Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-20 / 16. szám

ügyet, nyilvántartja a tagok számát, vezeti az iktató és anyakönyvet. A fontosabb iratokat az elnökkel együtt, a kevésbé fontosakat maga állítja ki; a rendes közgyűlésen összefoglaló jelentést tesz az egyesület működéséről; kezeli az egyesület könyv- és irattárát, melyekről rendszeres leltárt vezet. A jegyző évi tiszteletdíjban részesül, a melyet előre a közgyűlés állapít meg. Az aljegyző a közgyűléseken segédkezik a jegyzőnek, vagy szükség esetén a jegyzőt helyettesíti. 32. A pénztárnok nyilvántartja a társaság összes tagjainak névsorát és a folyóirat előfizetőit; beszedi a tagsági és előfizetői díjakat, kifizeti az elnöktől aláirt utalványokat, évnegyedenként jelentést tesz a központi bizottsághoz a pénztár állapotáról; gondoskodik, hogy a befolyó pénzek az ügyviteli bizottság utasítása szerint haladéktalanul gyümölcsözőleg elhelyeztessenek és végre az egyesületi év végén részletes számadását benyűjtja a központi bizottsághoz. A pénztárnok évi tiszteletdíjban részesül, a melyet a közgyűlés állapít meg. 33. A szerkesztő, jegyző és pénztárnok akadályoztatása esetén, teendőik viteléről, évközben az ügyviteli bizottság gondoskodik. 34. Az ügyviteli bizottság feladata: a közgyűlés tartásához szükséges előintézkedéseket megtenni, a közgyűlés tárgyait előkészíteni; a tanügy terén felmerülő nevezetesebb jelenségeket figyelemmel kisérni és gondoskodni, hogy azok a közgyűlés tárgyai közé fölvétessenek, a közgyűlésen tartandó felolvasásokról és előadásokról gondoskodni s azok tárgyáról előlegesen tudomást szerezni, a benyújtott indítványokat előre átnézni, a gyűlés menetét meghatározni, a pénztári számadást megvizsgálni s általában az egyesület ügyeit vezetni, a folyóirat kiadásáról és a közrebocsátott dolgozatok díjazásáról intézkedni. Tagjai az elnöktől kapott megbízásokban tartoznak eljárni s a szükséges helyettesítéseket végezni. 35. Az ügyviteli bizottság csak akkor hozhat határozatot, ha a jelenlevő tisztviselőkön kivül legalább öt más bizottsági tag is jelen van. D) Szakosztályok. 36. A magyar prot. egyházak által fentartott tanintézetek nemei, illetve a tudományok főbb szakcsoportjai szerint az egyesület tagjai, saját kívánságukhoz képest, szakosztályokba soroztainak, melyeknek számát, szervezetét és ügykörét az egyesület, közgyűlési végzéssel állapítja meg. V. SZAKASZ. Az egyesület pecsétje. 37. Az egyesület pecsétje két egymást szorító kéz, fénysugaraktól körülfogva, ezen körirattal: »A magyar protestáns tanáregyesület pecsétje 1893 * VI. SZAKASZ. Az egyesület feloszlása. 38. Az egyesület feloszlását a szavazattal biró tagoknak legalább is fele része 2

/3

-ad szótöbbséggel mondhatja ki; mely esetben az egyesület vagyona a feloszlató gyűlés által kitűzendő iskolai célra fog fordíttatni. VII. SZAKASZ. 39. Ha az egyesület az alapszabályokban meghatározott célt és eljárást, illetőleg hatáskörét meg nem tartja, a magyar kir. kormány által, a mennyiben további működésének folytatása által az állam vagy az egyesületi tagok vagyoni érdeke veszélyeztetnék, haladéktalanul felfüggesztetik és a felfüggesztés után elrendelendő szabályos vizsgálat eredményéhez képest fel is oszlathatik, vagy esetleg az alapszabályok legpontosabb megtartására, feloszlatás terhe alatt köteleztetik. TÁRCZA. Iskolaügyünk története 1770—1820-ig. (Folytatás.) Az 1790/91-iki országgyűlés határozata a prot. iskolák ügyében. Az 1790-ik évben Leopold által összehívott országgyűlés uj kort nyitott meg egyházunk és iskoláink történetében. A nemzet törvényes akarata visszahelyezte egyházunkat s ezzel együtt iskoláinkat is a bécsi békekötésben meghatározott jogalapra. Nem sokkal az országgyűlés kihirdetése után az evangelikus rendek egy emlékiratban közlék katholikus honfitársaikkal azon »postulatum«-ot. melynek kielégítését egyházuk és iskoláik szabadságának biztosítására az összeülendő országgyűléstől várják. Ez emlékiratban iskoláik autonómiájának biztosítására a következő pontot hozzák javaslatba: »A vallás szabadságához tartozik a nevelés is és pedig igen nagy mértékben, hogy t. i. az evangélikusok a birtokukban levő felsőbb grammatikai és elemi iskolákat megtarthassák és ilyeneket mindenütt bírhassanak, teljes jogával és szabadságával annak, hogy tanítókat, mestereket, tanárokat, rektorokat, alrektorokat hívhassanak, elbocsáthassanak, azok számát növelhessék vagy keveslebíthessék, mindenféle iskolai direktorokat, kurátorokat, helyieket szintúgy, mint felsőbbeket és legfőbbeket, az ő hitvallásukon levő egyének közül választhassanak; a tanítás és tanulás módját, rendszerét és folyamát saját tetszésük szerint rendezhessék, bármiféle iskolai könyveket maguk választhassanak s mind ezeket, mind symbolikus theologiai s a kegyesség gyakorlására tartozó könyveiket minden további cenzúra nélkül nyomathassák: ugy, hogy az ő iskoláik, tanügyük és összes nevelésük egyedül az ő saját kurátoraik és egyházkerületeik felügyeletétől és igazgatásától legyen függő. Tanulóik pedig pártfogóikat s a jóltevő gyülekezeteket az eddigi szokás szerint meglátogathassák s a külföldi akadémiákra is kimehessenek minden akadály nélkül.« Látjuk, hogy e javaslat a legszélesebb körű önkormányzatot akarta biztosítani a prot. iskolák számára; határozottan kizár mindennemű idegen és igy az állami beavatkozást is. Semmit sem akar tudni országosan kötelező tantervről, sőt az állam részére még a legfőbb felügyeleti jogot sem tartja fenn. Egészen hü nyilatkozata ez az önerejére támaszkodó, szabadságára féltékeny protestáns szellemnek. A katholikusok ez emlékiratra adott válaszukban külön törvénytervet terjesztenek elő, melyben részben hallgatólag, részben kijelentetten beleegyeznek a protestánsok kivánataiba. A tiszai kerületek az evangélikusok törvénytervét fogadták el s ugyancsak ezt hozta javaslatba azon országgyűlési vegyes bizottság is, mely a vallás ügyében törvényjavaslat készítésére küldetett ki, de már azon módosítással, hogy ezen pont után: »a tanulás és tanítás módját, rendszerét és folyamát tetszésük szerint rendezhessék«, beszúrta zárjel között: »salvis principiis, juxta conditionem diplomaticam. diaetaliter definiendis*. E beszúrás t; i, azért tör-