Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-13 / 15. szám

hogy ő képes is bizonyossá tenni a ki.érlet sikerét? A legnagyobb hiszékenységnek is bizonyára megvan a maga határa, s az ilyen hiszékenység, mit a tanítványok felől feltételeztek, tul van a lehetőség határán. S még hozzá, e theoria a valószínűség legcsekélyebb látszatával sem bir, ha csak fel nem tételezzük azt a hihetetlen dolgot, hogy Jézus a maga felépülését feltámadásnak hitte, vagy hogy ő egy kigondolt csalás elkövetésében eszközül engedte magát használni, a mit pedig — hacsak rossz indulatból nem — még a hitetlenek sem mertek feltételezni az Isten szentjéről. -Sj* (Folyt, köv.) Hamar István. \ ISKOLAÜGY. A népiskolai tanítók fizetése. A néptanítói fizetések rendezéséről szóló törvényjavaslat régen a képviselőház asztalán fekszik. Veleje az, hogy az állam minden népiskolai tanítónak biztosítja 1-ször a 300 frtos minimumot, 2-szor a 7-szer 30 frtos korpótlékot. mi által a tanítók minimális illetménye lakáson és kerten kivül minden iskolánál 510 frtig emelkedhetik. Ezzel együtt emelkedik a nyugdíj is. Néptanítóink azonban, sokféle indokból, ennél többet várnak, többet kívánnak. A napokban is gyülekeztek Budapesten és küldöttségekkel kérvényeztek az országos pártoknál, hogy fizetésök rendezésénél legalább a 400 frtos minimumot kieszközöljék. Hajlandóságot, Ígéretet, szép szót mindenütt kaptak; de nem valószínű, hogy a 400 frtos alapfizetés már most kivívható legyen. Pénzügyi tekintetek akadályozzák a gyökeresebb javítást. Azt mondják, hogy a 400 frtos minimumot az államháztartás egyensúlya nem bírja meg. Ugyanis az alapfizetésnek 400 frtra kiegészítéséhez szükséges lenne 1.442,334 frtra, mig a 300 frtig való kiegészítés 603,455 írtba kerül. A kettő közötti különbözet 838.879 frt. E 840 ezer frt áll útjában a tanítók jogos kívánsága teljesítésének. Nagyon sajnálnók, ha a képviselőház ezért az aránylag csekély összegért a népnevelésügy erőteljesebb fejlesztését elhalasztaná és ezzel a tanítóságot elkedvetlenítené. Az állam garasoskodása a kulturális kiadásokban a legkevésbbé indokolt takarékoskodás. Gyümölcsözőbb beruházást a kulturainál mi nem ismerünk. Azután, ha a legerősebb iskolafentartó is szükmarkúskodik a tanügvgyel szemben, mit várjunk az egyházaktól és községektől, melyek anyagilag hssonlithatlanul szegényebbek és kulturális áldozatokra sokkal nehezebben bírhatók ? Az államnak kellene jó példával elől menni az iskoláért való áldozatkészségben, akkor aztán inkább remélhetné, hogy a mindig nehézkesebb társadalom is megy utána. Mi bizalommal reméljük, hogy ha most nem is, de közel jövőben, mihelyt a közjövedelmek gyarapodnak, a néptanítók jogos igénye teljesen ki fog elégíttetni. Mert Magyarországon — a sajátos nemzetiségi viszonyok miatt — az iskola nem csupán kultur-intézmény, hanem magasabb értelemben vett politikai és elsőrendű nemzeti erőfejlesztő intézet, melynek nemzeti irányban való fejlesztése végett a legnagyobb áldozattól sem szabad visszariadnunk. A képviselőház pénzügyi bizottsága most készült el a kormány javaslatáról szóló jelentésével, melynek alapján, ugy hirlik, hogy a képviselőház mindjárt a költségvetés után tárgyalás alá veszi a törvényjavaslatot. A jelentés tanulságosan világítja meg a törvényjavaslat pénzügyi oldalát. Minden kétségen felül helyezi a közoktatási kormány jóindulatát s azt a készséget, melylyel mindig viseltetett az iskolaügy fejlesztése iránt. De egyszersmind azt is mutatja, hogy Magyarországon az iskolák még mindig nem részesülnek abban a méltánylásban, melyet természetüknél fogva megérdemelnének. Az államélet más ágaiban milliókkal is könnyen dobálóznak, az iskolaügy terén a százezerek kicsikarása is nagy erejébe kerül a tanügy vezetőinek. A jelentésből ide iktatjuk a következő adatokat: A képviselőház pénzügyi bizottságának jelentése a néptanítói fizetéseket szabályozó törvényjavaslatról igen érdekes operátum. Hivatalos adatok alapján egybeállított táblázatok és kimutatások segítségével részletesen megvilágítja ez a jelentés a néptanítók mostani helyzetét, a törvényjavaslatban foglalt rendezés következéseit s azt, hogy a rendezés mennyibe kerülne azoknak a módozatoknak alkalmazása mellett, melyeket a képviselőház asztalán fekvő több száz kérvényben az érdekeltek megjelöltek. A bizottsági jelentésnek ezeket a tanulságos, széles köröket érdeklő adatait foglaljuk össze a. következőkben: A néptanítók eddigi illetményeinek összesített kimutatását eme táblázatba foglalja a bizottság, megjegyezve, hogy a kimutatás nem terjed ki a budapesti és fiumei városi, továbbá a magán, társulati és egyesületi iskoláknál alkalmazott s a volt határőri alapokból fizetett, továbbá az eleminél magasabb fokozatú intézetek tanítóira: Iskola jellege Illetmények Iskola jellege 300 frton alul 300 frttól 400 frtig 400 Írttól 500 frtig 500 frttól 600 frtig 600 frttól 700 frtig 700 frttól 800 frtig 800 frttól 900 frtig 900 frttól 1000 frtig c o o —. O p Községi államilag segélyezett Községi államilag nem segélyezett . Hitfelckezeti 196 5082 ÍI32 583 3727 170 426 1981 99 329 2030 63 276 12tí2 17 215 590 10 (14 281 4 26 142 3 40 143 Összesen 5278 4042 25771 2158 1601 822 355 172 186 Kitűnik e kimutatásnak beszédes számtételeiből, hogy a hazai tanítóság egy ötödrésze. 5278 tanító ma sincs ellátva az 1868-ki törvényhozás által megállapított 300 frtos fizetési minimummal. Érdekes annak kimutatása is, melyik felekezetben hánv néptanítónak a fizetése kisebb 300 frtnál: 300 frtnál kevesebb illetménye van 196 községi tanítónak, 1180 r. kath. 1755 gör. kath. » 1065 gör. kel. román, szerb tanítónak, 603 ev. ref. tanítónak, 437 ág. evang. » 32 unitárius » 10 zsidó »