Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-20 / 16. szám

várakozás. Azonban semini sem bizonyosabb, mint az, hügy "az ur tanítványai között ez a három princípium, föltéve, hogy megvolt, a legegyraesejib ellentétben működött volna azzal, amit azok. ki k ezt a tneoriát, rmtft"a fentebb említett tények megfelelő magyarázatát kigondolták, vártak volna. 1. Az ő lelkük hangulata egy láthatólag uralkodó és kormányzó Messiásra irányult és legkevésbbé sem olyanra, a ki megfeszíttetik. A felfeszíttetés puszta gondolata szétrombolta legszebb reményeiket. Áz ő bangu\ latuk tehát épen ellenkező volt azzal, a mit az a theória okvetlen megkövetel, hogy a kellő lelki hallucinációk létrejöjjenek. 2. Azok a fixa ideák, melyekkel ők rendelkeztek, a helyett hogy egy csomó visionárius parancsot hoztak volna létre az egyháznak a Jézus szellemi Messiásságán való felépítésére, kétségtelenül arra vezették volna őket, hogy a régi zsidó Messiás fogalomhoz iliő visiókat lássanak. Ha fixa idea valamikor visiókat hoz létre a hiszékeny lelkekben, azok a visiók bizonyosan a régi ideáknak megfelelők fognak lenni és semmiesetre sem vesznek uj irányt. Semmi sem képzelhető kevésbbé forradalom okozónak, mint a fixa idea (a régihez való ragaszkodás): és ennélfogva ez egy lépéssel sem vezet közelebb annak megfejtéséhez, hogy miként támadt a szellemi Messiás fogalma és hogy miként szerveztetett ujjá az egyház annak alapján. 3. A feltámadás váradalma Jézus követői szivében legkevésbbé sem élt. Hogy élt volna, egyedül azon alapon lehetne feltételezni, hogy az Ur megmondotta azt nekik a legvilágosabb szavakban. De e't nem merik állítani a hitetlenek, mert ez ellentétes volna az ő álláspontjukkal. Valamely általános természetű nyilatkozat, pl. hogy ha ő mártírságot szenvedne is, mégis újra élne ügye jövendő sikerében, sokkal általánosabb, semhogy létrehozhatta volna a várakozás amaz enthusiastikus fokát, mely szükség lett volna, hogy oly visiókat teremtsen az ő feltámadása felől, melyeket valóságoknak lehetett volna képzelni akkor, midőn az ő holtteste még mindig a sirban feküdt, akár barátainak, akár ellenségeinek örizete alalt. Sikertelen tehát az a kísérlet., hogy e három princípium segélyével létrehozzák a szükséges visiókat. Egy tudósnak könnyű kigondolni dolgozó szobájában azt a theóriát, hogy Mária Magdolna fájdalmai és levertsége közepette a kertészt Jézusnak képzelte, s azt hívén, hogy ő támadt fel a halálból, eme képzelgését közölte a többiekkel is; de azok. kik gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek, meggyőződhetnek a felől, hogy ezt könnyebb mondani, mint megvalósítani. Vájjon elhihetjük-e, hogy egy enth'^iasta nőnek sikerült elhitetnie egy csomó emberrel, hogy egy személy, kit néhány nappal előbb kivégeztek s kinek holtteste még akkor is a sirban volt, testi valóságban megjelent előtte, és hogy ők ennélfogva, minden további vizsgálat nélkül elfogadták volna ténvképen, hogy ő feltámadt a halálból? Vájjon elhihették volna-e ezt — kérdem — a nélkül, hogy maguk is látták volna; vagy hiszekeny elragadtatásuk közben mindnyájan visióban látták a feltámadt Jézust s azt valóságnak képzelték, mialatt pedig a holttest még mindig a sirban nyugodott? Vájjon még mit nem akar elhitetni velünk a philosophicus történetírás? S továbbá elhihető-e, hogy tanítványai az ő parancsa nélkül megmerték valna kezdeni az egyház újjáalakítását az ő szellemi és láthatatlan Messiássága alapján, az időleges és látható Messiásság helyett, s az ő személyét egy uj systema életpontjává tenni, s a régi theocracia helyén egy universalis egyház fundamentumait rakni le? Ez egyszerre szembe állít bennünket amaz áthághatlan nehézségekkel, melyeket a visió theoria maga után von. Ismételve fel kell hivnom a figyelmet arra a tényre, hogy a kik a feltámadás hitét a Jézus követői lelki hallucinációinak eredményeként tekintik, nemcsak e hitet kell hogy megfejtsék, hanem az egyháznak az időleges Messiásság helyett a szellemi Messiásság uj alapján való megalapíttatását is és mindazon fontos változásokat, melyeket az egész környezetben ez az irányváltoztatás létrehozott. Tudom, hogy erre az az ellenvetés, hogy az ő hiszekeny követői azt képzelték, hogy ámbár a test még mindig vagy barátainak, vagy ellenségeinek kezében volt, Ő maga az égbe vitetett, a honnan nemsokára vissza fog térni látható Messiásságának dicsősége között. De ez idő alatt az egyházat össze kellett tartani; ez pedig csak ugy lett volna lehetséges, ha vissza lehetett volna állítani azt a Messiási képzetet, a melyen megalapíltatott. Azonban napok, hónapok és évek teltek el és Jézus visszatérése mégsem történt meg. Mind sürgetőbb szükség volt tehát rekonstruálni az eredeti társaság egész alapját, ha csak a teljes megsemmisülést ki akarták kerülni. De kétségbevonhatatlan históriai tény, hogy a megsemmisülés helyett növekedett és virágzott az egyház, mindjárt alapítója halála után A kérdéses reconstructiónak tehát tényleg mindjárt meg kellett történnie azután. Vájjon hihető-e, hogy a tanítványok ily lépésre merték volna határozni magukat, ha csak szilárdan meg nem lettek volna győződve, hogy Mesterüktől határozott utasításokat nyertek az^ alakítás eszközlésére; vagy hogy — a mint mondjál egy csomó tudatlan fanatikus elég ügyes lett volna egy olyan változtatás kigondolására, mely a Jézus Krisztus általános egyházának megalkotásában és az abból azóta a világra kiható befolyásokban végződött? De térjünk vissza a visió theoriához. Mit akarnak elhitetni velünk? Azt. hogy a helyett, hogy a feltámadást "tényként elfogadjuk, olyan tényként — megjegyzendő, mely az egyház történetének minden következő változását kellőleg megfejteni képes — higyjük el, hogy e hit a Jézus követőinek a Mesterre vonatkozó s valóságnak képzelt visióiból származott. E/.en esetben nem csak egy visiót kellett volna látniok. hanem többet, nemcsak egyeseknek és külön, hanem egész tömegeknek is Szt Pál bizonyságtétele e pontra nézve teljesen határozott és neki bő alkalma lehetett információkat szerezni. Merhetné e valaki, az ő leveleit olvasva, azt állítani, hogv ő olyat irt. amiről tudta, hogy csupán a sajat találmánya? Elmondja, hogy ő privát beszélgetést folytatott Péterrel és Jakabbal, s azt is, hogy mindkét apostol hitte, hogy beszélt a feltámadt Jézussal. Hihető-e, hogy ő ezeket az információkat nem maguktól az apostoloktól szerezte volna, midőn Péternél tartózkodott 14 napig és szeméivesen találkozott Jakabbal? Elmondja, hogy egy más alkalommal találkozott az apostoli kar egy másik tagjával: Jánossal; s továbbá afelől is informál bennünket, hogy az egybegyűlt 11 apostol hitte, hogy két különböző alkalommal találkozott feltámadt Mesterével. Elmondja továbbá, hogy egy más alkalommal nem kevesebb, mint 500 embernek jelent meg egyszerre. Vájjon mindez csak visiószerü jelenés lett volna? Vájjon lehető-e. hogy a tanítványok egyszerre láttak visiókat, s mindnyájan valóságnak képzelték volna? Midőn azt képzelték, hogy látták Mesterüket egyenként és mindnyájan egyszerre, nem intézett-e közülök valamelyik hozzá egy kérdést és ha igen, visionárius feleletet nyertek? Hihető-e, hogy a minő körülmények közt voltak, nem kérdezték volna meg tőle, hogy mit szándékozik tenni a jövőben; vagy ha eltávoznék, mit szeretne hogy tegyenek abban a dologban, mit ő megkezdett? Hogy ilyen dolgo-