Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-04 / 18. szám

látjuk, ha a házassági jog kellő rendezése céljá­ból — a mihez való jogát készséggel elismerjük — beakarja hozni a kötelező polgári házasságot; a méltányosság követelményének tartjuk, hogy a zsidó vallásnak alakilag még hiányzó recepciója megtörténjék; a szabadelvüség követelményének tekintjük, hogy a vallásszabadság a lehető leg­tökéletesebben megvalósíttassék: ellenben súlyos aggodalommal látnánk, ha ezen reformokkal kap­csolatosan az 1868. évi LIII. t.-c. módosítása, főként ezen törvény 12. §-ának eltörlése lenne célbavéve. Épen ezen pont az, mely tiszáninneni egyház­kerületi közgyűlésünk előtt ezen egyházunkra és a felekezetek közti viszonyok rendezésére oly sarkalatos törvénynek, az 1868. LIII. t. cikknek teljes épségben való további fentartására nézve nagyméltóságú miniszterelnök úrhoz intézett ezen tiszteletteljes feliratunk legfontosabb okát képezi. Mi ezen törvénynek változatlan fentartásához, a kormány által célbavett s általunk is szívesen üdvözölt egyházpolitikai reformok törvénynyé vá­lása esetén is szilárdan ragaszkodunk, mert ebben látjuk a vallási béke háborítatlan fentaríásának egyik legerősebb támaszát. Ezen törvénynek eltör­lése felforgatná hazánkban a felekezetközi viszo­nyoknak azon rendezését, mely százados nehéz küzdelmek után ezen törvény által nyert végleges megállapodást, mely a vegyes házassági kontro­verziák alapos megszüntetésével oltalmat biztosít egyházunk részére is. Oly országban pedig, mint a mienk, a hol oly nagy számban fordulnak elő vegyes házasságok, különösen szükséges, hogy azon felekezeti súrlódás és viszály, melyre a vegyes házasságok oly bő alkalmat adnak, az azon házasságból született gyermekek vallásbeli hovatartozásának törvény által való megállapítása által megszüntettessék s annak a sajnos állapot­nak, hogy számtalan családnak kebelében állan­dóan napirenden tartassák a felekezeti viszálkodás, esetleg a lélekhalászás, eleje vétessék. Midőn az 1868: LIII. t.-c. változatlan fen­tartását óhajtjuk, nem véljük, hogy ellenkezésbe jönnénk a vallás szabadságáról nyilvánított saját nézetünkkel, mert a szőnyegen levő egyházpoli­tikai programm a római katholikus vallásnak ez országban élvezett hatalmi állását nem is érinti és ezen minden hatalommal rendelkező egyház ellenében a többi gyengébb felekezeteket védelem nélkül hagyni s a felekezetek közti viszonyokat rendező törvényt megbolygatni nem lehet célja az ország békéjét és fejlődését igazán akaró kor­mánynak ; de nem hisszük azt sem, hogy a sza­badságnak, tehát a vallásszabadságnak követel­ménye volna az, hogy a vegyes házasságból született gyermekek vallásának megállapításánál az állam teljesen érintetlenül hagyja a szüléknek úgynevezett természetes jogát, sőt azt hiszszük, hogy épen itt áll az, hogy »summum jur, summa injaria« ; mert midőn különböző felekezetekhez tartozó szülők vannak arra hivatva, hogy gyer­mekeik vallási nevelése iránt megállapodásra jus­sanak, nem egyes honpolgár személyes szabad­ságáról, hanem két félnek jogáról és ellentétes érdekéről van szó, oly összeütközésről, mely el­intézést igényel és lehet-e jobb módját gondolni az elintézésnek, mintha a törvény állít fel egy állandó normát, melyet tudva és akarva fogad el mindenki, midőn vegyes házasságra lép. Nagymélt. miniszterelnök ur! Azon erős meg­győződésben, hogy ev. ref. egyházkerületünk köz­gyűlésének ezen őszinte véleménynyilvánítása a szőnyegen levő egyházpolitikai kérdésekben az eszmék tisztázását csak elősegítheti, s a kormányt hazánk békességének s jólétének előmozdítására irányuló tevékenységében kívánságainkról, irány­eszméinkről tájékoztatja — igy csak jóra vezet­heti ezen felterjesztésünket azon tiszteletteljes kijelentéssel rekesztjük be, hogy bizalommal fo­gadja ugyan egyházkerületünk a kormánynak az egyházpolitikai téren kilátásba helyezett szabad­elvű intézkedéseit, de ezek mellett kérjük a kor­mányt, hogy az országgyűlés elé terjesztendő törvényjavaslatait akként méltóztassék megalkotni, hogy a célbavett reformok mellet az 1868: LIII. t.-c. és főleg ennek 12. §-a teljes épségben továbbra fentartassék. Mely tiszteletteljes felterjesztésünk mellett vagyunk Miskolczon, 1893. április 25-én nagymélt. miniszterelnök urnák alázatos szolgái a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület közgyűlése. Törvényjavaslat az izraelita vallásról. Április 26-án terjesztette elő a képviselőháznak gróf Csáky Albin kultuszminiszter az izraeliták recepció­járól szóló törvényjavaslatot. A rövid, de fontos törvény­javaslat igy hangzik: »1. §. Az izraelita vallás törvényesen bevett vallás­nak nyilváníttatik. 2. §. Az izraelita vallásról keresztyén hitre, vagy megfordítva, keresztyén hitről az izraelita vallásra való áttérésekre az 1868. LIII. t.-c. 1—8. §§-aiban, valamint ugyanazon törvény 14. §-ában foglalt rendelkezések hatálya kiterjesztetik. 3. §. A jelen törvény végrehajtásával a minisztérium bizatik meg*. Az indokolás elmondja, hogy az 1867: XVII. t.-c. a zsidókat csak polgári és politikai jogaikra nézve egyen­jogosította. A mostani törvény célja a zsidóságot vallásilag és egyházilag is egyenjoguvá tenni az ország többi pol­gáraival. »Tény ugyanis — mondja az indokolás — hogy 35*

Next

/
Oldalképek
Tartalom