Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-20 / 16. szám

rom áldozatkészsége előtt, de épen ez ügybuzgóság alapján hiszi, hogy a megajánlott alapítványok egy részét Pápa részére is meg lehet nyerni. Ezt felteszi és reméli Konkoly Th. B. nagy buzgóságától, melyet a főiskola érdekében kifejtett. Azonnal való döntést kiván s e végből a következő indítványt teszi: »Mondja ki az egyházkerületi közgyűlés, hogy tekintettel a pápai főiskola százados múltjára és ama fontos hivatásra, a melyet századokon keresztül a közművelődés és nemzeti szempontból betöltött és betölt, tekintettel azon elismerésreméltó áldozatkészségre, a melyet a pápai érdekeltség a múltban és jelenleg tanúsított, a Konkoly Miklós és társainak, valamint a komáromi egyházmegye indítványának mellőzésével a dunántuli egyházkerületi főiskola továbbra is Pápán való meghagyását határozza el és ennek folytán ezen gyűlésen megteszi a Pápán emelendő uj iskolaépület építésének foganatbavételére a szükséges intézkedéseket. Egyszersmind a közgyűlés mindazoknak, a kik áldozatkészségüknek jelen alkalommal is oly szép tanújelét adták, jegyzőkönyvbe való beigtatás mellett köszönetet mond « Konkoly Thegt; Béla mindenekelőtt kijelenti, hogy ő akkor is minden tőle telhető módon támogatja a főiskolát, ha az Pápán marad. Ha azonban tekintetbe vétetik, hogy Pápán a főiskola látogatottsága évről-évre apad, hogy kivéve a papi pályára készülők nem is nagy számát, összesen 3—4 egyén kerül ki csak a főiskolából és hogy voltak évek, a mikor közel 5000 frtnyi hiány mutatkozott a pénzügyi kezelésben, épen a főiskola buzgó hívei voltak kénytelenek igyekezni, hogy azt reális alapokra fektessék és annak jövőjét biztosítsák különösen azért, mert a mostani terhekhez okvetetlenül hozzá fog járulni a fizetéseknek emelése, uj tanári állások rendszeresítése és más költségeknek fedezése. Még az uj építkezésekre sem tudnak Pápán elég anyagi eszközöket előteremteni; a dolog ma még véglegesen el sem dönthető, mig az anyagi rész nincs teljesen tisztázva és azért Beöthy javaslatát ajánlja elfogadásra. Darányi Ignácz a részletekre nem terjeszkedik ki, de ha az előterjesztett adatokat vizsgáljuk, látjuk, hogy a 470000 frtnyi alapokból tulajdonképen csak 85,000 frtnyi olyan, a melyek megengedik, hogy megtartassanak, ha Komáromba áthelyeztetik az iskola, mig a többiekre az utódok jogigényeiket sem érvényesíthetik. E mellett az erkölcsi hatást kell tekintetbe venni, mert hogy kívánhatjuk, hogy uj adományozók támadjanak, ha a régieknek intencióit nem tiszteljük minden tekintetben. A 40-es években is fölmerült ezen kérdés és a bizottságokhoz utasítva nyolcéves áldatlan harc támadt, a mely csak a kedélyeket zaklatta minden szükség nélkül. A gyülekezetekhez küldeni ez ügyet határozathozatal végett, csak kellemetlen és felesleges pártoskodást okozna. Parancsoló szükség, mely miatt a főiskola Pápán nem maradhatna, nincsen, már pedig, ha fiatal fát lehet is átültetni más talajra, de háromszáz éves fát nem kell eltávolítani helyéről. Antal Gábor indítványát pártolja. Molnár Béla Beöthy indítványához csatlakozik. Czike Lajos tatai esperes Pápa mellett argumentál, kimutatván, hogy a főiskola 1890-iki deficitje el van oszlatva s reményét fejezve az iránt, hogy a komáromiak áldozatkészsége akkor is nyilvánulni fog, ha Pápán marad a főiskola. Eötvös Károly szerint egyetlen fontos érvet sem hoztak fel az áttétel mellett. Áz, hogy a főiskola nem felel meg minden magasabb kívánalomnak, e kérdéssel nem függ össze, amint hogy tényleg a beteg sehol sem gyógyul meg attól, ha egyik ágyból a másikba fektetik át. Pénzügyi okok itt nem lehetnek kizárólag mérvadók, annál kevésbbé, mert kétségtelen, hogy Pápán legalább is 30—40 ezer forinttal olcsóbban lehet előállítani mindazt, amire szükség van, mintha azt Komáromban akarjuk létesíteni. Elfogadja Antal Gábor indítványát. A vita bezáratván, névszerinti szavazással döntöttek. Beöthy Zsigmond indítványát 51 szavazattal 13 ellenében elejtették, Antal Gábor indítványát pedig 52 szavazattal 10 ellenében elfogadták. Tisza Kálmán elnök azután, tekintettel az idő előrehaladott voltára, a napirend többi tárgyait a másnap folytatandó közgyűlésre halasztja. Visszatekintve az egész ügy lefolyására s különösen az áthelyezés felvetése folytán megindult áldozatkészség erkölcsi és anyagi eredményeire, csak örülhetünk, hogy a kérdés felvettetett. Mert a mozgalom erkölcsileg fokozta eme szép multu, de erejében kissé meggyengült főiskolánk iránti érdeklődést s szélesebb köröket is meggyőzött a felől, hogy a pápai főiskola színvonalát mulhatlanul emelni kell. Anyagilag elért annyit a mozgolódás, hogy a főiskola szellemi emelésére szükséges összegnek jelentékeny részét összehordta a versenyre hivott áldozatkészség. Sőt az sincs kizárva, hogy a komáromi érdekeltség is fog egyet s mást Pápának juttatni az általa összegyűjtött tekintélyes alapítványokból. Konkoly-ék kezdeményezéséből ime igy fakadt áldás Pápa főiskolájára. A másnapi ülésen Vámos Károly pettendi lelkész fegyelmi ügyének elbírálása után (kit engedetlenség miatt feddésre Ítéltek és a fegyelmi eljárás költségeiben elmarasztaltak) véglegesen elintézték a pápai főiskola építési ügyeit. Jóváhagyták azt az adásvevési szerződést, a melyet a főiskolai igazgató-tanács a pápai »Fehér ló«-hoz címzett vendéglő-tulajdonosával kötött, meghatalmazták az igazgató-tanácsot, hogy a bérlővel elintézze a még függőben levő kérdéseket. Örvendetes és a tanügyre nyereséges dolog volna, ha a pápai főgimnáziumunk és theologiánk a székhelykérdés nemes versenyéből külsőleg és belsőleg megifjodva és megerősödve emelkednék ki. V. F. A nagyszalontai egyházmegye közgyűlése. A nagyszalontai ev. ref. egyházmegye április 6-ikáfi tartotta meg ez évi tavaszi közgyűlését, a nagyszalontai gimnázium nagy termében, Széli Kálmán esperes, és Tisza Kálmán egyházmegyei gondnok elnöklete alatt. Előző napon tanügyi bizottsági gyűlés és lelkészi értekezlet volt. A tanügyi bizottság tagjai pár tag kivételével mind jelen voltak, de a lelkészi értekezleten a lelkészek összes számának alig egy harmada jelent meg, a mi elég szomorú jelenség, annyival inkább, mivel jelenleg is igen fontos praktikus, és minden lelkésztársunkat igen közelről érdeklő kérdések forogtak szőnyegen. Az egyházmegyei közgyűlés eléggé látogatott volt. Esperes buzgó imája után üdvözli egyházmegyénk nagynevű gondnokát Tisza Kálmánt, mint a ki protestáns egyházunk ügyei körül soha nem lankadó buzgalommal munkálkodik, üdvözli a tanácsbirói kart, s az egyházak képviselőit, melyek után a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. Majd az egyházak képviselői igazoltattak, a megnem jelentekről jelentés tétetett, s a tanácskozási sorrend megállapíttatott. Az esperesi jelentésből, mely az egyházak valláserkölcsi állapotai, s az anyagi állást tüntette fel, kiemeljük a következő mozzanatokat A valláserkölcsi állapotok általán kielégítőek. Az istenitiszteletet híveink majd min-