Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-06 / 14. szám
legcsekélyebb kétsége sem volt a felől sem. hogy a kikhez irt, azok is oly szilárdan hitték azt, mint ő maga. Hivatkozik erre a leghatározottabb formában; de hivatkozik a legesetlegesebb módon is, mint ugy a saját, mint olvasói közös hitének alapjára. Világosan arra számít, hogy az olvasók erre vonatkozó állításait a legkisebb habozás nélkül elfogadják. Pedig semmi sem értékesebb valamely eseményre nézve, mint az ilyen esetleges utalások. Mert ezek azt bizonyítják, hogy mind., az iró. mind az olvasók teljesen ismerik azt, és egyforma hitben vannak felőle. Tapasztalhatjuk ezt a saját magunk által irt közönséges levelekben is. Midőn meg vagyunk győződve, hogy az, a kivel levelezünk, teljesen ismerős valamely eseménynyel, egyszerűen csak utalunk reá, a nélkül, hogy részletesen leírnánk: és bizonyosra vesszük, hogy a kérdéses tényre vonatkozó nézetünk elfogadtatásra talál. Ilyen módon utal Pál is a Jézus Krisztus feltámadására e levelekben mindenütt, kivéve a Kor. I. 15-ik és a Galata lev. 1-ső és 2-ik részét, a hol az utalás szándékosan egyenesen históriai és ellentétező. 3. De menjünk tovább. Vannak az utalások mellett bizonyos körülmények, melyek erősebbé teszik a bizonyságot minden más történetnél. A pártoskodás szelleme dühöngött e két egyházban. A korinthusi gyülekezetben több párt. volt, melyek többé-kevésbé ellenfelei voltak Pálnak. Hármat említ fel közülök, névszerint az Apollós pártot; azután egy másikát, mely Péter követőjének vallotta magát; és végül egy harmadikat, mely különösebb értelemben Krisztus nevét viselte. Ezek mellett említ egy negyediket is, mely különösen őt pártolta. A pártok közül egyik annyira ment, hogy megtagadta Pál apostoli méltóságát, azon az alapon, hogy ő nem tartozott Jézus eredeti követői közé. A második levél tekintélyes része e párttal foglalkozik, védelmezvén saját álláspontját azzal szemben. Ilyenek levén a körülmények e gyülekezetben, világos, hogy ha e párt a feltámadásra vonatkozólag eltérő nézeteket vallott volna, védekezését könnyen halomra lehetett volna dönteni. Ö ezt a kérdést veti fel: »Nem láttam-e én a mi Urunk Jézus Krisztust?« E szavakat nem annak bizonyítékául idézem, mintha Pál valóban látta volna Őt; hanem mint bizonyítékot arra nézve, hogy ha ellenfelei erősen meg nem lettek volna győződve a feltámadás valóságáról, olyan döntő ok lett volna ez arra, hogy az ő apostoli tekintélye, mit ő arra alapított, hogy látta feltámadott sőt, teljesen hiába való, mert ő fel sem támadott. Ez az utalás egyszersmind azt is bizonyítja, hogy a Péter és a Krisztus pártja, a melyek közül az utóbbi kétségtelenül azt igényelte magának, hogy ő képviseli a keresztyénség legelső alakját, kellett hogy erősen meg legyen győződve arról, hogy az apostolok látták feltámadott mesterüket. Világos tehát, hogy a mi a feltámadás tényét illeti, ennek igazságára nézve Pál és az Ő leghevesebb egyházi ellenfelei is egyet értettek. 4. A galata levél által nyújtott bizonyíték pedig még inkább döntő. Itt volt egy hatalmas párt, a mely nemcsak hogy megtagadta Pál apostolságát, de a mely tanításaiban annyira eltért ő tőle, hogy tanait »más evangelium« névvel jelzi. E párt oly eredményeket ért el, hogy az ő követői közül is sokakat magához hódított. Lehetetlen e levelet olvasva észre nem venni, hogy ez egyházban folyó dolgok a legmélyebben érintették őt. Telve van e levél a leg mélyebb s legforróbb érzelmekkel. S mégis az egész levél azon erős meggyőződéssel van irva, hogy ámbár nagyok voltak a különbségek ellenei s ő közötte, arra nézve nem volt semmi véleményeltérés köztük, hogy a K. feltámadásában való hit volt alapköve közös keresztyénségüknek. Halljuk csak szavait levele kezdetén: »Pál apostol (nem emberektől, sem ember által, hanem a Jézus Krisztus által és az atya Isten által, ki feltámasztotta őt a halálból), és mind az atyafiak, kik velem vannak, a galáciai gyülekezeteknek. Csodálkozom, hogy ti oly hamar elhajoltatok attól, a ki titeket elhívott a Krisztus kegyelmére, más evangéliumhoz; holott nincs más evangelium; vannak némelyek, kik megháborítanak titeket és el akarják fordítani a Krisztus evangéliumát. De akár én, akár meny-, nyei angyal hirdetne nektek más evangéliumot, mint /á mit hirdettem néktek: legyen átkozott.« Ha Pálnak és ellenfeleinek a feltámadásra vonatkozó hite nem lett volna teljesen azonos, mint ép elméjű ember soha sem bocsáthatott volna ki ajkán olyan kihívást. mint a mely e szavakban, s hasonló erős kifejezésekalakjában az egész levélben foglaltatik. 5. De a bizonyíték, mit e levél nyújt, többet is tüntet fel, mint csupán az akkorbeli Galata gyülekezetek hitét. Magában foglalja még más két egyháznak bizonyságtételét is. t, i. az antiochiai és. jeruzsálemi gyülekezetét; melyek közül az első a pogány, a második a zsidó keresztyénség központja vala: és ez a legrövidebb időközig vezet vissza bennünket a felfeszíttetés után. Pál ellenfelei zsidóskodó keresztyének voltak, kik Péter és Jakab követőinek vallották magukat. Pál a második fejezetben bebizonyítja. hogy az ő tanítása teljes harmóniában állott a zsidó egyház e két nagy vezérével. Mivel tehát az ő bevallott követőik megegyeztek ő vele ama hitben, hogy a feltámadás való tény volt, következik, hogy ennek a két nagy apostolnak is teljesen bizonyosnak kellett lenni a felől, hogy ők látták a feltámadott urat; és hogy az egész zsidó egyháznak meg kellett egyeznie e hitben ő velők. Ugyanezen fejezet bizonyossá teszi, hogy ezt hitte az egész antiochiai gyülekezet is azon időben, midőn Péter és Pál együtt meglátogatták s magában foglalja Péternek a feltámadás igazságára vonatkozó határozott bizonyságtételét is. Ez azt bizonyítja, hogy ez a hit nem hosszú időn keresztül fejlődött ki. hanem együtt támadt a keresztyén egyház megujult életével, mindjárt a felfeszíttetés után. (Folyt, köv.) Hamar István. TÁRCZ A. Magyar gályarab imája. Szerzője : Masnicius Tóbiás a XVII. századból. Drága Jézus, szent Megváltóm! Kereszt tüzét a ki állom : Reményem e világon! Bűn mardossa bár lelkemet, Világ bűnét te elveszed : Vigasztal ez üzenet. Tied vagyok, óh Irgalom! És te enyém : csak ezt vallom Most és ha fed sírhalom. Oh ne büntess haragodban, Bárha arra nagy okod van! Szánj meg nagy nyomoromban.