Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-04 / 18. szám

az izraelita hit felekezet hatóságilag, sőt legfelsőbb helyről is megerősített szervezeti szabályzatokkal bir, ezen szervezeti szabályzatok alapján rendezi be hitközségi életét és isteni tiszteletét, iskolákat tart fenn, anyakönyveit az 1840. XXIX. t.-c. értelmében, saját papjai által vezeti s azok az állam által közokiratoknak ismertetnek el; házasságjoga a fönnállóit m. kir. udvari kancelláriának ma is érvényben levő 1863- iki rendeletével államilag is szabályozva van; a hitközségi járulékok közigazgatási uton való behajtásánál igénybe veheti a hatóságok segédkezését; isteni tisztelete, a törvények védelme alatt áll, a mennyiben a büntetőtörvénykönyvnek pl. a vallás és annak szabad gyakorlata elleni cselekményekre vonatkozó rendelkezései mindenkor az izraelita vallásra is kiterjedőknek tekintettek, sőt az állami költségvetésben »izraelita egyházi célokra« évről-évre bizonyos összeg állapíttatik meg segély gyanánt. — Egyszóval az izraelita hitfelekezet az állammal szemben tényleg ma is oly helyzettel bir, mintha törvényesen bevett vallásfelekezet volna és nem állana törvényen kivül. holott tudvalevő, hogy törvénykönyvünkben nem található egy cikkely sem, mely az izraelita vallással, mint ilyennel s annak közjogi állásával foglalkoznék. Valóban ideje, hogy ez az anomalia megszüntettessék. Huszonöt éve annak, hogy az izraeliták a polgári és politikai jogok tekintetében a keresztyénekkel egyenjogusíttattak s ez idő óta a közélet minden vonalán közreműködve, nem egy bizonyítékát szolgáltatták annak, hogy erős nemzeti érzéstől áthatva, részt akarnak venni a magyar nemzeti állam teljes kiépítésében. Nagy ideje, hogy az ország ezen hétszázezret meghaladó polgárainak vallása is a törvény sáncai közé befogadtassék«. A törvényjavaslat 1. §-a ennek az anomaliának a megszüntetését célozza. A 2. §. két rendbeli uj s nem csekély horderejű intézkedést tartalmaz. Kimondja ugyanis mindenekelőtt azt, hogy az izraelita vallásról a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek valamelyikére való áttérés csakis azon alakszerűségek pontos betartása mellett történhetik, melyek az 1868 : LIII. t.-c. rendelkezései értelmében a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek egyikéről a másikra való áttéréseknél szem előtt tartandók. Talán még nagyobb horderővel bir a tárgyalás alatt álló 2. §. második, t. i. azon rendelkezése, mely szerint »a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek bármelyikéről az izraelita vallásra való áttérés, a fentebb körvonalozott föltételek és alakszerűségek mellett szintén lehetővé tétetik. Ez hazánkban eddigelé nem volt lehetséges, sőt ha pl. valamely keresztyén vallású magyar állampolgár külföldön az izraelita vallásra tért át, minthogy a status personális mindig az illető egyén saját hazájának törvényei szerint bírálandó meg: az ily áttérés Magyarországban semmisnek és érvénytelennek tekintetett, vagyis az illető egyén olybá vétetett, mintha eredeti keresztyén vallását megtartotta volna. Kétségtelen, hogy az izraelita vallás törvényes elismerésének a szóban levő 2. §-ban foglalt intézkedések nélkül értelme nem volna. Nem volna értelme különösen annak, ba egy törvényesen bevett vallásra való áttérés továbbra is tilos maradna. Nem szükség e tekintetben a külföldi példákra utalni, mert azt hiszem, elég e tekintetben azon tagadhatatlan tényre rámutatnom, hogy az áttérések kérdése, egyenlően bevett vallásfelekezetek közt, más alapon, mint az egyenjogúság alapján, egyáltalán nem rendezhető.* Eddig az indokolás érdemleges része, mert a többi röviden csak arra mutat rá, hogy a keresztyének és izraeliták közötti házasság kérdését a polgári házasságról szóló törvényben, az izraelita vallás államjogi helyzetét pedig külön törvényben kell majd szabályozni. A törvényjavaslat intencióját, mint már többször kifejeztük, helyeseljük. Hadd lehessen a zsidó vallási tekintetben is a többiekkel egyenjogú tagja a magyar társadalomnak, legyen a vallása törvényesen bevett vallás, hadd térhessen át jogikig a keresztyén hitre s viszont. De a már egy izben, Lapunk 4-ik számában kifejtett hitelvi momentumot az egyház vezetőinek újólag figyelmébe ajánljuk. E dogmatikai momentum az, hogy a keresztyén egyház a zsidókat csak keresztség által veheti fel Jézus Krisztus hivei sorába. Ennél fogva az egyháznak, a mint a javaslat törvényerőre emelkedik, azonnal intézkednie kell, hogy az állam áttérési törvénye egyházilag kiegészíttessék a keresztségi törvénynyel; röviden: a törvényesen áttért zsidót ezentúl is meg kell keresztelni, csakúgy mint az áttérési törvény előtt. Ezt az állami törvényterv sem tiltja, az evangélium isteni törvénye pedig egyenesen parancsolja. Mert ha még a keresztyén ember gyermeke is csak keresztség által vétethetik fel Krisztus anyaszentegyházába: mennyivel inkább meg kell keresztelnünk a nem keresztyén szülőktől származott, nem keresztyén hitben nevelt izraelitát? A másik hitelvi mozzanat, mely a keresztyén hitről zsidóra való áttérés ellen felhozható, némileg aggodalmat keltő, de erre azt mondhatjuk, hogy »tolerari posse*. A jogviszonosság elvének folyománya, hogy ha a zsidó hit bevett vallásnak nyilváníttatik, akkor szabad legyen arra áttérni is, annak, a ki akar. Egyházi rendszabályt nem kell s nem is lehet ellene fölállítani. Itt a keresztyén vallásos szellem erkölcsi felsőbbsége, a hitbuzgóság elevensége kell hogy erkölcsi gátat emeljen a zsidóságba való visszaesés ellen. Bizonyosra veszszük, hogy a keresztyén hittudat rendszeres és belterjes fejlesztése ettől a veszélytől megóvja a keresztyén egyházakat. Sőt azt is hiszszük, hogy a folyton erősbülő keresztyén közszellem a zsidó feletti elsőségét többek között abban is kimutatja, hogy ezután mindig többet és többet fog elhódítani a zsidók közül. E nélkül az izraelita recepció nem sokat ér a keresztyén egyházaknak; ellenben a mely egyház erre tervszerüleg és öntudatosan törekszik, az egyházilag is sok hasznát veszi a recepciónak. Sz. F.