Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-27 / 17. szám

budai zsinat még az 1791-ik évben s kimondja először, hogy most az iskolák ügyéhez, mivel az a Felségnek bejelentve nincs, hozzá nem szól. Midőn pedig sokan indítványozták, hogy eszközöltessék ki a zsinatnak iskolaügyben való kihallgatása, adjon a zsinat is valami tervet s általában legyen befolyással az országgyülésileg megállapítandó coordinaciora: elveti a többség az indítványt következő okoknál fogva: A tanügvgyel foglalkozó országos küldöttség még nem készítette el a maga munkáját, tehát nincs mihez szólani ; arra pedig, hogy maga a zsinat készítsen tervet, nincs a zsinatnak ideje; a nemzeti nevelés dolgának meghatározása inkább az ország dolga közönségesen, mint egy zsinaté; mert ha csak a nevelésre szükséges tudományoknak nemeit fogja az országos küldöttség meghatározni, azoknak pedig tanításmódja, a szükséges könyveknek választása és egyéb e féle rendelések a mi hatalmunkban maradnak, a mint ez iránt a vallást illető törvénycikkely kételkedni sem hagy, a szerint nekünk abból semmi sértésünk nem következik. Ezen indokolásból azt látjuk, hogy országos zsinatunk nem gondolt egy nagyobb szabású, az összes protestáns tanügyet felölelő tanrendszernek megalkotására, mely amaz általános elvek szemmeltartása mellett eredeti önállósággal s egységesen szervezte volna a régóta rendezésre váró ref. tanügyet. Pedig ily rendezésre már II. József felhívta utolsó évében a ref. egyházat s ennek szükségét érezniök is kellett tanügyünk akkori munkásainak azon serény s ujabb, célszerűbb elvek nyomán haladó tevékenység láttára, melyet hazánkban s a külföldön is kormányok, egyházak és egyesek kifejtettek. Később mégis, miután a kir. biztos bejelentette, tárgyalás alá vette ugyan a zsinat az iskolaügyet, de csak kormányzati és fegyelmi szabályokat hozott; egy egységes tanrendszer megalkotására intézkedéseket sem tett. Csodálatosnak látszik előttem, hogy a magyar ref. egyház első egyetemes zsinata ily kevés gondot fordít törvényes jogainak gyakorlására. E mulasztást csak azon elhamarkodottságból tudom megmagyarázni, melylyel a zsinat majd minden előkészület nélkül összeült s azon duló belviszályból, melyet egyházunk lelkészei és világi urai az egyházkormányzatban való részvétel módozatai felett ez idő tájban s épen a zsinaton is nagy szenvedélylyel folytattak. Ha már ref. egyházunk sem a zsinaton, sem azután 4—5 év leforgása alatt nem tett lépéseket iskoláinak egyöntetű rendezésére, természetesnek látszott, hogy a kormány a ref. egyház által nem érvényesített jogot a maga érdekében igyekezett felhasználni. 1806. febr. 28-ról a kancellária s ugyanez év április 8-ról a helytartótanács felhívja a protestánsokat, hogy az országos küldöttség által készített üj Ratio Educationis útmutatása szerint rendezzék be iskoláikat. A kormány felhívására felelt azon egyetemes értekezlet, melyet egyházunk superintendensei és főgondnokai az evangélikusok részvételével 1806. aug. 22-ik napján tartottak. Válaszuk röviden ide megy ki: A R. E.-ból, ha majd megismerendjük, szívesen bevesszük azt, amit körülményeink megengednek; egyébiránt nekünk az iskolaügyben autonomiánk van, amelynek alapja a szülei hatalom és az 1891. XXVI. t.-c. Ebből az látszik, hogy az értekezlet mégis foglalkozott egy egységes tanrendszer alkotásának gondolatával. A helytartótanács azonban e felterjesztés dacára is, megmaradt korábbi törvényellenes álláspontja mellett és 1807. április 7-ről nyilván kijelenti, hogy a R. E.-t ő Felsége valóban ki akarja terjeszteni a protestánsok iskoláira is; ha azonban valami észrevételük van a protestánsoknak a rendszerre: ám tegyék meg és terjeszszék fel azt. Ezen felhívásra a ref. egyházkerületek külön-külön tették meg észrevételeiket. Hivatkoznak a törvény világos rendeletére, mely a protestáns egyházaknak teljes szabadságot biztosít iskoláik rendezésében s kifejtik a coordinaciónak a törvény logikájából vonható egyedül helyes értelmét. Ugylátszik azonban, hogy észrevételeik, valószínűleg a Napoleon előnyomulása miatt támadt zavarok következtében, nem jutottak el rendeltetési helyökre, mert 1816. dec. 17-ről s ismét 1817. február 18-ról parancsot küld a helytartótanács a ref. egyházkerületekhez, hogy a protestáns iskolákra is kiterjesztetni szándékolt Patio Educationisra mindeddig meg nem tett észrevételeiket egy félév alatt okvetlenül felküldjék. E parancs vétele ufán 1817. szept. 1—2-ik napjain mindkét protostáns egyház előkelőségei Pesten egy közös értekezletbe jöttek össze. Értekezletükből irtak a Nádornak és helytartótanácsnak, ígérve, hogy a kivánt észrevételeket az egyházkerületek rövid időn fél fogják küldeni. Egyébiránt ez értekezleten már nagyon megérzett az Európaszerte uralkodó reakció nyomása. Megkockáztatnak ugyan egy gyenge hivatkozást a törvény ama rendelésére, mely a protestáns iskoláknak szabadságot biztosít, de mindamellett a legmagasabb parancsok iránt kitűnő engedelmességet Ígértek és fogadtak. Ugyanez ügyben 1817. november 30-án és december 2-án a reformátusok Pesten külön értekezletet tartottak, melyből egy felterjesztést intéztek a Nádorhoz és helytartótanácshoz. Előadják ebben megjegyzéseiket, melyeknek rövid tartalma ide megyen ki: A R. E. reánk teljeséggel nem tartozik, hanem tartozni fog csak a majd alkotmányos törvényhozás utján létrejövendő rendszere a nemzeti nevelés elveinek. Nekünk iskoláink raciojához, normájához és ordójához régi időktől lógva teljes jogunk volt s ezP az 1791. XXVI. t.-c. jövőre nézve is megerősíti. Egyébiránt amennyire tőlünk telik, igyekezni fogunk, hogy iskoláinkban mindazon tudományok taníttassanak, amik a római katholikus iskolákban taníttatnak. De azért, hogy a tantárgyakra nézve egyezni igyekezünk, a racio, norma és ordo tekintetében uniformitást semmiképen el nem fogadunk. A kézikönyvekre nézve sem fogadhatjuk el az uniformitást; mert hiszen, amint a tapasztalás mutatja, a római katholikus irók által szerzett kézikönyvek az ő vallásuk érdekeinek szolgái s ellenünk sokszor igazságtalanságot és gyűlöletet szórnak. Végre az iskolák kormányzására, igazgatására nézve is, a törvény értelmében teljes autonomiánk van; a királyi legfőbb felügyeletet sértetlenül hagyjuk, de azt kikérjük, hogy nem protestáns s különösen római katholikus egyén iskoláinkra semmi szin alatt és semmiféle felügyeletet ne gyakoroljon. Ez erélyes és határozott hangú felterjesztésnek meglett a kivánt eredménye. A kormány visszatért a törvény helyes értelméhez. A helytartótanács ugyanis 1819. január 19-ről értesíti a protestánsokat, hogy ő Felsége őket az iskolaügy és a tanítás rendszerére nézve eddigi törvényes gyakorlatukban ezentúl is meghagyja; de egyszersmind rendeli, hogy most mindjárt, ezentűl pedig rendszerint félévenként tudósítást küldjenek ő Felségéhez iskoláik tanügyi állapotáról, azonban nem a kir. isk. felügyelők, hanem a helytartótanács utján. Igy végződött azon áldástalan küzdelem, melyet egyházunk a katholikus államkormánynyal jó formán egy fél századon keresztül folytatott. A történet logikája, őseink szívós kitartása s az 1791-iki országgyűlés hazafias rendei visszahelyezték református egyházunkat minden időben