Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-27 / 17. szám

mentessenek fel a 3 évig tartó tényleges szolgálat kötelezettsége alól. Elfogadta s kötelezőleg kimondta közgyűlésünk az egyházmegye kebelében működő lelkészek és tanítókra nézve ama határozatot, hogy a javadalomhoz tartozó földek haszonbérletéről szóló szerződést ezután jóváhagyás és megerősítés végett előzetesen mindig be kell jelenteni az egyházmegyei közgyűlésnek; s a presbitériumnak s egyházmegyének tudta és beleegyezése nélkül kötött minden szerződés érvénytelen. E kérdés felett különben pro et contra rendkívül érdekes és tanulságos vita fejlődött ki, mire alkalmat leginkább az szolgáltatott, hogy egy tanítónak régebben kötött haszonbérleti szerződését nem jogi, de méltányossági szempontból a közgyűlés szótöbbséggel megsemmisítette, kimondván egyúttal azt is, hogy a szolgálmány személyes természetű levén, azt bérbe adni nem lehet. Olvastatott az uj gyámtárnak választmányi jegyzőkönyve, mely szerint e pénztár állása 4119 frt 41 kr., mely örvendetes tudomásul szolgált arra nézve, hogy befizetett filléreink mily szépen gyarapodnak. De mert több lelkész belépti díját még be nem fizette s az alapszabályban előírt módon nem tett eleget kötelezettségének: kimondta a közgyűlés, hogy az ilyenek 30 nap alatt kötelesek magukról két jótállóval ellátott biztosítási kötvényt adni. Kimondta továbbá, Vadászy Pál uj gyámtári pénztárnok indítványára, hogy ez is bizassék az egyházmegyei dékán kezelésére, s ne takarékpénztáriig gyümölcsöztessék, hol csekély a kamat, hanem onnan kivéve adassék az egyházmegye területén lakó híveknek biztosított kötvényekre, mely tartozásokról az illető lelkészek köteleztetnek nyilvántartási lajstromot vezetni, s a veszélyeztető körülményekről a dékánt értesíteni, hogy a kölcsön mindig és mindenütt biztosítva legyen s az özvegyek és árvák gyámtára évről-évre gyarapodjék. Mint kegyeletes tényt kell megemlítenem, hogy líozgonyi József ivánkai nyugalmazott lelkész Sarudy László elme háborodott szerencsétlen fiatal lelkésztársunk javára betegsége gyógyítási költségeinek fedezésére 40 frtról lemondott s ugyancsak alázatos kérelem terjesztetik fel a minisztériumhoz s kórházi igazgatósághoz az iránt, hogy szerencsétlen ivánkai lelkésztanító társunk, szerény anyagi helyzetét tekintve, vétessék fel a m. k. lipótmezei tébolydai kórház ingyenes, vagy legalább féldíjas betegápoltjai közé. Igen sok, inkább házi ügy lebonyolítása után a Miskolczon április 25-én tartandó egyházkerületi közgyűlésre képviselőkül kiküldettek az elnökségen kivül: Szakai József, Svingor József papi; Szekrényessy Árpád, Miklós Ödön világi tanácsbirák. Őszi közgyűlésünk már az uj megválasztott tiszti karral élén Szendrö-Ládon fog* megtartatni. Mielőtt tudósításomat befejezném, lehetetlen meg nem emlékezni pár sorban azon hazánkban páratlan ref. templomról, melyben a közgyűlés tartatott. Mint maga a regényes völgyben levő falu, ugy a templom is gyönyörű helyen áll roppant magas falával s merész kivitelű kupolájával, mely kerek voltánál fogva páratlan a maga nemében. A körkarzatot benn 12 oszlop tartja s a templom meghatja a belépőt nagyszerűségével s önkéntelen imádkozásra buzdítja a megindult szívet és lelket. E ritka szép kerek templomot a különcködéseiről s nem épen jámbor életéről hires Szilvás örökös ura gróf Keglevich építtette saját költségén a 40-es évek elején; ki róm. kath. létére nem a legjobb lábon állt az egri érsekkel s káptalannal s inkább azok bosszantására mint vallásosságból építtette a 80—90 ezer frtba kerülő nagyszerű, méltóságos templomot a szegény református egyháznak, melynek homlokzatára a gróf egyenes kívánságára vas betűkkel e jellemző felirat vésetett a zsoltárok könyvéből: »Szégyenüljenek meg a faragott képek imádóinak minden szolgái!« F.-Barczika, 1893. április 14. Sziihay Benedek, ev. ref. lelkész. Az alsó-borsodi egyházmegye közgyűlése. Április 11-ikén tartott az alsó-borsodi egyházmegye közgyűlést Miskolcz szomszédságában, a kis H.-Csabán, melynek városjárta s látta népe is örömmel tapasztalta, a kálvinista papok is tudnak jól mutatni! . . . Igen, mert köztudomás szerint, ebben az egyházmegyében vannak a tiszáninneni kerületnek legjobb parochiái s igy egyúttal legkevésbbé szegény papjai is. A gyűlést 10 óra után nyitotta meg az elnökség, és pedig Bornemisza József esperes buzgóságteljes imával, báró Vay Béla egyházmegyei gondnok röviden a tanácskozás megkezdését jelző kijelentésével. Első tárgy volt az esperesi évi jelentés, mely kimerítően, teljes hűséggel s az egyes fenforgö általános egyház társadalmi, valamint az egyházmegye belső életét érdeklő ügyek alapos judiciumával szerkesztett voltáért elismeréssel vétetett egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe. E jelentésből sajnosan esett mindenkinek tudomást venni arról, hogy a sályi egyház hívei világi törvényes lépések megtétele által kényszeríttettek egyházi tartozásaik kifizetésére, valamint az is feltűnt igen sokaknak, hogy egy másik helyen a lelkész híveivel olyan módon egyezett ki a must-bér megváltását illetőleg, a mely módnak ellene szól az egyházmegye egy hozott határozata, s a mely egyelőre azt a jelleget viseli magán, mintha a díjlevélnek is rövidítését eszközölte volna, a mely természetesen soha sem engedhető meg, legfölebb ideiglenes állapotok alkalmazása utján eszközölhetni némi szünetelést, ha ugyan kivihető, az adózásban. Máskülönben sem a sályi, sem az utóbbi ügy nem került nyilvános tárgyalás alá. Bizonyára más uton lesz közmegelégedésre elintézve. Uj tanácsbirót választott az egyházmegye Édes Vince, t.-tarjáni lelkész helyére, ki agg korára hivatkozva, mondott le díszes állásáról. Utódja 32 szavazattal Fekete József átányi lelkész lett, ki eddig főjegyző volt. Helyére a választás elrendeltetett, és az őszi gyűléskor a főjegyzői állás is be lesz töltve. A lelkészjelölő bizottságot is megalkotta a gyűlés a régi tagok megtartásával, bár inkább szerette volna, ha már ezúttal az uj törvények kihirdetésével örvendeztethette volna meg az ifjabb lelkészeket s káplánokat, kik — ez utóbbiak — tekintélyes számot tesznek ki s nem idegenkednének más világ tájék félé sem. a mennyire lehetséges volna, megpróbálkozni az önállóság elnyerésével, a minek ez időszerint mindjárt az első lépésnél áthághatlan gátot emel egyik-másik nagyobb mértékben elfogult kandidáló bizottság. Hogy azonban uj törvényeink