Ennek elenyésztetésére a főiskola igazgató tanácsa hivatott föl módozatoknak megállapítása céljából. Hosszasabb vita fejlődött ki még a fölött, hogy az úgynevezett Györgytarló-nak, a főiskola 300 holdas földbirtokának bérbeadása miként történjék. A gyűlés nem fogadta el azt a fölterjesztést, mely ideiglenes szerződésben már megállapítva lett, t. i. hogy a régi, de elmozdított és időközben meg is halt főbérlő albérlője kapja a birtokot négy évre évi 16,000 frt bérletért, hanem miután már is ajánlat tétetett 20,000 frt