Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-27 / 17. szám

sikerrel használják. »Tanmód és tanmenet* c. értekezése az eperjesi főiskola értesítőjében kivívta a tanügyi körök osztatlan elismerését s nem rajta, hanem pénzügyi okokon múlott, hogy a sok tekintetben fogyatékos eperjesi praeparandiára vonatkozó nagybecsű javaslatai életbe nem léptettek. Az eperjesi képezde legközelebbi múltja az ő neve és működéséhez füzetik. E tekintetben igen nagy ürt hágy maga után. Temetése a közönség, a tanárkar és az ifjúság osztatlan részvéte mellett április hó 12-én ment végbe. A hálás kerület, a kollégiumi tanári kar s a kuglizó társaság koszorúival halmozta el koporsóját. Zelenka püspök és Péchy T. kerületi felügyelő, dr. Schmidt Gy. kollégiumi felügyelőhöz következő táviratót intézett: »Fejezze ki kérjük mély részvétünket a sújtott család és tanári kar előtt, helyezzen a hálás kerület nevében koszorút, küldje meg a püspöknek a temetés összes költségeiről szóló kimutatást kifizettetésül. A kerület elnöksége. Zelenka, Péchy.* Három pap temette: Sztehlo, Nóvák és én. A praeparandiai kar összhangzó éneke után a végére mehetetlen gyászoló közönség és ifjúság a főiskola főkapuja elé kisérte a halottat, a hol tanárkar nevében és megbízásából nekem e sorok írójának, jutott az elbúcsúzás nehéz és szomorú feladata, mig a sirnál egy chorál eléneklése és Sztehló főesperes az elhunythoz méltó beszéde után Kengyel J. képezdész búcsúzott el egy szépen kidolgozott és még jobban elmondott beszéddel a praeparandiai ifjúság nevében. Búcsúbeszédem következőleg szólt: »Mélyen megszomorodott szívvel állunk itt, ez ősi kollégium előcsarnoka elé kisért gyászkoporsó előtt, mely néhai Fabriczy János tanítóképezdei tanárt, egy mindnyájunk által igen tisztelt és szeretett testvérünket, a legjobb férjek és atyák egyikét, főiskolánk egyik jeles és buzgó munkását, társas életünk egyik legkedvesebb s legkedveltebb alakját s hozzám igen közel állott felejthetetlen barátomat zárja el előlünk. Óh nehéz, szinte elviselhetetlen és pótolhatatlan az a veszteség, mely bennünket s különösen szerető övéit: gyászoló özvegyét és híven nevelt és tanított árva Lenkéjét az ő elhunytával érte, szivszaggatva érezzük, sőt tudjuk, hogy igen nagy lesz ez az ür, melyet maga után hágy első sorban az ő családjában, aztán e főiskolában s különösen annak tanítóképzőjében, a hol gyenge és beteges testalkata dacára 15 éven át lelkesen és szakadatlanul munkálkodott a hazai közművelődés templomának felépítésén, s igen nagy lesz ez az ür, melyet maga után hágy társas életünkben, Óh, hogy be kellett következnie a katasztrófának, mely oly mélyen sújtó mindnyájunkra nézve, kik ismertük őt mint apát, élveztük baráti és kartársi szeretetét, gyönyörködtünk tréfás és szellemes megjegyzésein s csodáltuk munkakedvét és erejét az iskolában s az irodalomban, a hol a legértékesebb tényezők közé tartozott. De még se szomorkodjunk túlságosan. Keserves bánatinkkal ne zavarjuk meg drága halottunk csendes nyugalmát. Az Isten szent akaratában, a melynek utjai végére mehetetlenek és megtudhatatlanok, meg kell nyugodnunk. Azon, a mi reánk nézve onnan felülről örökre elvégeztetett, mi segíteni vagy változtatni ugy sem tudunk. E korán elhunyt keresztyén testvérünk méltán mondhatta magáról az apostollal: Ama nemes harcot megharcoltam, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nékem az igazság koronája. Igen, megharcolta ama nemes harcot, az életnek ama ezer meg ezer bajait ő is, a melyek mindnyájunkkal, mint küzdő és küszködő földi lényekkel közösek. Hisz egész élete a küzdelmek szakadatlan láncolata. Küzdött a szülői háznál, küzdött a verbászi és szarvasi gymnasiumban, a pozsonyi theológián, a budapesti tudományegyetemen és hosszas nevelői pályáján, sőt küzdött — az. ki soha senkit sem bántott — sokszor félreértésekkel és gyanúsításokkal mint tanár, s küzdelme csak halálával ért végett, mely halál a küzdelmek hosszú sorozatának befejezése vala. De e küzdelmek hitét meg nem ingatták, sőt hűségét, szeretetét, munkakedvét s humorát még fokozták, úgy hogy néki már küzdelmes életében is eltétetett az igazság, az igaz elismerés koronája a kartársak szivében, a közönség osztatlan szeretetében s a hazai prot. sajtó lapjain. Igen, küzdelme és nemes fáradozása nem volt hiában való. Nagyszámú tanítványai iránt kifejtett hűsége és szeretete gazdagon gyümölcsözött, kik mindannyian becsületére válhatnak annak az ügynek, a melynek szolgálatában állanak. Az igazság, az igaz elismerés hervadhatatlan koronája illeti meg tehát korán elhunyt, szeretve tisztelt kartársunkat és drága barátunkat mindnyájunk részéről, ki az igaznak lélekemelő emlékeivel élni fog továbbra is közöttünk, élni fog hűséges hitvestársa, szerető gyermeke s nagyszámú barátai és kartársai szivében és emlékezetében. Ennyiben testét, földi porait elrejtheti bár előttünk ez a koporsó, vagy magába fogadhatja oda künn a számára készült sír, de igaz lelke a mienk, áldott emléke soká közöttünk él, s buzdítani fog hasonló hűségre és szeretetre, mely az ő általánosan kedvelt egyéniségének legjellemzőbb vonásaihoz tartozott. Légy is meggyőződve immáron megdicsőült lélek, hogy hitvestársi, atyai, kartársi és baráti emlékezetedet híven megőrizni s áldani soha meg nem szününk! Mi hátramaradottak pedig a kegyelem istenétől kérünk és várunk vigaszt és erőt a bennünk oly mélyen sújtott csapás és veszteség nyugodt keresztyén elviselésére. S mielőtt utolsó utadra kelnél kedves halott, vedd szerető övéidnek, kartársaidnak és eperjesi s közel és távol vidéki nagyszámú tisztelőidnek utolsó forró búcsúját: Isten veled! Isten veled!« Eperjes, 1893. ápr. 14. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. ** Magyar Táj szótár. E cim alatt a m. t. Akadémia támogatásával a Hornyánszky cég kiadásában dr. Szinnyei József egyetemi tanár szerkesztésében nagybecsű nyelvészeti munka jelenik meg. Tartalma lesz: 1. tulajdonképeni tájszavak; 2. jelentésbeli tájszavak; 3. alakszerinti tájszavak, s külön jegyzékben a dajkanyelv szavai, a keresztnevek nyelvjárási változatai, az állatok tulajdonnevei és az állathivogató és űző szavak. 80 ezernél több adat lesz benne feldolgozva. A »Magyar Tájszótár« folytatása lesz a »Magyar nyelvtörténeti szótárinak s mint ilyen, nélkülözhetlen segédkönyve minden nyelvbuvárnak, nyelvtanítással foglalkozó tanárnak és írónak. Tiz íves füzetekben, évenként három fűzet fog belőle megjelenni, az egész munka körülbelől 150 ivre fog terjedni. Egy-egy tizives füzet ára 1 forint. Az első füzet junius hóban jelenik meg olyan formában, de valamivel nagyobb betűkkel, minta »Magyar Nyelvtörténeti szótár*. Megrendelések Hornyánszky V. könyvkereskedésébe (Budapest, Akadémia bérháza) intézendők. Tanintézetek, testületek stb. könyvtárainak melegen ajánljuk. ** Ráth Mór kiadásában megjelentek: Az állami tisztviselők stb. javadalmazásának felemeléséről szóló 1893,