Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-20 / 16. szám

tént, mert az országgyűlés a koronázási diploma 22. pont­jába már beiktatta, hogy a király a nevelés ügyét a »nemzeti nevelésnek országgyülésileg megállapítandó álta­lános elvei szerint, egyik felekezet iskoláinak a másiktól való függetlenségének teljes fentartásával« intézendi el. E diploma-tervet ugyan a király nem fogadta el, de az újonnan készített, most már elfogadott és törvénybe iktatott diploma is a nevelés ügyében lényegileg megegyezett az elsővel s >nem kivánt többet a protestáns iskoláktól, hanem csupán annyit, hogy az országgyülésileg meghatáro­zandó egyetemes nevelési elvekhez alkalmazkodjanak.® * De a vegyes bizottság javaslatában az országgyűlés nem egyezett meg. Hosszú, eredménytelen vita után a különböző törvénytervek felküldettek az uralkodóhoz, hogy ő válassza ki azt, a melvik neki tetszik. November 7-én kelt válaszában tudatja a király, hogy az evangélikusok javaslatát fogadja el, de azon módosítással, hogv a felsőbb iskolák állításához megkívánja az előleges királyi jóvá­hagyást és fentartja a legfőbb felügyeleti jogot. A klérus által izgatott katholikus rendek azonban ekkor már túlságosnak találták a királyi leiratban a protes­tánsok számára nyújtott iskolai önkormányzati szabadsá­got; többféle ürügy alatt kifogásokat tettek s kívánták, hogy a protestánsok iskolaállítási szabadsága megyei vegyes küldöttségek nyomozása és a vármegye megengedő hatá­rozata által korlátoztassék. Miután az országgyűlés a vallás ügyében megegyezésre újra nem juthatott, utóvégre is a január 18-án kelt második királyi válasz emeltetett tör­vénynyé. Ez a nevezetes XXVí. t.-c., melynek 5. pontja intézkedik a protestáns iskolákról és biztosítja a mindkét hitvallású evangélikusokat, hogy jövőre mindenkor szabad legyen iskolákat, szintúgy alsókat, mint nyelvtaniakat, nemcsak a melyeket birnak, megtartani, de ujakat is, akárhol szükségesnek látandják, valamint főbbeket is elő­leges királyi jóváhagyás mellett felállítani és ott iskola­tanítókat. tanárokat, igazgatókat, aligazgatókat meghívni és elbocsátani, számukat szaporítani vagy kevesbíteni, úgyszintén bármely iskolák igazgatóit vagy gondnokait saját hitvallású embereikből választani, a tanítás és tanu­lás módját, szabályait és rendjét (épségben maradván ő Felségének ezen iskolákra nézve is az ország törvényes kormányszékei utján gyakorlandó főfelügyeleti hatalma) meghatározni; azonban a KK. és RR. alázatos felterjesz­tése nyomán ő Felsége által meghatározandó közoktatási rendszer ezen iskolákra is ki lesz terjesztendő. A törvénycikk tehát a királyi engedély, legfőbb felügyelet és a coordináció kikötése mellett széleskörű önkormányzati jogot biztosított a protestáns iskolák szá­mára. Kérdés azonban, hogy mit értett az országgyűlés a később különféleképen magyarázott coordinatio alatt. E kérdésre megtaláljuk a feleletet azon országos bizott­ság felfogásában, mely a nevelésügy rendezésére vonat­kozó terv készítése végett az 1790/1-iki országgyűlés által kiküldetett. E bizottság mindjárt első ülésében 1791. aug. 12-én nyíltan kifejezi, hogy miután az 1791. XXVI. t.-c. a protestánsok iskoláit teljesen azok tetszésére, szabad rendelkezésére hagyja, a küldöttségnek a prot. iskolákra vonatkozólag nincs más teendője, mint csupán az, hogy meghatározza az ország törvényes hatóságai utján gya­korlandó királyi legfőbb felügyelés módját és hogy a nem­zeti nevelés egyetemes elveinek réndszere előlegesen meg­állapíttatván. ehhez képest az oktatás módját rendezze. A bizottság munkálatát rövid idő alatt bevégezte s feladatát a protestáns iskolákra nézve ügy oldotta meg, hogy a királyi inspektorok felügyeletét reájuk nem terjesztette ki, * Révész : Adalékok 40; 1. munkálatáról pedig ismételten ugy nyilatkozott, hogy az csak egyedül a római katholikusokra tartozik, az evan­gélikusokra csak annyiban, amennyiben kötelesek leende­nek a benne foglalt egyetemes elvekre tekintettel saját iskoláik tanrendszerét megállapítani. (Folyt, köv.) Marton Sándor. BELFÖLD. Dunántuli főiskolánk székhelykérdése. A dunántuli egyházkerület sz.-fehérvári közgyűlésén. Dunántuli egyházkerületünk közgyűlése április 12-én Székesfehérvárit döntött ama kérdés felett, mely hónapok óta izgatottságban tartja az érdekelt feleket, vájjon áttétes­sék-e a református főiskola Pápáról Komáromba? A köz­gyűlés rendkívül látogatott volt, az érdeklődők megtöltötték a vármegyeház nagy termét. Pap Gábor püspök kenetes imája és Tisza Kálmán főgondnok megnyitó beszédje után, melyben nyugodtságot és tárgyilagosságot ajánl a kérdés pro és contra indokainak elbírálásában, első tárgyul a főiskola székhelyeinek kérdé­sét tűzték ki és pedig érdemleges tárgyalásra. Molnár Béla előadó röviden ismerteti a kérdés előz­ményeit, (melyeket Lapunk olvasói többszöri közléseink alapján eléggé ismernek. Szerk.) azután felolvastattak az összes ügyiratok s megkezdődött a vita. Elsőnek felszólalt: Beöthy Zsigmond kijelentvén, hogy a főiskolának sem a Komáromba való áthelyezése, sem a Pápán való megmaradása érdekében megindult mozgalom egyáltalában nem Ítélendő el; sőt inkább tisztelni való az a nemes buz­galom, melylvel a főiskola emelésén fáradoznak. Elhamar­kodott határozatot hozni azonban nem volna helyes. Ő magának a főiskolának meleg barátja, akár Pápán marad, akár Komáromba helyeztetik át. A fődolog az, hogy az iskolát lehetőleg magasabb színvonalra emeljék. De ő ugy látja, hogy a kérdés most még nem érett a döntésre. Különösen az alapok jogi természetét kell először tisztázni. Ép azért a következő indítványt terjeszti a közgyűlés elé: »Tekintve, hogy azon mozgalom, mely Komárom­ban, illetve ennek vidékén a végből indult meg, hogv a dunántuli egyházkerület pápai főiskolájának felvirágzása nagyobb arányú áldozatokat követel és hogy az egyház­kerület anyagi ereje biztosíttassák; tekintve, hogy e moz­galom oly nemesirányu ellenmozgalmat, illetve versenyt keltett, a mely a kilátásba helyezett ujabbi áldozatokkal szintén a kerület főiskolájának virágzását célozza : tekintve, hogy e két mozgalom, illetőleg a verseny oda irányul, hogy a főiskola szellemi tekintetben a kor igényeinek megfelelő színvonalra emeltessék: ugyanazért a dunántuli egyházkerület jelen közgyűlése mindkét mozgalmat beható tárgyalásra méltónak tekinti. Épen azért, mielőtt a főiskola további székhelyének kérdésében döntene, szükséges, hogy egy bizottság küldessék ki. mely a kérdésben forgó ügyet alaposan tanulmányozva, oly jelentést tegyen, mely a székhely kérdésében szavazattal biró közgyűlésnek tájé­kozást nyújtson arra nézve, hogy a főiskola székhelye jövőben Pápán legyen-e vagy Komáromban.« Antal Gábor ácsi lelkész szerint ha ma egy uj főiskola létesítéséről volna szó, akkor csakugyan vita tárgyát képezhetné, hógy Komárom vagy Pápa legyen a székhely. De mikor a protestantizmusnak három százados nyugati védváráról van szó, fontos ok nélkül annak el­mozdítását nem tanácsos elhatározni Kalapot emel Komá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom