Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-04 / 18. szám

pejor morbo« lett volna. Megnyugvással lehet fogadni az állami anyakönyvezésnek azt a vezérelvét is, hogy a születési, házassági és halálozási anyakönyvekben vallás nyilvántartását határozottan rendeli. Ellenben azt a körülményt, hogy a házasság állami anyakönyvelését már a polgári házasság életbe léptetése előtt elrendeli, a javaslat gyengéjének tartjuk, mert ez az átmeneti időszakban sok zavarnak lesz okozója. Az anyakönyvvezető közegek megbízhatósága tekintetében a közigazgatási reform bekövetkezéseig komoly aggodalmakat táplálunk, mert hogy a mostani jegyzői kar kezéből megbízhatóbb anyakönyvek kerüljenek ki, mint a papságéból, azt nem igen hiszszük. Az anyakönyvezés államosításával beálló változásokról az ügy egyházi momentumaiban, bővebben most nem szólunk. Hogy lelkész nem lehet állami anyakönyvvezető, ez a lelkészi karnál jelentékeny fizetéscsökkenést fog előidézni, s a papságot e tekintetben egyházilag előbb-utóbb kártalanítani kell. Viszont az is egészen bizonyos, hogy az egyházi anyakönyveket az államiak mellett is fenn kell tartani s az anyakönyvvezetést egyházi szempontból szükséges lesz minél előbb revideálni. Ezeket s a többi egyházi mozzanatokat sajtó utján és a lelkészi körökben most már komoly megbeszélés tárgyává kell tenni. Nagyon fontos és közvetlenül érdeklő tárgy a felekezeti népiskolák állami segélyezése is, mely a tanítói fizetések rendezése alakjában került az országgyűlés elé. Érdekes mérkőzése észlelhető e vitában a kultúrpolitikai felfogásoknak. Mindenik nemzeti közoktatást akar, de különböző formában. Megszólalt a radikálizmus Polonyi Gézában, ki határozati javaslatával azt kivánja, hogy az összes népiskolai intézeteket államosítsák s az ingyenes népoktatást hozzák be. Ez a jövő zenéje. Megnyilatkozott az a felfogás, hogy a nemzeti népnevelés a felekezeti iskola keretében is elérhető, csak az állami felügyeletet kell szigorítani a nemmagyar iskolákkal szemben. Ezt a nemzeti párt szónokai domborították ki leginkább. Maga a törvényjavaslat az államilag segélyezett felekezeti iskola elvén nyugszik, de a nemzeti és állami kautelák nem eléggé szilárdak benne. A nemzeti fajvédelem és fajfejlesztés érdeke azonban oly elementáris erővel dominált a felszólalásokban, hogy a részleteknél bizonyosan érvényesülni fog a nemzeti iskola minden fontosabb kelléke. Ez a nemzeti szempont volt a tárgyalás egyik vezéreszméje. A másik a fizetés minimuma. Gróf Csáky Albin mindjárt a tárgyalás elején kijelentette, hogy törvényes minimumul a 300 frtot kivánja fenntartani, de az iskolai hatóságok kívánságára a 400 frtra is kész kiegészíteni a tanítói fizetést. A pártok hangulatából Ítélve, remélhető hogy a 210 forintos korpótlék és a fakultatív 400 frtos minimum fog törvényre emelkedni. És ez örvendetes dolog, nagy vívmány. Örülhet ennek a tanügy és örülhetnek az egyházak is. Biztosan remélhető, hogy a prot. egyház, melynek felekezeti népiskolája valóságos nemzeti iskola, most mikor az államtól ily hathatós segítséget nyerhet az iskolaügy felvirágoztatására, az elsők közt fog sietni, hogy ezzel az államsegélylyel néptanítóinak mindenütt kieszközölje a 400 forintos minimumot. Az ellenszolgálatul kivánt hazafias és nemzeti irányban való nevelés a magyar protestántizmusnak »édes iga és gyönyörűséges teher«, melyet századok óta örömmel visel. Dr. Rusticus. A tiszáninnení egyházkerület felirata a kormányhoz az egyházpolitikai kérdésekben. Nagyméltóságú m. kir. miniszterelnök ur! A magyarországi ev. ref. vallású egyház tiszáninneni kerülete mai alólirt napon Miskolczon tartott közgyűlésében elhatározta, hogy a jelenleg országszerte vitatkozás tárgyát képező s valóban ugy az állami, mint társadalmi és egyházigazgatási ügyek gyökeres módosítására irányzott egyházpolitikai kérdések tárgyában nagyméltóságodhoz s általa a m. kir. kormányhoz tiszteletteljes feliratot intéz. Midőn ezen közgyűlési határozatnak jelenleg eleget tenni óhajtunk: előre is ki kell nyilatkoztatnunk, hogy annak megtevésére bennünket nem a kormány egyházpolitikai programmjában inaugurált szabadelvű reformok elleni állás-foglalás sarkal, sőt ellenkezőleg a legőszintébb bizalommal, reményteljes várakozással, ev. ref. egyházunknak őseinkről reánk szállott igaz szabadelvüségével, a legjobbat várva tekintünk ezen a kormány által programmul kitűzött egyházpolitikai reformok megvalósítása elé; de mindemellett szükségét látjuk annak, hogy a kormány és a törvényhozás kellőleg tájékozva legyenek azoknak felfogása és óhajtása felől, kik valamely fenforgó fontos kérdés eldöntésénél különösen és nagymértékben vannak érdekelve, szükségesnek tartjuk különösen azért, mert ugy látjuk, hogy bizonyos homály, sőt félreértés uralkodik arra nézve, hogy a hazai protestánsok a szőnyegen levő egyházpolitikai programm legfontosabb részéről, az 1868. LIII. t.-c. módosításáról miként gondolkodnak. A protestantizmus és az igaz szabadelvüség eleitől fogva egy uton haladnak; azért nincs kifogásunk ellene, ha az állam az elkereszteléseknél előforduló törvénysértésnek a polgári anyakönyvezés behozásával akar véget vetni; szívesen