Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-27 / 17. szám

mikor lesznek életbe léptetve s csakugyan javítják-e a romlott állapotokat: ki tudná megmondani ? Érdekes s kimerítő jelentést adott az egyházmegye tanügyi bizottsága, melyben az iskolák szellemi állapotáról, valamint azoknak fölszereléséről alapos kimutatás foglaltatott s minden esetre nem közönséges érdekű elvnek keresztül vitelét indítványozta a jelentés, mikor ezt ajánlotta a gyűlés figyelmébe: a tanítóknak ne engedtessék meg a mesei gazdálkodás. Ha ez az elv abból a szempontból vétetnék figyelembe, hogy az egyházi hivatalnok ne legyen többé arra utasítva^ hogy a föld termésének nagyságától függjön mintegy élete, hanem megállapított s pontosan befizetett pénz legyen a díjazása, egészen méltányolható s.szívesen üdvözölhető, de ha egyúttal az is ki van kötve, mint a tiszanánai egyház tette, hogy egyáltalán saját, magánbirtokban sem gazdátkodhatik a tanító: ez már túllövés a célon, mely útját szegi a tanítók esetleges anyagi gyarapodásának, bizonyos tekintetben egyéni szabadságukban is korlátozza, ez pedig távolról sem egyeztethető össze a protestáns szabadság elvével. Szerencsére, vagy szerencsétlenségre, ez az indítvány sem került tárgyalás alá, bizonyára azért, mert maga a jelentés is ugy körvonalozta azt, hogy a hol az egyház ilyen irányú intézkedéseket tesz, az egyházmegye ne akadályozza azokat, a mit a megye meg is tesz, a mint ezt az említett tiszanánai eset igazolja, melynek e gyűlésen volt is egy kis utójátéka, mely azzal végződött, hogy a tanító lemondván »általában« a gazdálkodásról, még saját birtokában is, utasíttatott, hogy újból megkezdett gazdálkodási műveleteit hagyja abba. S ezzel be is számoltam az egyházmegye tavaszi gyűléséről, melyen a többi tárgyakat a pénztári jelentések képezték. Az érdeklődők mindezeket megismerhetik majd a jegyzőkönyvből, mely nyomtatásban is megjelenik. A gyűlés után a szokott vendégeskedés következett, melyet bárczai Bárczv Miklós kastélyában élvezett a közel 150 főre menő gyűlési közönség. w. NEKROLOG. Fabriezy János. 1845—1893. Lapunk kicsiny, de lelkes eperjesi irói gárdája ujabban nagyon megfogyatkozott. Bartlia Patakon, Fabriezy .lános a hideg földben! Évek óta kisértő gégebaja tüdőbajba csapott át, s április 10-én véget vetett munkás életének. Lapunk benne egyik legértékesebb iróját, fiatal özvegye és árva Lenke leánya egyedüli támaszát, ősi főiskolánk, de főleg annak tanítóképzője szellemi vezérét, társadalmunk egyik legkedveltebb alakját vesztette el. Méltán mondja róla az eperjesi kollégium tanárkara által kiadott gyászjelentés, hogy »lelkiismeretes és buzgó tanár, s kiváló paedagogiai iró«, ugyszóliván »a praeparandia esze* volt. Szül. 1845. Bács-Bodrogh vármegye Bajsa nevű községében. Életkora 7-ik évétől a 12-ikig az ott lévő ev. népiskolában sajátította el az elemi ismereteket. 12 éves korában tanítómestere magasabb iskoláztatását ajánlotta szegény, de a gyülekezetben köztiszteletben álló atyjának, s tényleg 1858-ban az uj-verbászi németnyelvű ev. algimnáziumba küldetett, a hol régi iskolatársa Zvarinyi Sándor, jelenleg késmárki lyceumi igazgató közlései szerint, igen sok nélkülözésekkel kellett küzdenie. Az algimnázium végeztével a szarvasi gimnáziumban folytatta középiskolai s 1. évi theol. tanulmányait, a hol a tanárokban, de különösen a ma is áldással működő Benka Gyulában igen meleg pártfogókra talált. E pártfogás áldását különösen az V. osztálytól kezdve érezte és becsülte, a midőn a halál atyjától, főgyámolítójától megfosztotta. Az érettségi vizsgálatot 1866-ban állotta meg jeles sikerrel. A tbeologia 2-ik és 3-ik tanfolyamát — vágya és szűk anyagi helyzetére való tekintettel — a pozsonyi ev. lyceumban végezte, »figyelemmel kisérvén« — mint a koll. visitationális jegyzőkönyvben található önéletrajzában olvasom — »egyebek között az érdemes ősz Bolemann Istvánnak orthodoxia és rationalismus között lebegő hittani előadásait.* Személyes barátai között említi Bőhm Károlyt a philosophust, s Gamauf György eperjesi t. képző igazgató tanárt. 1869. tette le a papjelölti vizsgálatot »az ország papja«: Székács József püspök előtt Budapesten. Ugyanez év őszén nevelőnek ment Ábonyba három fiu s egy leányka mellé. Ottan szerzett, sokszor igen szomorú tapasztalataira mindenkor nagy örömmel emlékezett, ugy hogy talán itt fejlődött ki az az erős egyénisége és önálló gondolkodása, mely az ő barátjának, Bőhmnek is egyik jellemző vonását képezi. Hat év alatt két családnál is szerzett nevelői tapasztalatai elég alapot nyújtottak arra, hogy előkészületeket tegyen újonnan választandó tanpályájához. Az 1875. év őszén a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karába iratta be magát, és gimnáziumi tanulók magánoktatásán kivül eső idejét hat semesteren át a neveléstan mellett különösen a fizikai és mathematikai szaktudományok tanulmányozásának szentelte. Tanumányairól az 1878. alapvizsgálattal és az 1879. beadott és elfogadott írásbeli dolgozatával adott számot az egyetem bölcsészetkari tanárvizsgáló bizottságának. 1879-ben a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület eperjesi tanítóképző intézetéhez r. tanárul választatott, — magasabb meghagyásra, a mit később igen megbánt, kötelezvén magát arra, hogy a tanárvizsgálatot az egyházkerületi, s nem az egyetemi tanárvizsgáló bizottság előtt fogja letenni. E vizsgálatot 1881. Bozsnyón tette le Czékus püspök elnöklete alatt, s 1879 óta szakadatlanul az eperjesi főiskola tanítóképző intézeténél működött 1880. nőül vette Balogh Etelkát, Balogh A, sókuti ev. lelkész leányát, mely házasságából Lenke leánya született. Lelkiismeretes és pontos tanár volt. Mult év óta tartó betegsége dacára egészen márc. haváig szakadatlanul tanított. Betegségének oly rohamos lefolyását részben nagy számú órái is okozták, a mi régi átka az eperjesi praeparandiának s prot. tanintézeteinknek általában. Mint iró lassan, de alaposan dolgozott. Irodalmi működését »Nevelői engedékenység a fegyelem terén« c. pályamunkájával kezdte meg a »Népnevelők Lapja« 1872, évi folyamában. 1887. óta állandó dolgozótársa volt Lapunknak s a »Sárospataki Lapok*-nak. Tanügyi cikkei, főleg a miniszteri jelentések népiskolai részéről irott bírálatai alaposságukat és megbízhatóságukat tekintve marandó becsüek. Igen finom paedagogiai tapintata és érzéke mindnyájunknak föltűnt. Elemi számtanait és számtani gépeit sok népiskolában